Itthon is debütált a Mercedes A-osztály

Talán nem is találhattak volna alkalmasabb helyet a Mercedes-Benz hazai bemutatójára, mint a belváros forgatagában található Anker’t nevű szórakozóhelyet. Elegáns környék, közvetlenül az Opera közelében és bent hatalmas A-betűk, amelyek előtt az A-osztály stílusosan megmutathatja bájait. Fontos szerepet játszik egyébként a Mercedes-Benz életében ez a kompakt típus, hiszen nagy mértékben neki köszönhető, hogy a csillagos márka a fiatalabb vevőkört is meg tudta szólítani. Sőt, az A-osztály vásárlóinak 70 százaléka korábban nem használt még Mercedest.

Az új A-osztály hossza 120, szélessége 16, magassága pedig 6 milliméterrel nőtt az elődhöz képest, míg a tengelytávolsága 3 centivel múlja felül a korábbi generációt. A tömegéből is leadott 20 kilogrammot, ami viszont még érdekesebb, hogy az árcéduláján szereplő szám nem nőtt. Annak ellenére sem, hogy

az autó olyan felszereltségi tételeket nyújt, amelyek eddig csak a felsőbb kategóriákban voltak megszokottak.

Ezek közül rendkívül fontosak a biztonságot szolgáló fejlesztések. Többek között az oldalszél asszisztens, a kerékpárosokat is felismerő vészfék, illetve szintén a bringások és az autósok együttélését megkönnyítő segédrendszer, amely leparkoláskor figyelmeztet a közeledő kétkerekűre. Utóbbi megakadályozza, hogy a kerékpárosokra nyissák az ajtót az autóból épp kiszálló utasok. Ez a rendszer egyébként a gyújtás lekapcsolása után is aktív marad három percig.
A bemutató egyik fénypontjaként meghívást kaptunk a kecskeméti gyárba, ahol a karosszériaüzemben nézhettünk körül. Budapest belvárosából pedig az új A-osztályokkal indultunk Bács-Kiskun megye székhelyére. Az odavezető úton egy A 180 d kulcsát kaparintottam meg, bár az új 1,33 literes benzinmotor még jobban érdekelt. Ugyanakkor nem bántam meg, hogy a dízellel indultam útnak. Bár a modell jelölése 180, valójában másfél literes (az 1,33-as benzineshez hasonlóan Renault eredetű) motor dolgozik benne 116 lóerővel és 260 Nm forgatónyomatékkal, ami egyáltalán nem tűnt kevésnek az autópályán.

A motor dízelsége szinte alig hallható, az utastérben egyáltalán nem tűnik fel.

Ugyanakkor a műszerfal dizájnja elég látványos. A turbinára emlékeztető szellőzőnyílások telitalálatnak bizonyultak, és a 10,25 colos kijelzőegyüttes is rendkívül meggyőző. Én most őszintén bevallom, hogy az eddig látott képeken nem tetszett ez a megoldás, viszont élőben megtapasztalva nagyon gyorsan megszerettem. Tűéles képet ad, személyre szabható, és a kormánykeréken elhelyezett gombokkal vagy a „váltó helyén” trónoló touchpad segítségével nagyon könnyen kezelhető.

A hétfokozatú automatikus sebességváltó előválasztója a jobb oldali bajuszkapcsoló. Érdekes még a menetmódválasztó, amely Sport, Comfort, Eco, valamint Individual beállításokat kínál és ezek valóban élesen elkülönülnek egymástól. Sportos módban jól érezhetően felkeményedik a kormányzás és a futómű, míg a komfortos beállítást választva szavakkal szinte leírhatatlan kényelemben utazhatunk. Az autópályára érve az Eco módot választottam, és így Kecskemétre érve 6,4 literes átlagfogyasztást mutatott a fedélzeti számítógép.

Visszafelé a várva várt, A 200 jelölésű 1,33 literes benzines változatot vezethettem. 163 lóereje jóval több, mint a dízelé. Mivel már a nyomatékosabb dízel is kellőképpen rugalmasnak bizonyult, így ez a benzines sem okozott csalódást (részletes műszaki adatok a nemzetközi menetpróbáról készült cikkünkben). A fogyasztása bő egy literrel alakult magasabban, ám ez nem mérvadó, hiszen a visszafelé úton teljesen más forgalom fogadott, sokkal több lassítás és gyorsítás fűszerezte az utat, ráadásul a Sport üzemmódot is többször választottam. Őszintén szólva ezen a rövid távon nagy különbséget nem érzékeltem a kétféle motorváltozat között, ugyanakkor a dízel mélyebb benyomást tett rám, mert annyira nem „dízeles” érzetet kelt, hogy az kimondottan meglepő. Bár manapság megingott az emberek bizalma a dízelekben, az A-osztály 116 lóerős 180 d változatát bátran merem ajánlani azok számára, akiknél indokolt egy gázolajos motorral felszerelt autó választása.

A gyár
Kecskeméten a Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft. ügyvezető igazgatója, Christian Wolff mesélt a gyárról mielőtt beengedtek minket a „titkok kamrájába”. Rengeteg számadatot kaptunk, százalékokkal, gyártási számokkal bombáztak, ám szerintem sokkal fontosabb, amit ezek után mondott Wolff úr.

A kecskeméti gyárban ugyanis mindent megtesznek azért, hogy a dolgozók számára a lehető legjobb körülményeket biztosítsák.

Ha felmerül egy ötlet a dolgozók részéről, amellyel növelhetik a komfortérzetüket, mindenképp megfontolják és amennyiben lehetséges, meg is valósítják. A legutóbbi kérés például az volt, hogy zene szóljon az karosszériaüzemben. Ez meg is valósult, ami tényleg nagyszerű megoldás, ugyanis a folyamatos, monoton háttérzajnál jóval kellemesebb. A gyártócsarnokban KUKA robotok serénykednek az emberek mellett, mindannyian lenyűgöző precizitással.

Szintén alulról induló kezdeményezésként valósult meg az a hasznos logisztikai „trükk”, hogy közvetlenül a dolgozók mellé érkezzenek meg azok az alkatrészek, amiket épp felszerelnek. Ebben segítenek a „kutyák”, azok a vezető nélküli robotjárművek, amelyek egy mágnesszalagot követve szállítási feladatokat látnak el. A méretüktől függően becézik őket kis vagy nagy kutyának. Szintén fantasztikus lépés az óvoda megalapítása, amely néhány száz méterre található a gyártól. Nagyban megkönnyíti ez a családok életét és akár napközben is láthatják egymást a gyerekek és a szülők.

A gyárban egyébként nem kötelező az adott munkakörből nyugdíjba vonulnia egy dolgozónak. A feladatkörök átjárhatók, ha megtetszik valakinek valami más tevékenység, akkor van rá lehetőség, hogy válthassanak munkakört, márpedig ez a motiváció megőrzéséhez elengedhetetlen. Szerencsére pont a műszakváltás idején végeztünk a gyárban, ahol egyébként összesen 4000 ember dolgozik. Így egyszerre indulhattam a kijárat felé a dolgozókkal és alkalmam nyílt beszélgetni velük. Bár nem sokakkal, de akikkel sikerült néhány szót váltanom, mindannyian elégedettek voltak a helyzetükkel és hálásak, hogy a gyárban dolgozhatnak, sőt kimondottan büszkék a munkájukra. Maximálisan együtt is tudok érezni velük, hiszen Kecskeméten kívül csak Németországban, Kínában és Mexikóban készülnek a Mercedes-Benz kompakt autói, így a magyarországi gyár igencsak fontos bástyája a márkának.