Itt az oka a kész utak 40 km/órás sebességkorlátozásának
Fejtágító a Magyar Közúttól: így készül az emulziós felületi bevonat építés
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Legtöbbször érthetetlenül fogadjuk, ha egy elkészült útjavítás után kint maradnak a sebességkorlátozó táblák, pedig azok nem véletlenül vannak, persze legfeljebb 1 hónapig csupán.
Érdemes betartani az elkészült utak sebességkorlátozását is, ha nem szeretnénk kavicssérülést, pár hét múlva az eredmény egy kellően érdes, egyenletes, jól járható, stabil burkolat, amiért önmagában is megéri ideiglenesen lassabban haladni egy-egy érintett útszakaszon.
Akár 1 hónapig is indokolt lehet, hogy egy elkészült útjavítás után kint maradjanak a 40 km/órás sebességkorlátozó táblák - derül ki a Magyar Közút hasznos információs anyagából. A sebességkorlátozás oka az úgynevezett emulziós felületi javítási technológia, amit az olyan utaknál alkalmaznak, amelyeken apró, az úthasználók számára még nem érzékelhető repedések, felületi hámlások keletkeznek, melyek egyszerű kátyúzással nem javíthatók gazdaságosan. Ilyenkor az útfelületre egy vagy két réteg bitumenfilmet húznak, arra pedig kőzúzalékot szórnak. A felületmegújítás eredménye egy érdes felület, amely hatékonyan javítja a burkolat vízzáróságát, továbbá homogén felületet képez és a két felújítás közötti időtartamot is megnöveli. A Magyar Közút Nonprofit Zrt. a kezelésében lévő közúthálózaton rendszeresen alkalmaz egy olyan, az út élettartamát növelő, felületállapot javító technológiát, amelyből a legtöbb közlekedő mindössze annyit észlel, hogy ideiglenesen le kell lassítaniuk, mert tele van apró kőzúzalékkal az út. Azért, hogy legközelebb az apró kavicsok láttán ne érje bosszúság, nézze meg a társaság legújabb videóját, amelyben a cég békéscsabai mérnökségvezetője magyarázza el közérthetően, miért, hogyan és hol alkalmazzák ezt a technológiát. Mint azt a Magyar Közút videójában a cég békéscsabai mérnökségvezetője magyarázza, a végleges felület kialakulásához szükséges pár hét és a forgalom úgynevezett bedolgozó hatása is, annak érdekében, hogy minden mozgó zúzalékszem megtalálja a helyét az új felületen. Addig is a technológia velejárója minden előírás betartása mellett is bizonyos szintű kőfelverődés és úgynevezett „izzadás”. Ha viszont mindenki betartja a 40 km/órás sebességkorlátozást, a bevonat megfelelően rögzül és a kőfelverődések sem okoznak sérüléseket a járműveken, ám amennyiben a megengedettnél gyorsabban haladnak rajta keresztül az autók, a javítás nem lesz megfelelő. A sebességkorlátozás időtartama több tényezőtől is függ, az időjárástól és a helyi körülményektől, leginkább az áthaladó forgalomtól függően 1-4 hét lehet, tehát csak a több mint 1 hónapja kint lévő korlátozások esetén érdemes hőbörögni azon, vajon miért van még mindig kint, ellenkező esetben el kell fogadni, a lassabb tempóval mi is hozzájárulunk ahhoz, hogy az útjaink jobbak és biztonságosabbak legyenek.
Ezt nagyjából eddig is lehetett tudni, de jó hogy konkrétan leírták. Evvel csak az az egy probléma van, hogy kevesen tartják be a 40-es korlátozást mivel ezt a lehető legritkább esetben ellenőrzik. Viszont ha egy ilyen úton 90-100-as tempóval megy valaki, akkor nem bedolgozza az útba ezt az “új” felületet, hanem pont tönkreteszi. A kőfelverődésről ne is beszéljünk. Így viszont ez is egy félmegoldássá válik mint annyi minden kishazánkban.
Már úthengerre sincs pénz?
Úthenger nem az ilyen felületi felújításokra való – ha melegen hajtanak rá vele annyit érnének el, hogy ráragad a hengerre az összes bitumen, ha meg hidegen akkor összezúzza és széttördeli a kopóréteget.
Én azt nem tartom jó technológiának, ami abszurd követelményeket támaszt a felhasználók felé.
Országúton senki nem fog 40-nel haladni egy ilyen szakaszon, így ez vagy hülyeség, vagy 60-70-nél sem lesz semmi baja az útfelületnek.
Mondjuk a kőfelverődést tekintve nem tudom, hogy mennyire gáz a nagyobb sebesség, de az biztos, hogy érdemes komoly követési távolságot tartani ilyen esetben.