Itt a vége: Škoda Felicia 1.3 MPi, 1999 használtteszt

Teljesen jó, ám korosodó használtautók tesztjeinek kommentmezejében gyakran bukkanhatunk a "Bontószökevény", a "Hulladék" vagy a "Szánalmas, hogy erről jót írtatok" jellegű kommentekre. A cikkekhez fotózott autók pedig - akár évek elteltével is - büszkén szolgálnak, és még mindig nem érte el a szervizköltségük egy - a kommentelők által rendszerint ajánlott - újabb autó árkülönbözetét. Ilyen például a fehér B5 Passat, amely azóta is komolyabb hiba nélkül keresi a pénzt 6 literes fogyasztással, a zöld Toyota Avensis, amelynek egy kiadós átvizsgálás után mindösszesen két küszöbcserével meg pár javítással még vagy 10 évet adtak, vagy épp a bordó Citroën C4, ami a tesztje óta egy árokba boruláskor megmentette a tulaj életét, majd pár száz ezer forintból helyrekalapálták, nemrég műszakizott ismét. Ezeket az autókat egytől egyig akadt, aki halálra ítélte a teszt kommentszekciójában, egy olyan országban, ahol 15 év az autópark átlagéletkora, és gond nélkül rohangásznak az utcán olyan porrá rohadt valódi bontószökevények, mint a mai tesztalanyunk, ez a zöld Škoda Felicia. Bár ez a cseh remek hasonló korban van az emlegetett Passattal és Avensisszel, közel sem említhetők egy lapon, sem állapot, sem pedig használati érték és technológiai színvonal terén. A Felicia ugyanis - bár már a Volkswagen keze alatt készült - még egy igazi, régi Škoda. A Favorit módosított alapjaival és motorjával jelent meg ugyanis, így hiába adott annál jóval többet stílus terén, használhatóságban és kényelemben alig fejlődött. Méretei is alulról súrolják már a városi kisautók szintjét: 3,88 méteres teljes hosszához 2,45 méteres tengelytávolság társul, ráadásul az autó szélessége sem valami komoly, még az 1,64 métert sem éri el. Motorja sem valami bivaly, a szocializmusban született, 1289 köbcentis Škoda erőforrás egy változata került az eladott példányok nagyjából 90 százalékába, ám ekkor már nem hátra, hanem előre, és nem karburátorral, hanem központi injektorral, később hengerenkénti injektorral. Ezt 54, 58 és 68 lóerős teljesítményszinteken kínálták, illetve az igazi ínyencek komoly felárért akár a Volkswagen 75 lóerős 1,6 literes erőforrását is kérhették bele, dízelfronton pedig a hírhedt Volkswagen 1,9 literes blokk turbó nélküli, 64 lóerős változata jutott. Ezt a konkrét autót is az alap 54 lóerős verzió húzza, 99 Nm csúcsnyomatékát és szintén minimális, 935 kilós saját tömegét is figyelembe véve 15,1 másodperc alatt képes elérni a 100 kilométeres óránkénti sebességet. Ezeket az elvárásokat viszont jogosan teszi a lista végére valaki, akinek alig pár száz ezer forintja van egy működő autóra. Ráadásul ennek ellenére bent egy viszonylag modern dizájn fogad, az ülések is kényelmesek, és helykínálat terén sem igazán marad el a többi filléres válságautótól ez a Škoda, mondjuk egy öreg Suzuki Swift mellé bármikor oda lehet állítani opcióként a típust. Ráadásul ebből nem létezett háromajtós, így nem kell a lehetséges találatok nagy részét elvből kizárni, ha nem csak amolyan hétköznapi válságautónak, hanem családi válságautónak keresünk valamit. Csomagtartója is korrekt: bár papíron csak 272 literes, annál sokkalta nagyobbnak hat, ülésdöntéssel ez 967 literre bővíthető, ám a padló ekkor sem lesz sík. Hab a tortán, hogy kombiként is kapható volt, úgy alapesetben 447, ülésdöntéssel pedig 1365 literes a csomagtartó. Mindezek mellé vezetési élmény terén is korrektté varázsolja a hihetetlenül rövid váltója és a puha, kátyúkat szépen korrigáló futóműve. Persze, sportosságra emiatt nem kell számítani, viszont normál közlekedésre tényleg meglepően vállalható. Senkit se tévesszen viszont meg a rossz utakra korrekt felfüggesztés: tanyára, földutakra a mindössze 11 centis hasmagasságának köszönhetően ugyanolyan korlátozottan alkalmas, mint a nemrég bemutatott Daewoo Matiz. Az eddigi információktól valószínűleg azért senki sem dobta el az agyát, ami viszont mégis igazán jó vészhelyzeti megoldássá teszi a Feliciákat, hogy a világból kimennek kétszer, de komolyan. Akkor is működnek, ha már literszámra zabálják az olajat és az összes futóműalkatrészük lóg és kopog. Éppen ez tette lehetővé, hogy ez a konkrét autó eddig életben maradjon: két év alatt sose tudott annyira tönkremenni, hogy filléres toldozgatással-foltozgatással ne lehessen "csak még egy műszakin" átrugdosni. Csak aztán jött a koronavírus, a veszélyhelyzet, meg a műszaki vizsga elhalasztásásnak lehetősége, így most nem kettő, hanem majd' három év jutott az enyészetnek, hogy magáévá tegye a korosodó Škodát. Jelentem, küldetése sikerrel járt. Ami ugyanis az alapokon és a motoron kívül Škodás volt még a Felicián, az nem más, mint a rozsdavédelme. Ez szedi ki a legtöbb példányt a forgalomból, egyszerűen elporladnak. A mai tesztalanyunk esetében is ez az egyik legnagyobb baj, kívül még talán bejátszható lenne még egyszer a lecsiszol, legittel, lefest és leműszakiztat sztárnégyes kombója, ám a kerékjáratok belső felére rápillantva kiderül, hogy nem érdemes bajlódni vele, az autó hátsó futóművét már csak a nyúlvány egyes részei és a szentlélek tartják.

Fontos, hogy még ez az intenzív korrózió sem érződik az autó kezelhetőségén: kellően alacsony árcédulával egy laikust egy tesztkörrel simán meg tudna győzni ez a Škoda, pedig így, ahogy most van, életveszélyes.

Hogy ezzel a konkrét autóval hogyan tovább? Nagyjából sehogy, ez itt a vége. Értéke ugyanis gyakorlatilag nincs, még műszakival is 150 és 550 ezer forint között mozognak ezek a gépek a Használtautó.hu oldalán, ennek meg már csak másfél hónapja van vissza, az is csak a logikátlan engedménynek köszönhetően. Normálisan megjavíttatni még a legdrágább eladó példányok árában is aligha lehetne, a rozsdásodáson túl ugyanis több más hibája is van, például a futóművébe is rendesen bele kéne nyúlni. A Használtautó.hu 29 találatát az áraknál tovább böngészve - amelyből 27 az 1,3 literes benzinessel szerelt, 2 pedig az 1,9 literes dízelmotorral - kiderül, hogy közel sem egyedi eset, amit itt látunk. Gyakorlatilag még a legdrágábbak közt is akad olyan Felicia, ami a fotók alapján minden kétséget kizáróan alkalmatlan egy tiszta műszakira, sajnos esetenként olyanok is, amelyeket friss vizsgával hirdetnek. Aggodalomra viszont semmi ok, a korábbiakban megszokottakkal ellentétben ezt a gépet nem most vette valamelyik ismerősöm, hanem most cseréli le: mint látható, okkal. Hogy mi lesz vele ezután? Remélem elbontják, de persze aki ismer, az tudja, hogy nekem azzal sem lenne problémám, ha az egyértelmű anyagi bukás ellenére mégis megmentené valaki. Ami viszont egyértelmű, hogy jelen állapotában ezzel a Feliciával - és a rengeteg hasonló állapotú géppel a hazai utakon - komoly pénzinjekció nélkül járni nem szabad. Csak sajnos mégis megannyian ezt teszik, sokan amögé bújva, hogy csak ez fér bele, másra nincs keret. Ha magadra ismersz a leírtakban, netán a saját kocsid műszaki és esztétikai állapotát ismered fel a képeken, akkor csakis azt tudom javasolni, amit ennek a Škodának a tulaja is tett: ne költs százezreket egy válságautó megmentésére, hanem cseréld le egy akár hasonló korú, mégis százszor jobb állapotú, ezerszer modernebb gépre. Van választék ugyanis bőven, még az egymillió forintos lélektani határ alatt is, amellyel hosszútávon anyagilag hasonlóan járhatsz, ám lényegesen nagyobb kényelemben és biztonságban közlekedhetsz. Ha nincs tipped, hogy márkák és modellek terén merre indulj, akár még ez a korábbi, a Használtautó.hu bővített keresőjének használatával foglalkozó anyagunk is segítségedre lehet. Persze, az továbbra is igaz, amit mindig mondani szoktam: állapotot kell venni, és ha ezen a téren a te "válságautód" valóban kifogástalan, akkor nincs értelme a cserélgetésnek.