Inkább az ára kéne – BMW 6 Gran Coupé teszt

Nem volt még a BMW-nek négyajtós kupéja, hát csinált egyet a 6-os Coupé alapjaira, s a nem túl fantáziadús Gran Coupé nevet adta neki. Több mint 5 méteres hosszával nem szerény jelenség, ennél már csak az lenne durvább, ha még nyitható is lenne a teteje. De nem az, aki kabriót akar, be kell érje a normál 6-ossal. A GC-nek bezzeg használható méretű a hátsó sora és a csomagtartója is, arra viszont egy csóri magyar autós újságírónak nehéz reális választ adnia, mi szükség is vagyon egy ilyen tárgyra. Ami vagyontárgynak sem az igazi, hiszen éves értékvesztéséből családok élnének meg vígan. Sebaj, ilyen a luxus: értelmetlen.
Amikor a menetpróba és az elméleti összevetés után egy alapáron 23,8, rendesen fölextrázva meg 37 milliós tesztautóval tölt el néhány napot a magunkfajta, akaratlanul is keresi a csomót a kákán. Lehet kiváló a kocsi (és az is), gyűjtheti be ezerrel a csodáló/irigykedő/gyűlölködő pillantásokat, pukkaszthatja a polgárt, élvezheti a fényűzést, a túlerőt, csak nem hagyják békén az ilyesmi kérdések: Mi szükség erre? (Semmi, de vegye, akinek tetszik.) Miért lenne ez jobb egy 5-ösnél vagy 7-esnél vagy az isten tudja, melyik nagy BMW-nél? (Nem az.) Jobb, miért lenne jobb a rivális Audi A7-nél, az úttörő, már második generációs Mercedes-Benz CLS-nél vagy a Porsche Panameránál? (A fene tudja. Eltérő karakterek. Ez már itt nagyon az ízlések és pofonok meccs.)
Aztán: Hogy nem fér bele 37 millióba egy ülésszellőztetés, egy 1200 wattos Bang and Olufsen hifi, egy hátsó, harmadik-negyedik zónás klíma, második sori ülésfűtés, állóhelyzeti fűtés, tévé, egy infrakamerás Night Vision vagy egy árnyékoló a hátsó oldalablakokra? (Mert nem fért bele. Hogy a panorámatető is csak billenthető, még hagyján. Hogy 4+1 üléses az autó, de hátra középre ember nem fér. Ha valaki valaha lát majd öt utast egy Gran Coupéban, lécci feltétlen örökítse meg. Ajándék vár reá.) Hát milyen ruhában kéne vezetni egy fehér bőrkárpitozású csodát, hogy ne hagyjunk az üléseken maradandó, szánalmas nyomokat? (Mert a tesztautó foteljei igen ramaty állapotban voltak.) Jó-jó, divat a matt külső fény, de milyen már naponta azzal szembesülni, hogy "tiszta" dzsuva a verda? (A legapróbb porszemek is meglátszanak rajta, tisztítása meg külön műfaj: a gépi mosó, bármilyen kefe és vegyszer tiltott, a viaszos sampon is.)

És még: Jó egy ilyen értékű személygépjárműben kis túlzással gányolással, anyagfáradással találkozni? (Illusztrációk mellékelve, illetve a galériában.) Nem lehetett volna okosabban megtervezni az első kilincs, s a hátsó biztonsági öv elhelyezését? (Mert mindkettőhöz kitekert végtagok szükségeltetnek. Sőt, elvárná az ember, hogy egy szorgos kis automatika odanyújtsa az övet, amikor beül az autóba. Ahogy ezt sokan mások tudják.) Miért nem lehet koordinátát, csak címet beírni a navigációba? Miért nem lehet úgy megoldani az állítható combtámaszt a komfortülésen, hogy azt kihúzva ne kelljen azon aggódni, miből mennyi fog a keletkező résbe szóródni? (Oké, nyilván nem kell enni az autóban meg ilyenek, de akkor is.) Végül: Ha már az oldalajtóknál van soft-close, azaz behúzó automatizmus, akkor a csomagtérajtót miért muszáj erővel bezárni? Miért van eldugva a menüben a Surround View kamerás kütyü? (Mellesleg szuper.)

Igazságtalanság volna persze nem megemlíteni, hogy a sorolt alapfelszereltségi elemek mellett még rengeteg mindenért nem kell külön fizetni. Ellenben rengeteg mindenért igenis nem árt, ha valóban exkluzív luxuskupéra vágyódunk, összejöhet a 40 milliós összeg is, de, s ezzel zárjuk is a piszkos anyagiakat: lehet, hogy ez már az a liga, ahol jobb is, ha szörnyű drága az autó... Nem? Nehogy sokan meg tudják venni, hiszen milyen ciki volna már, ha például annyi futkorászna belőle, mint a hozzá képest tucattermék 5-ösből. Különben a 6 Gran Coupé tényleg nagy: két felnőtt hátul is remekül elutazgathat, ha nem nőtt 180 centinél magasabbra. Nem fognak panaszkodni egy Budapest-München úton. Csomagjaiknak is bőven van hely a raktérben - csak a nyílás nem túl méretes, de valószínűleg se babakocsit, se hűtőt nem ilyen fenékbe szokás rámolni. Egy 7-es, főleg a nyújtott tengelytávú nyilván kényelmesebb utazóautó vagy sofőrös limuzin, a GC meg izgalmasabb. Talán.
Mert baromi jó vezetni. Hogy nem összkerekes? Később biztosan lesz xDrive-os dízel is, jelenleg csak a 650i rendelhető téli-hegyi-csúszós útfelületi segédlettel. A 8 fokozatú automata váltó pazar, finoman és gyorsan kapcsol, van Auto Hold funkció is, jeles. Az aktív kormány szédületes, alig forog kettőt, s olyan precízen és könnyen lehet vele terelgetni ezt, a térből nem szerény szeletet kiszakító több mint 1,8 tonnás vasat, hogy a kerekébe kapaszkodónak vigyorogni támad kedve. A biturbó sorhatos gázolajos 313 lóerejét és 630 Nm-es nyomtékát sem nagyon kell magyarázni - a 640d konkrétan úgy megy, mint egy sportkocsi. Már ha keményen odalépünk neki. Százon nem sokkal több mint 5 mp alatt terem, padlógázra gumit füstöl, feneket riszál, kikapcsolt menetstabilizáló elektronikával meg - nem - stílszerű ördögkörözésben is partner.
A futómű komfortosra állítva komfortos (csak a hatalmas, esetünkben 19"-os kerekekre érdemes vigyázni defekttűrő abroncsok ide vagy oda), Sportban feszes, ahogy kell. Ekkor igazi BMW-s a karakter - ütöd-vágod, pillanatok alatt minden szabályt áthágva rútul gyorsan haladsz, az előzés kikerülés, a kanyarodás forszírozva driftközeli, a fogyasztás meg messze nem 5,5 l/100 km, hanem a triplája. Aztán lenyugszol, vonulsz, az adaptív tempomat állóra fékez, elindít, követési távolságot tart, a dízelkerepelésből szerencsére legfeljebb hangyányit mutató motor valahol messze duruzsol, az autópálya-tempó békés-csendes-helyben toporgósnak tűnik, s 6-7 literrel is elkolbászolsz. Az azért döbbenet. A mi tesztátlagunk 8 l/100 km lett, kalap le.
A motorleállító és újraindító stop-start klassz, a tükör oldalára biggyesztett holttérfigyelő szintén, s még nagyon is hasznos, az iDrive-ot csak dicsérni lehet, a Head-up kijelző minden infót a szemed elé vetít, ügyes. Hogy a matt fény meg a fehér-barna, puccparádés belső tetszik vagy sem, tessék eldönteni, az bezzeg tuti, hogy tízből kilencen inkább az árát kérnék, mint az autót. Még akkor is, ha nagyon jó, s még akkor is, ha odavannak a kocsikért. Szokás mondani, hogy mindannyian mások vagyunk, meg, hogy arra van szükség, amit megvesznek, de nekünk ez a 640d Gran Coupé kicsitnagyon sok volt.