Íme, Svédország legvadabb Corollája

Első ránézésre a legtöbben valószínűleg Japánra tippelnének, ha a tuningolt vörös Corolla származási helyét kéne kitalálniuk. A távol-keleti tuningkultúra nyomait valóban viseli is magán a versenyautóvá fejlődött kocsi, de mégsem oda valósi - sőt, még csak nem is Németországba vagy esetleg Oroszországba. Egy lelkes (elvetemült) svéd autórajongó műve ez, amivel jól az emlékezetünkbe vési, hogy bizony a skandinávok is tudnak építeni, ha akarnak. Olyannyira ráadásul, hogy az átalakításokat egy országos csoport, a svéd autógyártók nemzeti szervezete (SFRO) is hivatalosan támogatja tanácsokkal, illetve a remekművek forgalomba helyezésében is segítenek. A képeken látható szépséghez hasonló autókkal viszont minden bizonnyal ritkán van dolguk. 1989-ben készült a tuningmunka donorja, egy Toyota Corolla GTI, ez azonban már örökre megszűnt létezni. Életét szerény karrierrel kezdte, 2004-ben vásárolta meg jelenlegi tulajdonosa, Mathias Johansson, de ő is csak hétköznapi szolgálatra. Később aztán felismerte a tulajdonában rejlő lehetőségeket, és nekiállt az átalakításoknak: először finoman kezdte, kerékcserével, versenyülésekkel és többpontos biztonsági övekkel. Később aztán az eredeti motort az erősebb, 20 szelepes, 165 lóerős változatra cserélte, de 2008-ra már ezzel sem volt elégedett - ekkor kereste meg az SFRO-t. Nem mindennapi kérdésben kért tőlük tanácsot: hátsókerék-hajtásúvá szerette volna átalakítani az eredetileg elsőkerekes kompaktot. Ha már ennyire nekiállt a munkának, úgy gondolta, ismét elérkezett az idő egy újabb motorcserére. Ekkor azonban vadabb blokkot szeretett volna, így a Celica GT-Four erőforrását szemelte ki először, azonban lehetősége nyílt egy Supra TT-02 versenyautó motorjának megvásárlására is - ezt márpedig kár lett volna kihagyni. Így született meg ez a nem mindennapi alkotás, a negyedik generációs Supra soros hathengeres 2JZ-GTE motorjával szerelt, 300 lóerő körüli teljesítménnyel bíró szerkezet. A motor akkora volt a kicsi karosszériához képest, hogy nem is fért be az eredeti motortérbe, a blokk már kissé benyúlik az utastérbe, emiatt teljesen új tűzfalra volt szükség. Komoly erőforráshoz komoly karosszéria is illik, üvegszálas kompozitból el is készítették a sárvédő-szélesítéseket, az új lökhárítókat, motorháztetőt stb. Egyedi tervezésű az intercooler, a beltérben a Supra versenyműszerei figyelnek, a Sparco versenykormányt forgató pilóta pedig kagylóülésben foglal helyet. Versenyautóhoz hűen a tömegcsökkentés volt a fő szempont, ilyenkor elmaradhatatlan a szimbolikus szalag, ami a "nehéz" kilincseket helyettesíti, illetve a lehúzható oldalablakok is olyan luxusnak számítanak, melyekre egy versenyautóban nincs szükség. Kissé tájidegen a bajuszkapcsoló, de így legalább alkalmas közúti használatra is. Az SFO utoljára 2017-ben vette szemügyre, ekkor már csak a legendákból tudták, hogy ez valamikor egy 1989-es Corolla GTI volt - az új építmény viszont már kiérdemelt egy új alvázszámot, gyártási évnek pedig 2017-et jegyeztek be a forgalmi engedélybe. Ezúton is gratulálunk Mathias Johanssonnak a remekműhöz!