Mindegy milyen szemüvegen át nézi valaki az autósportot, a hétvégén biztosan megtalálta az ínyére való kategóriát
Nehéz volna egyetlen cikkben részletesen kivesézni az összes sorozatot. Annyira szerteágazó szériákat figyelhettek a nézők, hogy kis túlzással az egymás után pályára gördülő autókban annyi volt a közös, hogy négy kerekük van. Bár évek óta van Laptiming kupa, első alkalommal nyílt lehetőségem a helyszínen megnézni az eseményt. Bevallom, kellemesen csalódtam, mert egy olyan komplett csomagot kaptam amiben a Twingo kupán át, az Endurance bajnokságon keresztül, a Swift Cup Europe szériájáig mindenben találtam valami szerethetőt.
Kemény versenyzésből nem volt hiány, bár ennek néha a technika itta meg a levét
Rögtön vegyük is fel a fonalat a Swiftek bajnokságánál. Ezt vártam a legnagyobb izgalommal, ugyanis mindig is szerettem ezt a modellt, rengeteget vezettem is, persze csak az utcai kivitelt. Alapból szimpatikus volt, hogy nincs túlbonyolítva a sorozat. Mindenki megveszi készen az autót, tesz rá négy gumit és már mehet is a pályára, szóval itt tényleg a versenyzők kvalitása dönt (illetve a mérnököké természetesen). Az egyetlen lényeges különbség a Swiftek között, hogy az egyik kategóriában 1.6-os motorokkal mennek, míg a másikban 1.4-es turbó erőforrásokkal. Ez pedig igencsak hazavágja nézői szempontból az egészet, ugyanis néhány kör alatt szemmel jól látható különbség alakul ki a két kategória egységei között, olyan sokan pedig nincsenek sem az 1.4-esek, sem az 1.6-osok, hogy így is jó show-t csináljanak. Ellenben így sem lehet lebecsülni az akár 200 km/h-val száguldó 130 lóerős Suzukik bajnokságát, hiszen egy Michelisz Norbert nevezetű fiatalember is itt bontogatta a szárnyait.
A Twingo kupa volt talán a leglátványosabb az összes sorozat közül
Az átalakított utcai autóknál maradva a Twingo kupa sem a technikai összetettsége miatt lopja be magát az ember szívébe. Személy szerint nem tudnék hirtelen olyan bajnokságot mondani, ahol az utolsó körökben még öt-hat versenyző üti egymást a győzelemért. Persze ehhez kellett a piros zászló is a hétvégén, mert az "olcsó" technika révén a versenyzők nem riadnak vissza a test a test elleni csatáktól, és ilyenkor előfordul, hogy a szalagkorlát adja a másikat. Rendkívül élvezetes ezeket a kis autókat látni a versenypályán, bár itt nem a sebesség adja meg az élvezeti faktort, hanem a folyamatos csatározások. A versenygépek adottságából fakadóan majdnem minden kanyarban elfér legalább három autó, ezt pedig előszeretettel ki is használják a versenyzők.
A Twingósok első futamának rajt előtti pillanatai. Jól mutatja, hogy milyen nehéz mesterség ez, hogy az első négy autóból jó indulattal csak egynek sikerült jól felállnia a rajtrácsra
Összeszámolni sem mertük, összesen hány millió euró értékben parkoltak itt az autók a Parc Fermében
A hétvége csúcsa viszont minden kétséget kizáróan az Endurance bajnokság volt. A motorsport világában jártas olvasóknak mondanom sem kell, a hosszútávú versenyek egyik ismérve az, hogy egyszerre több kategória is köröz a pályán. Ebben itt nem volt hiány, a GT3-as és GT4-es mezőnyben szebbnél szebb autók versengtek, többnyire német márkák, de akadtak Lamborghinik is, illetve egy Aston Martin is, amit ráadásul egy magyar versenyző, Sánta János terelgetett. A mezőny üde színfoltja volt még a Sin Car R1 GT4, valamint a Ligier LMP3-as, de a hétvége ura mégiscsak egy Audi R8 lett Filip Salaquarda vezetésével, aki a versenyen több mint egy percet adott a teljes mezőnynek. A szervezők kiváló érzékkel a hétvége leghosszabb versenyét (az egy órás futamot ) a kora esti órákra rakták, így az endurance kategória körözése már napnyugta után ért véget szombaton.
A Sin Car R1 GT4 nem csak esztétikumával, hangjával is kiemelkedett a mezőnyből, igaz az eredményeiről ez már nem mondható el
A Ligier LMP3-asa már két fordulóval a szezon kezdete után nagy eséllyel bajnoknak mondhatja magát a saját kategóriájában, igaz a szlovák Miro Konopka által terelgetett gép az egyetlen a prototípusok között
A mezőny nagy része viszont nem csak az endurance szériában volt érdekelt, ugyanis egy különálló GT sorozatban is szerepeltek a versenygépek. Lényeges különbség a hosszútávú szériával szemben, hogy itt mindössze 25 percesek voltak a futamok, így kevésbé volt lehetősége szétszakadnia a mezőnynek. A már emlegetett Filip Salaquarda itt is behúzta mindkét versenyt az R8-as Audival, de mögötte érdekes csaták zajlottak.
Az Aston Martin különcségével azonnal felhívta magára a figyelmet, a Lamborghinik pedig csak...Lamborghinik
Az Endurance és a GT kategóriát a hétvégén leuraló R8-as Audi a rajtrácson, Filip Salaguarda vezetésével
Ugyancsak jó volt újra látni TCR autókat is a Hungaroringen, hiszen sokáig úgy volt, a tavaly elhalt WTCR sorozat után már nem látunk ilyen autókat körözni a magyar pályán. A hétvégén csupán a kelet-európai mezőny rótta a köröket, a nagyok Portimaóban futották a saját hétvégéjüket, magyar szempontból pedig volt is okunk az örömre, hiszen Michelisz nyerte az első futamot. A Ringen kevésbé volt eseménydús a verseny mint Portugáliában de az autók hangja továbbra is kárpótol minden monotonitásért.
A TCR mezőnyben is színes volt a felhozatal, Cuprák, Audik, de még a régebbi generációs Civic Type R-ek is feltűntek
A hétvége üde színfoltjait a formula autók jelentették, legalábbis ami engem illet. A Fomula-1 és nevelőszériáin edződött nézőként megmosolyogtató volt látni az egyszerű technikát, de ezek a gépek legalább emberi léptékkel megfizethető autók. Két széria is volt formula autókkal, ezek egyike sem a szoros versenyekről szól, sokkal inkább arról, hogy megmutassák magukat a versenyzők. Erről árulkodik a létszám is, az egyikben hat, míg a másikban nyolc nevező volt a hétvégére, ráadásul a Formula Cars nevet viselő szériában még csak glória sem volt az autókon.
A Formula autók mezőnyét még 10 autó sem alkotta, ráadásul még a glória is hiányzott a Formula Cars kategória autóiról, de legalább látványosan mozogtak a pályán
A cseh forma autó bajnokságban legalább már a glória kötelező, de még így is egy kisebb kategóriáról beszélünk, elég csak megnézni az autó fékrendszerét viszonyításképpen
Összességében az ember nem azért fog kimenni egy ilyen eseményre, amiért mondjuk egy Formula-1-re vagy egy WEC fordulóra. Jelen esetben sokkal közelebb merészkedhet az autósporthoz, mint a fent említett esetekben bármikor. A legjobb példa erre a nézőtér kialakítása. Normál esetben a tribünökön foglal helyet a publikum, a Laptiming kupán viszont az F1-es hétvégéken Paddock Clubként funkcionáló teraszra engedték fel a nézőket egy jelképes összegért. A paddock is bárki előtt nyitva állt, a kisebb kategóriák versenygépei folyamatosan jöttek-mentek, a szerencsésebbek pedig egészen testközelből is megnézhették a különleges autókat. A Parc Fermét a paddock végén alakították ki, így a versenyek után a leggyorsabbak testközelből is megnézhették az érkező járműveket, a versenyzők pedig (ha éppen úgy sikerült a verseny) szívesen pacsiztak a legbátrabbakkal, de néhány fotó is készült rögtön a verseny után a fiatalabb rajongók nagy örömére. Ilyen biztosan nem fordulhatna elő egy magasabb szériában, ezért érdemes minden alkalmat megragadni, amikor autóversenyt láthatunk.
Még a pályára sem kellett kimenni, hogy különleges autókat lássunk, elég volt a paddockban nyitott szemmel járni
A versenyzők ezekből a képekből is kitűnik, hogy a hétköznapokban sem szeretnek unalmas autókkal járni
