Akár így is festhetett volna az első generáció, ha 10 évvel korábban érkezik (Forrás: Abimelec Design)
A célszerszámból státuszszimbólummá váló G-osztály a hadiipartól kezdve az erdészeteken át egészen a felső tízezerig jutott, az első generáció extrém hosszú (1979-2018) gyártása alatt komoly hírnévre tett szert a típus. A második generáció ott folytatta, ahol az előd abbahagyta, a külső szinte alig változott, a lemezek alatt viszont komoly munka folyt, hogy a 2020-as évekre is kívánatos maradjon a terepjáró, ami akár már a harmadik felvonás is lehetne, ha a Mercedes korábban belevág a G-projektbe.
A dísztárcsa telitalálat, az orr egy fokkal kevésbé, a mai szemnek szokatlanul nagyok az ablakok (Forrás: Abimelec Design)
A teoretikus első generációt egy virtuális dizájner segít elképzelni az 1969-re datált modellel. A típus jellegzetessége miatt természetesen csakis a szögletes forma jöhetett számításba, a külső jegyek pedig a korabeli Mercedesekről érkeztek. A tervező nem a katonai felhasználásból eredeztette a modellt, hanem eleve luxustermékként tervezte meg a “G1”-et. A legtöbb elem a W108/W109 kódjelű (állólámpás) Mercedesről származik, a hűtőrács és a fényszórók nem illeszkednek szépen az autóhoz, ellenben a kölcsönkapott lökhárító jól mutat.
A Range Roverrel konkurálhatott volna a G-osztály, ha 1969-ben megjelenik (Forrás: Abimelec Design)
A további részletek harmonikusak, a klasszikus, színre fújt lemezdísztárcsa önmagában is imádni való tárgy, a terepjáróra is illik, a luxushangulatot a sok króm teszi teljessé. A már említett szedán kölcsönözte a hátsó lámpát is, ami a méret és a forma tekintetében hasonlít az új G-osztályéra. Az 1969-es megjelenés nem is lett volna túlságosan korai, pont ebben az évben debütált az első Range Rover, ami szintén a luxust keverte össze a kiváló terepképességgel, a brit modell sokáig valódi konkurens nélkül létezhetett az európai piacon.
Motormegjelölés nincs, így akármelyik korabeli erőforrás beleképzelhető (Forrás: Abimelec Design)
