Ilyen élőben az autósport európai központja

Minden mese, minden történet igaz. Valóban létezik egy hely a világon, ahol minden az autósportról szól, méghozzá nem is olyan messze, Németországban. A Nordschleife az a versenypálya, amit egyetlen autórajongónak sem kell bemutatni. Itt íródott az autós történelem európai szempontból meghatározó része, főleg az autósport kötődésű oldala. 1926-ban rendeztek először versenyt Nürburg körül, a városka híres vára a mai napig ékes középpontját jelenti a benzingőzös világnak. 91 év bizony pont elég, hogy számtalan legenda épüljön a Zöld Pokolnak is nevezett Nordschleife köré, ami pont veszélyessége miatt kapta ezt a nevet, és amit csak kb. 50 évvel később kezdtek el modernizálni, többek között Niki Lauda sürgetése miatt. Ettől függetlenül ma is a legnehezebb versenypályaként tekint rá minden autószerető, és ez nem véletlen.
Elképesztő, hogy fenn tudott maradni egy közel 21 kilométeres versenypálya a mai túlbiztosított világban. Korábban is a halálveszély folyamatos jelenléte miatt néztek fel az autóversenyzőkre, és a pilóták is jó szerencséjüket kergették a futamokkal. Ma ezt az érzést a Nordschleife adja vissza leginkább szűk pályavonalával. Nem véletlen, hogy zarándokhely lett. A pálya 10 kilométeres körzetébe érve kezdenek megjelenni a legfrissebb, legkomolyabb szupersportautók, itt a Ford Focus RS és a Volkswagen Golf GTI számít népautónak, no meg persze a Porsche gyár bármely modellje. Már azon gondolkoztunk, hogy adtak-e el ennyi harmadik generációs Focus RS-t egyáltalán. Az utcákon csak elenyészően találni alapmodelleket, Renault-ból szigorúan RS, abból is lehetőleg a Trophy, ha pedig BMW M4, akkor szinte biztos, hogy GTS, sőt, már a legfrissebb Polo GTI is fel-fel bukkan itt, ami azért ilyen rövid idővel a bemutatója után, furcsa. Itt minden autó durrog, legyen az sportautó vagy egyterű, idős vagy új. Itt nem szállítmányozói kamionok vannak, hanem versenyautót szállító csapatkamionok, itt nem garázst építenek a ház mellé, hanem fordítva.
A legjobb, hogy a motorsport illat hegyvidéki hangulattal és tiszta levegővel párosul. Nem csak úgy hangzik, ez tényleg tökéletes kombináció. Az itteni parkolók jobb felhozatallal rendelkeznek, mint akármelyik szervezett autós találkozó. Legendák sorakoznak, legtöbbször hátsó ülések helyett, bukócsövezéssel. Minden parkoló fel van gumizva, ha találunk egy virágágyást egy nagyobb betonplacc közepén, biztos, hogy körbe van rajzolva. Természetesen itt is kialakultak kultuszhelyek, amiket napközben, de főleg éjjel ellepnek az autósport-rajongók, ilyenkor az utcán csupa olyan autó parkol, amik egyenként is állakat ejtenének. Véletlenszerűen lehet találni a boltokban versenyautókat, de nem lerúgottakat, jellemzően Le Mans-t vagy Nürburgringi 24 órást nyerteket. Egészen hihetetlen mennyiségű ereklye halmozódott itt fel, hiszen tényleg mindenkinek fontos az autósport és annak bármilyen apró foltjára, részletére szeretettel tekintenek és elteszik az utókornak. Mi is meglátogattunk egy kultuszéttermet, ez a híres Pistenklause Restaurant, ami nem csak arról híres, hogy mi sütjük kövön a steakünket, de elképesztő gyűjteményéről is. A plafonon Ayrton Senna aláírás, a székek felett lökhárítók, és aki erre jár, legyen az rajongó vagy profi versenycsapat, itt hagyja matricáját.
Az ötletek teszik naggyá ezt a helyet! A hotelszobám előtti folyosón például egy felborított prototípus van és a kockás zászlós csempével kirakott mosdóban is visszahangzik a Porsche 911 RSR-ek érces orkánja. Hotelünk aulájában egy Zakspeed formulaautó lóg a plafonból, és egy félbevágott Mercedes versenykamionnal is sikerült találkozni. A televízión a szokásos csatornák mellett az épp aktuális verseny adását is fogjuk, tehát szabadon váltogathatunk a közvetítés és néhány belsőkamerás kép között például. A körforgalmak közepén versenyautó szobrok csücsülnek, a kockászászló itt alap díszítőelem, több régi depót megtartottak, az akkori viszonyok szerint felújítva, a táblákat a versenypályára belógatott, a pilótákat értesítő táblák ihlették, a retro boltokban pedig nehéz megállni, hogy ne vegyünk valamit.
Jó látni, hogy Európának van egy szeglete, ahol minden az autósport körül forog, talán nincs minden veszve, ha az őszinte autószeretetről van szó, legalább is itt Németországban semmiképp sem, ahol boldogan látogatnak ki hétvégén az emberek egy-egy versenyre, hogy lobogtassák kedvenc márkájuk zászlaját. Hogy náluk miért működik ez, és nálunk miért nem? Egyrészt a körítés miatt. A Nürburgring környékén fullos vidámpark és gyártói boltok várják a kilátogatókat, valamint egy nagyszerű múzeumot is tartalmazó épületkomplexum húzódik a célegyenes mellett. Mindent németes rend és tisztaság jellemez, itt bárki jól érezheti magát, még akkor is, ha nincs verseny. A másik okra Timo Bernhardt, a Porsche csapat LMP1 pilótája hívta fel a figyelmem. Idén nincs F1 futam Németországban, az LMP1 viszont hasonlóan fejlett technika, ezért az emberek így pótolják a benzingőz hiányát.
A FIA WEC szervezését egyébként egy általam még soha nem tapasztalt profizmus jellemzi. Nem véletlen: az LMP1 csúcskategória komolyabb technikákkal dolgozik, mint az autósport csúcsának tartott Forma-1. Utóbbival ellentétben a FIA WEC nyitott, emberközpontú, többek között ennek is betudható a több néző, no meg a számtalan német pilótának. A Hosszútávú Világbajnokság nem csak barátságos közegével hívja ki a nézőket, hanem például világsztár csapatfőnökökkel is. Jackie Channek és Patrick Dempsey-nek is van csapata. Ráadásul itt versenyzik Lauda, Piquet, Senna és Prost valamilyen ági utódja is.
A FIA legtapasztaltabb képviselői viszik a bajnokságot, a felkészültség lenyűgöző. Már szabad szemmel is látszik, hogy az LMP1 autók olyan gyorsan mennek körbe a pályán, mintha egy begyorsított felvételt látnánk, azonban csak fotózás közben jöttem rá igazán, hogy mennyire más dimenziót képviselnek még az LMP2 prototípusokhoz képest is. Nem véletlen, hogy az LMP1 csapatok depójába nem illik csak úgy bemenni, főleg nem fotózni. Amit itt látunk, az jó pár év múlva egy utcai modellben köszönhet vissza majd. Elképesztően okos megoldásokat látni, de ezt majd egy külön anyagban részletezem.
Köszönet a Porschének, hogy most saját képemet is elkészíthettem a híres Nürburgring feliratnál, és a FIA WEC sorozatba is beleláthattam. 4 nap után egyértelműen állíthatom, hogy itt minden tökéletesen szembe megy azzal, amerre a világ ma tart. Ez még a true petrolheadek játszótere, ahová a vezetési élmény miatt érkeznek, pedig ma már kezdenek eszközzé válni az autók, amik elvisznek A pontból B-be. Ez az a hely, ahol egy hozzám hasonló autósport rajongó lelke végre szabadon szárnyalhat, bármiféle zavaró tényező nélkül. Nem akarok felkelni.