Ilyen egy igazán jó francia kisautó – Citroën DS3 teszt

Rögtön belecsapok a közepébe. Ha most valaki azt kérdezné tőlem, milyen autót vegyen 5,5 millió forintért, ami nem túl nagy, ellenben használható a hétköznapi életben, mozgékony, jó vezetni, és külső-belső megjelenését tekintve maximálisan a tulajdonos ízlésvilágához igazítható, akkor gondolkodás nélkül rávágnám: Citroën DS3 1.6 THP. Nincs kétségem afelől, hogy ennek hallatán többen biztosan elengednek egy gúnyos kacajt - a bátrabbak remélhetőleg majd hozzászólásokban is érvényesülnek -, lévén nagy marha vagyok, rosszakaró balfék, hiszen egy francia hulladékról van szó; és különben is, ott a világ legjobb retró autója, a MINI. Hogy rúghatna labdába mellette a DS3? Segítek, egyszerűen. Először is, ez a Citroën maximum trendi divatjárgány, de semmiképpen nem retró. A közhiedelemmel ellentétben nincs üzenete a múltból, a DS nem az egykori klasszikusra utal, a két betű csak a Different Spirit, azaz a hétköznapi modellek szellemiségétől való eltérés rövidítése. Másodszor, jómagam nagy rajongója vagyok a MINI-nek, tudom, hogy a BMW - falusi szlenggel szólva - minden tekintetben nagyon eltalálta vele a szarva közt a tőgyét, ám a MINI árai külön dimenzióban mozognak. És ez még csak a kezdet, mert a DS3 elvérezhetett volna több tekintetben is, de nem tette. Úgy tűnik, évtizedes szünet után a franciák ismét rájöttek, mi a receptje a jó autónak – itt volt már az ideje!

A platform voltaképpen ugyanaz, amit a C3 és a C3 Picasso is használ, a csomagolás azonban feltűnően más. Amíg a C3 egy szolid, bár újabban tetszetős külsejű, igény szerint vidám színekben választható kisautó, addig a DS3 a vidámság mellett presztízst és minőségérzetet is sugároz – ehhez többek között olyan trükköket sorakoztat fel, mint a fényezett felületekkel játszó, már-már határokat nem ismerő variálás. Óriási a kombinációs lehetőség a karosszéria, a tető, a tükörház és a felni (kerékkupak is!) színeinek az összeválogatásában, bár itt rögtön hozzáteszem, a tesztautó sárga-fekete kompozíciója nálam mindent vitt. Különösen szép részlet a B oszlop cápauszony-szerű kialakítása, a jól ismert fogaskerék embléma azonban eltűnt, hátul csak csillogó DS betűket és Citroën feliratot visel a prémium 3-as – hiába, no, ez is az önállóság megteremtésének a része. A LED nappali fény alkalmazása a franciákat is megfertőzte, ám bazári hangulat megvalósítása helyett a tervezők használhatták a képzeletüket: a lökhárító széleire tett, függőleges, enyhén íves fénysorok egyedi megoldással, giccsesség nélkül keretezik a DS3 frontrészét.

A ravasz festés alapján akár keret nélküli is lehetne a nehéz ajtó, de a gondolat téves, nem az, és kinyitva is elmarad a döbbenet. A DS3 belseje, konkrétan a műszerfal a C3 adománya, csupán az izgalmas, fémbetétet imitáló műanyaggal ékesített bőrkormány közepén virít egy DS plakett. Jobban körülnézve aztán más is feltűnik. Az utastérben folytatódik a játék a színekkel, a burkolatokkal, és máris van egy hasznos tanácsunk: a tesztautó lakk fekete műszerfala mágnesként vonzotta a port, ráadásul minden apróság azonnal zavaró nyomot hagyott rajta. A kezelés, a funkcionalitás megegyezik a normál C3 esetében tapasztaltakkal, a fedélzeti menürendszer, a klíma, a rádió a két autóban kompatibilis. Az anyagminőség kifejezetten jó, és úgy tűnt, az összeszerelés is állja a versenyt a német és japán típusokkal, pontosak az illesztések, nincsenek zörgések – ha ez így maradna hosszú távon is, akkor lenne teljes a siker.

Papíron ötszemélyes a karosszéria, de ne legyenek illúzióink, négy átlagos felnőtt a kényelem záloga, hátra pedig nem nagy élmény beküzdeni magunkat. Az első ülések kényelmesek, van elegendő oldaltartásuk, a részben perforált bőr messze nem olyan vacak, mint amilyen „hártyabőrökkel” sok márka kábítani próbál, egyszóval a DS3 bentről nézve is meggyőző. A csomagtér 285 literes alaptérfogata megfelel a kategória átlagos elvárásainak, és a fedélzeten találni rakodóhelyet az apróbb holmiknak, kellően nagy kesztyűtartóval megkoronázva.

A sors fintora, hogy a Citroën éppen a Cooper S turbómotorjával villant, miközben mindenki a DS3-MINI párharcról beszél: a BMW-PSA közös fejlesztésű erőforrás a francia autóban 155 lóerős, míg a német kocsiban 184 paripa tombol. Tekintettel arra, hogy a DS3 üresen nincs 1200 kilogramm, az élményszerű vezethetőséghez bőven elegendő a csekélyebb teljesítmény, és ezt nem csak a számok támasztják alá. Igen ám, de ahogyan mindig elmondjuk, sportos autó nem létezik jó kormányzás, futómű és fék nélkül, a Citroën viszont nem véletlenül nyerte mostanában a rali vb-ket, azaz a DS3 aktuális csúcsmodellje méltó rá, hogy a sikerek fényében pózoljon. Az eleven, pörgős, nálunk átlagosan 8,5 liter fogyasztó motorhoz végre használható manuális sebességváltó kapcsolódik, a kormányzás adhatna több visszajelzést, de amúgy pontos, és a Mátrából lefelé jövet a fék sem vallott kudarcot. A kemény rugózás ellenére nem vész ködbe a menetkomfort, hétköznap sem kínszenvedés az élet, persze, egy kátyúval, egy keresztbordával szemben kevesebb toleranciát tapasztalunk, ám cserébe a DS3 remekül terelgethető. Fronthajtásos létére, meglepő módon inkább a fara, és nem az eleje jelzi korábban, hogy „túl sok” volt, de ez a jelenség kevésbé gyakorlott vezetőnek sem lehet ijesztő. Ugyancsak érdekes, hogy a motor zaja még autópályán sem zavaró, így ajánlott figyelni az órát, mert a fülünkre hagyatkozva hamar traffipaxos sztárfotó készülhet rólunk, amiért aztán nem nekünk fizetnek honoráriumot.

Akinek elegendő 95 lóerő, és nem igényel maximális felszereltséget, annak 4,22 millió Ft alatt már elérhető a Citroën DS3 Design – költekezni azonban nem kidobott pénz, feltéve, ha módunkban áll megfizetni az egyéniségünk kifejezésre juttatását, mert a DS3 döntően erről szól. Az átlagnál jobban felszerelt közepes Style 120 lovas benzin, illetve 90 lóerős HDi dízelmotort kínál 4,86 és 5,14 millió Ft között, míg a csúcsot jelentő Sport 5,49 millió forintot kóstál az 1.6 THP benzines turbó-, és 5,83 milliót a 110 lovas HDi dízelmotorral. A tesztautó gyakorlatilag majdnem minden opciót megkapott, így az ára éppen felkúszott a hatmilliós sávba, de körülnézve a piacon, ez manapság egy átlagos Opel Astra 1.6 Enjoy ára, szürkében, relatíve semmitmondóan; a DS3 pedig egy különleges hangulatú, egyedi megjelenésű rétegmodell, amelynél nem a méret, és véleményünk szerint nem az ár lesz a döntő tényező a vásárlók szemszögéből.