Így szól egy 12 hengeres 190-es Mercedes

Az 1984-es 190-es Mercedes épp csak az első lépcsőt jelentette az elit klubba, az akkori legkisebb modellt a paletta leggyengébb erőforrásával kérték, de ezen jelentősen változtatott a jelenlegi tulajdonos. Kívülről kevés dolog árulkodik a turpisságról, a méretes felnik rögtön magukra vonzzák a tekintetet, a Sacco-deszkák hiánya (az autó oldalán lévő műanyag elemek, amik az autó egyik tervezőjéről, Bruno Saccóról kapták becenevüket) viszont lepukkant benyomást kelt. Gyanakodásra adhat okot, hogy a fényszóró egy részét a levegő szabad áramlásának oltárán feláldozták. A gyári kétliteres, négyhengeres benzines (90 LE) elhagyta a karosszériát, a helyére pedig a W140-es S-osztály hatliteres V12-es motorja költözött. A nyolccal több henger 318 plusz lóerőt hozott, így már 408 ló teljesít szolgálatot. A beépítés nem volt egyszerű művelet, a tulajdonosnak hat hónapjába telt bepasszírozni a hatliteres blokkot.

A hatalmas motor miatt előrébb kellett költöztetni a hűtőt, de a gyári váltónak is mennie kellett, a helyét egy ötsebességes automata vette át, ami eredetileg egy Mercedes CL 600-ban látta meg a napvilágot.

További, nem a típushoz passzoló, de márkán belüli alkatrészekre is szükség volt a projekt elkészüléséhez: a kormánymű a W210 kódjelű E-osztályból érkezett, a kerékagyak SL 500-ból származnak, a már említett méretes felnik pedig egykoron az S-osztályt díszítették. Az egyik legnagyobb konkurens is képviselteti magát a 190-esben, a futóműben E36-os BMW alkatrészek is megtalálhatóak. A tulajdonos állítása szerint az elméleti végsebesség 350 km/h, a kicsit túl optimista számot viszont még nem kísérelte meg elérni a 190-es gazdája, amit vélhetően jól is tesz. A további adatokat viszont a videó is alátámasztja, miszerint 100-ról 4 másodperc alatt ugrik 150-re, ugyanerről a sebességről pedig 11 másodperc alatt éri el a 200-at.