Így spórolnak a gazdagok: Mercedes C 220 CDI teszt

Négy év alatt több mint 1 millió példányban kelt el a W204 gyári kódot viselő C-osztályos Mercedes, ám a frissítést nem kerülhette el. Idén tavasszal kés alá került, persze nem kórboncnoknál, hanem csak plasztikai sebésznél. Megjelent a LED-es menetfény elöl, valamint a lökhárítók is változtak, de leginkább belül vannak újdonságok. Feltűnően friss a műszerfal - persze csak a frissítés előtti C-hez képest, egyébként ismerős. Leginkább az E-ből dereng a kép, de vonalaival a Mercedes 80-as, 90-es évekbeli modelljeire is emlékeztet. Hasonló érzéseket kelt a külső is, noha a 2007-ben megjelent W204 célkitűzése volt, hogy a Mercedes átlagvásárlóinál fiatalabb korosztályt szólítson meg, a forma erőteljesen konzervatív, már-már nagypapás. Van viszont újdonságként temérdek modern kütyü, például távolságtartós tempomat, valamint Google-alapú navigáció is – opcióként. A „csupán” két millió forintnyi, azaz a vételár 20 százalékát kitevő extrával megtoldott tesztautóba ezen tételek már nem fértek bele, s meg kell hagyni, a vezetett példány extrasorából az utastérben nem érezni sokat. A C 220 CDI BlueEfficiency 10,3 millió forintos vételárához mérten kissé mosolyogtató, hogy az első ülések fűtéséért 116 250 forintot kell fizetni, a csomagtér kulcsról nyitása jelképes, de 18,75 ezer forintos extra. Beltéri extraként még a 213,75 ezer forintos, háromzónás légkondi, a 28,75 ezer forintos velúr lábszőnyeg, valamint a 18,75 ezer forintos, automata gyerekülés-felismerő, illetve a vészhelyzetben a biztonsági felszereléseket készenlétbe helyező, 120 ezer forintos Pre-Safe elektronika említhető. De ennyi, alapvetően úgy érezzük, mintha csak egy tisztességes, de alaphoz közeli felszereltségű, szűk középkategóriás modellben ülnénk.
Nem akarjuk nagyon leszólni a C-t, de meg kell jegyezni, a középkategóriához mérni a C-t szinte jóindulat, elöl ugyanis szűknek tűnik. Mindez nem csupán megérzés, a beltér méretei elöl még egy Ford Focushoz mérten is alulmaradnak, hátul pedig a középkategória – mondjuk az élvonalbeli Mondeo – ma jóval többet ad. Itt is el lehet férni, de azért érezzük, hogy a Merci belépő négyajtósában ülünk. Jó pont, hogy az ülések extrém széles tartományban állíthatók, így a magasabb sofőrök is kellemes vezetési pozíciót tudnak állítani, de hátul átlagtermet felett már szűkös a helykínálat és a vaskos kardánalagút miatt az is egyértelmű, hogy a hátsó pad két felnőttre méretezett csak. Az ülések korrektek, hosszútávon is kényelmesek, az ülésfűtés izmos és gyors, a fedélzeti elektronikák könnyen kezelhetők. Noha az anyagválasztásból a vak szemmel tapogatók meg nem mondanák, hogy prémiumautóban ülnek, az összeszerelésen érezni, hogy van alapja a Mercedes nimbuszának, rossz úton sincs egy fikarcnyi zörgés.
Talán a csomagtéren látszik leginkább, hogy a C-osztályt már úriembereknek tervezték, olyanoknak, akik nem koszolják be kezüket bútorok, esetleg létra vagy egyéb , 1 méternél hosszabb tárgy szállításával. A hátsó ülés ugyanis alapáron nem dönthető és így 1 méternél hosszabb pakk egyáltalán nem tehető a csomagtérbe. Ha valaki esetleg lapra szerelt kisbútort, mondjuk komódot szállítana haza, kénytelen a kartondobozt a hátsó ülésre tenni – ott legalább beállíthatja, hogy milyen hőmérsékletű levegő fújjon rá. Ha csak normál pakk szállítása a feladat, a 475 literes csomagtér jól szolgál, 1 méteres hossza és legkeskenyebb pontján is 92 centiméteres szélessége a középkategóriában jó érték, továbbá jó hír, hogy ha csak virsli méretben, de pótkerék is jár a C-hez, így defekt esetén nem kell javítószettel vesződni.
Álló helyzetben tehát nem kifejezetten meggyőző a C, s sokat a motor elindítása sem javít az összképen, a 2,1 literes négyhengeres gázolajos halkan, csekély rezonanciával, de azért érezhetően dízelesen jár. Ha azonban elindulunk, rögtön szerethetővé válik a C 220 CDI. Már alacsony fordulatról is jól húz a 170 lóerős teljesítményét széles, 3000-4200 1/perc között hozó és már 1400 1/perctől 400 Newtonmétert termelő dízel. A 7 fokozatú automata váltó nagyon adaptív, nyugodt gázpedáltaposásnál hamar felkapcsol, ha nyomjuk a gázt, akkor forgatja rendesen a dízelt, s ezáltal igen komoly menetdinamika, akár 8,1 másodperces 100 km/órára gyorsulás is elérhető. Városban is jó a C-vel menni, stop-start rendszere még a kora-téli hidegben is szinte mindig megállítja, majd kellően gyorsan indítja újra a motort. A csillagos szedán igazi terepe egyértelműen az autópálya, 130 km/óránál a végfokozatban mindössze 1900 1/perc a fordulatszám, és szinte döbbenetes, de ott stabilan 5 l/100 km alatt fogyaszt a CDI. Utóbbinak megfelelően a teljesen vegyes körülmények közötti teszt is igen jó, 5,2 l/100 km átlaggal zárult.
Míg tehát helykínálatával és ellátmányával nem nagyvonalú, menetkomfortjával abszolút az a C 220 CDI. Lengési amplitúdó függvényében változó lengéscsillapítókkal szerelt futóműve még a sportos Avantgarde-kivitel 225/45 R17-es abroncsaival is jól vasalja az úthibákat, miközben a rendszer stabilitására, egyenesfutására sem lehet panasz. További jó pont, hogy a futómű kialakításából következően a kormánymű az átlagosnál nagyobb mértékű kerékfordítást engedélyez, így az amúgy igen közvetlen, 2,5 fordulatos kormány tekergetésével meglepően jó a C-osztály fordulékonysága. Akinek tehát számít a manőverezhetőség, mégis hosszú távon is kényelmes, négyajtós Mercedes utazóautót szeretne, az a C 220 CDI-ben kellemes, ha nem is olcsó (alapár automata váltóval: 11 1145 000 forint), de nagyon takarékos, alapáron is teljes (7 légzsákos, ESP-s) biztonságot adó partnerre talál.