Így neveld az autósokat: keresztezz rezzenéstelenül!
Vakmerő gyalogosátkelés Oroszországból
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
A csatolt kisfilmen látható gyalogost sem a sziréna, sem a csikorgó gumik, sem a vészfékezéssel megálló autó sem tudja kitéríteni pályájáról. Ha már elindult, átmegy.
Vészfék, gondolta Stirlitz
Sokszor sokféle közlekedési magatartás taglalásakor felvetettük már, hogy milyen fontos, a balesetek elkerülését nagyban elősegítő viselkedési forma, ha a közlekedés egymásba akadó résztvevői megpróbálnak kommunikálni egymással. Egy pillantás, összenézés, fejmozdulat mindkét fél számára megkönnyíti a továbbhaladást, ráadásul így bizonyosodhatunk meg arról, hogy a másik is felfogta szándékunkat, s nem fog azzal ellentétesen, balesetveszélyesen manőverezni. Időnként jó megoldás lehet azonban, ha nyílt kommunikáció helyett csak testbeszéddel közöljük, mire készülünk, mint a filmen látható úriember, aki szemlátomást elhatározta az átkelést, és ha már így döntött, senkinek sem engedi, hogy megakadályozza ebbéli szándékában. Ezt a harcot speciel megnyeri a nagy sebességgel érkező Lada Samara ellen, de nem gondoljuk, hogy a halált megvető bátorság minden esetben az ő malmára fogja hajtani a vizet. És könnyű belátni, elég egyetlen eset, amikor nem így történik. Most viszont megúszta, hasonló higgadtságot eddig csak különböző madaraktól láttunk.
32 évvel ezelőtt volt módom egy hasonló szitut átélni autósként. Minden megvolt, a cikkben említett „kommunikáció” és „testbeszéd” is. Ennek ellenére az úttesten hasonlóképpen átkelni készülő kerékpárost semmi nem tántoríthatta el ebbéli szándékától.
Zord téli idő, az úttestre 5-10 cm vastag jégréteg bordásan ráfagyva, rajta vékony hóréteg, hogy minél jobban csússzon. Egyenes, hosszan belátható útszakasz, sehol, se előttem, se mögöttem, se szemben egyetlen jármű sem. Nappal van, tompított világítás felkapcsolva. Akkori technikával minden adott volt ahhoz, hogy ilyen körülmények között 40 km/h-val biztonságosan haladjak ott. Majd látom, bal oldalról, egy kis mellékutcából előttem mintegy 40 méternyire egy kerékpáros közeledik az úttest felé. Az úttesttől még legalább 5-6 méter távolságra volt, mikor már folyamatosan nyomtam neki a kürtöt, [b]ki ne jöjjön elém az úttestre[/b], mert nem tudok megállni!
Vette a jelzést, lassított, majdnem megáll, felméri a helyzetet, majd mégis úgy dönt, túl távol vagyok még, a figyelmeztetés ellenére ő megpróbálja az átkelést előttem. Erőteljesen kezdi nyomni a pedált, minden hajtásnál a felső teste előre billen. 🙂
Én azonnal fék, a kocsi nem lassul semmit. A kerékpáros az úttestre érve megdöbben, akkor szembesül vele, milyen is az út, miért jeleztem neki ennyire előre. A kerékpár hátsó kereke „kapar” a kerékpár ficánkol alatta, nem halad sehová, ott tétovázik majdnem megállva előttem az úttest közepén. A kocsit faroltatva, oldalirányú csúszásra kormányozva, így lassítva valamelyest és átjutva a bal oldalra tudtam elkerülni az ütközést. :-).
Ladás maki mennyivel érkezett ???