Így már kerek a Skoda Karoq

Belenyúlt a jóba a Skoda, a Karoq meglepően jó autó lett, na nem mintha a Volkswagen viszonylag megfizethető árú márkájánál bármi is értékelhetetlenül rossz volna. Egyszerűek, kevesebb anyagból, szerényebb kidolgozással és látványvilággal készülnek, mint a Volkswagenek, a SEAT-okhoz viszont nagyon hasonlóak a Skodák, ám határozottan megvan mindegyik jelenleg kapható modellben a VW érzés.

Masszívak, mégis könnyedén mozognak a legkisebb motorral is, ám valódi minőségérzetről talán most beszélhetünk először, méghozzá a Karoq esetében.

Ami a Kodiaqnál zavaró volt a nagy test miatt, az a Karoq esetén pont jó, hisz itt nem dübörög a karosszéria és a futómű is feszesebbnek, jobban tartónak tűnik, nem túlzok, ha azt mondom, a Karoq most a legjobb Skoda.
Annyira belezúgtam az előző tesztautó mélyzöld fényezésébe, hogy nem bírtam ki fotózás nélkül, amikor elvittem egyetlen napra, ez most nagyon hiányzott. Mármint a szín, a fekete helyett inkább abban a zöldben választanám, rendkívül jól áll neki, amihez a világos szövet kárpitos belső igazán jól passzolna. Kerékpártesztünkhöz kaptuk ezt a tesztautót, így mutatta meg igazán szabadidő-autós arcát, jól áll neki a tetőcsomagtartó, na. Ballonos kerekeivel igazán józan felszereltségűnek tűnik már messziről, ugyanakkor saját biztonságunk miatt én ajánlanám hozzá a LED-es fényszórókat, amik nem csak jól néznek ki, de messzire és óriási fényerővel világítanak, ezek a halogének kicsit egyszerűek, hogy finoman fejezzem ki magam.
Járt már nálunk a nagyobbik benzinmotorral, elsőkerékhajtással és DSG váltóval, dízelmotorral összkerékhajtással és DSG váltóval, valamint én próbáltam a bemutatón a háromhengeres benzinessel is. Mindegyiknél volt valami, amitől kelletlennek érződött a hajtás, már csak a DSG váltó karaktere miatt is, de a kisebbik benzines se nem dinamikus, se nem takarékos. Most a 150 lóerős 2,0 literes TDI-vel, összkerékhajtással és hatfokozatú kézi váltóval kaptuk, nem is lehetne ennél jobb. Bár személy szerint nem feltétlenül ragaszkodnék a Haldex rendszerű 4X4-hez, tudom, hogy a hazai piacon is nagyon kedvelt, ugyanakkor még mindig több értelmét látom itt, mint egy Superbben. A Karoq hasmagasságával, be-, és kilépő szögeivel akár zordabb terepen is ügyesen mozog, ám az összkerékhajtás ott is csak sár esetén szükséges.

Hogy kijutunk-e a szorult helyzetből úgyis a gumikon fog múlni.

A Karoqhoz viszont passzol mind a városi autózás, mind a telekjárás, bár előbbihez nem pont a kétliteres dízel ajánlott, ezzel a hatfokozatú kézivel akár még az is vállalható. DSG-vel alig lehetett 10 liter alatt tartani városi használat mellett, ebben az összeállításban viszont a városi 8 literes fogyasztás sem irreális, ám az országút az igazi pálya számára.

Három kerékpárral a tetején és három fővel a fedélzetén saját bevallása és tankolás szerint is 6,5 literrel beérte 100 kilométerenként.

A váltó kapcsolási érzete meglepően jó, pontosan jár a kar, egész rövid úton, már-már élvezhető is. A dízelmotor hangja nem zavaró, bár tény, hogy a hangszigeteléssel erősen spóroltak tekintve, hogy ugyanez a motor egy Volkswagenben csendesebbnek tűnik bentről. Futóműve kényelmes, futása csendes, a kerekektől sem jön jelentős zaj, pihentető az utazás egy ilyen Karoq-kal.
A tető felől viszont elég jó a hangszigetelés, mint kiderült, sem az üres kerékpártartó, sem a bringák susogása nem jut az utastérbe menet közben. A tetőre pakolt, tartókkal együtt nagyjából 50 kilós tehertől sem lett más a mozgása, tempós kanyarban sem éreztem feltűnően másnak a dőlését. Jó vezetni, a kormányzás viszonylag közvetlen, nyilván semmiféle visszacsatolás nincs az útról, könnyedsége és határozottsága miatt viszont már-már élvezetes. Klasszikusan skodás a belső elrendezés, minden németesen logikus helyre került, a rekeszek használhatóak és sok is van belőlük, kedvencem az ajtózsebek rögzítő gumihúrjai, így egy nagyobb flakon sem esik ki belőle ajtónyitáskor. A csomagtér fedele motorosan nyílt a tesztautóban, ami egyrészt felesleges, másrészt, ha már van, akkor legalább jól működik. Egy Skoda kiszolgál, amire ez a részlet jó példa, hisz gombnyomásra azonnal elindul, fürgén mozog. Ugyanez például a Lexus RX-ről nem mondható el, ott gombnyomásra külön szimfóniát játszik a pittyegéseivel és urasan, jó hosszú idő alatt tárja ki a száját.
A világos kárpit nem épp családbarát, borzalmasan hamar koszolódik, ellenben ha már lehet bízni a hátul ülőkben, abban az értelemben, hogy nem kennek bele mindent, ami a kezükre kerül, akkor csak ezzel választanám. A hangulata kiváló, világos kárpitelemekkel rendkívül látványos, és így már részletgazdagnak tűnik az utastér. Variálható a hátsó sor, ez persze feláras, de háromfelé szedhető, az első ülések pedig elég jól tartanak.

A Karoqhoz is elérhető az akár 9,2 colos kijelzővel szerelt Columbus hifi, ám már a 8 colos Amundsen is jobb, mint amilyenre készülnénk.

A kijelző képe tűéles, a rendszer gyors, és a teszt alatt hibamentes is volt. Akárcsak a legtöbb részlete, ez is teljes mértékben és zavarásmentesen kiszolgálja tulajdonosát. Kérhető digitális műszeregység is, ez a Skoda első modellje ezzel a lehetőséggel, ám valószínűleg nem véletlen, hogy itthon még nem találkoztunk vele, bár a rendszer jó, efféle úri huncutságoknak nincs sok helye egy Skodában, talán majd a következő Superbben.