Így lesz vagány a villanyautózás – DS 3 vs. Mini Cooper

Divatos már most is a villanyautózás, sőt, valamilyen szinten presztízskérdés is. Azért egy Teslában vagy Porsche Taycanban nyilván kevesen fintorognának, de árukat és méretüket tekintve az még nem az a világ, ami tehetne bármit is érdemben a nagyvárosok levegőjének tisztítása érdekében. Prémium villanyautók, prémium áron, nem szólnak mindenkinek, de a küszöbön van már az a világ, amiben az észszerűbb villanyautók is szerepelnek szolidabb áron. Vagy már meg is érkezett?

Az elmúlt hónapokban kerültek piacra Magyarországon is azok az elektromos autók, amik most nagyot változtathatnak a piacon.

Ezek főként a PSA új termékeit takarják, mint ez e-208, az e-Corsa, vagy a tesztben is szereplő DS 3 Crossback E-Tense. De ott a Renault Zoe is már jó ideje, most pedig még egy új szereplő érkezett, a Mini. Tudom, kicsit furcsa együttállás ez, mert a Cooper már joggal sorolható a prémium termékek közé, mégis, ha az Opel nem adna házon belül kedvezményt, a Mini lenne az olcsóbb. Így is csak 10 000 forint a különbség az alapárak tekintetében, és egyelőre listaárakról beszélünk, de ezekből immár - akár - 2,5 millió forint levonható, amivel még érdekesebbek lettek a villanyautók. Az újoncok közül elsőként a PSA prémiumos márkájának új modellje érkezett hozzánk tesztre, a DS 3 Crossback E-Tense, valamint a BMW fejlesztésű Mini Cooper SE. Első ránézésre nem egy kategória, de megvan a közös halmazuk.

Prémium termékeknek készültek, városi autónak, divatosnak, cukinak és a tesztautók (lista)áraiban sincsen nagy különbség.

Egyikük mégis jobban teljesít egy bizonyos területen, másik pedig ott jó, ahol ellenfele nem. Ötajtós a háromajtóssal szemben nem túl fair. Mégis nézzük őket úgy, hogy városi használatra szánták, ahol általában a sofőrön kívül maximum egy utas szerepel, ez egyébként is jellemző az utakon. A DS-nél nyilván több a lehetőség, ülhet hátra is utas, ha szükséges, elfér majd a lába és a feje is, valamint csomagokból is több kerülhet hátra. Ezt rövidre is zárhatjuk, praktikusabb a DS 3, ha arról van szó. Minden más esetben, amiből vélhetően több is lesz, és amikor csak egyedül használja valaki szaladgálósnak, máris azonos szintre kerülnek. A Cooper helykínálata elöl remek, hátul szóra sem érdemes, de kétülésesként használva elég jó rakteret lehet kialakítani benne.

A dizájn most nagyon fontos, és a Miniről tudjuk, hogy évtizedek óta egyet jelent a stílussal, a divattal, a vagánysággal és az eredetiséggel.

A DS teljesen új játékos, és ezt a dizájn is tükrözi. Olyat hoztak, amilyen senki másnak nincs, egy extravagáns, megbotránkoztató, részletgazdag és mindenképp feltűnő, látványos formát rajzoltak. A crossoveres felépítéssel egy további rétegnek is kedvez, ezzel most egy picit népszerűbb tud lenni minden új modell. Ezzel szemben a Cooper SE klasszikus háromajtós, igazi hatchback, az egyedül autózóknak nincs is szüksége több ajtóra. Ha már ajtó, a DS kilincsei mindenképp említést érdemelnek, érdekes élmény, teslásoknak persze mindennapos, de nekem a Mini klasszikus króm kilincse is bejött mindig is. A forma, a dizájn és a kialakítás egyedi igények szerint alakul, hogy éppen melyik jön be a vevőnek. Egy Mini már csak azért is fontos szereplő, mert valahogy mindent vissza lehet vezetni hozzá, ami ma divatos. A lebegő tetőtől kezdve a fekete műanyag kerékívekig, még ha a kezdetekben nem is volt crossover az új Miniből, ma ezt a geget használja mindenki. Szóval maga az eredetiség, a minőség áll szemben a 2020-as trendeknek tökéletesen megfelelő modellel. Hogy lehet egyáltalán dönteni közülük? Anyaghasználat szempontjából is nagy kérdés, miután a DS-ben használt anyagok jó része váratlanul kellemes, főleg a fehér bőrhuzatoké. Érdekesek a megoldások, a műszerfal kiosztása és a digitális kijelzők grafikája. Nagy hiba még mindig a PSA autóknál a monitorok késése és szaggatása, belerondít a képbe, de valahogy ez most a Mininél sem kerek. Ott az a kijelző a kormány mögött, ami elképesztően jól néz ki, de csak a közepe kijelző, mellette ledek sora és mutatós műszer is helyet kapott, ami egy elég nagy kapufa. Furcsa a DS-ben ülni, magasan vagyunk, közel van a pedálsor, de kicsit messze a kormány és a műszerfal, nehezen találtam a helyemet. A Cooper ebből a szempontból maga a tökéletesség, persze teljesen más a stílus, hiszen majdnem a földön ülünk, de mindent pont úgy tudunk beállítani, hogy jó legyen. A Cooper vezetésre termett, és ez a legnagyobb erénye is az új elektromos verziónak.

Egy villanyautótól persze hatékonyságot várunk, de ott van benne a sportosság potenciálja az azonnali nyomatékleadás miatt.

Vagyis ha van hozzá egy jó futómű, kormányzás és merev karosszéria, akkor semmi akadálya, hogy sportos autót eredményezzen.
A DS ebből a szempontból inkább a kényelmes vonalon versenyez. Rugózása ringató, van oldaldőlése is kanyarban, a villanymotor viszont sokkal harapósabb, mint a Miniben. 136 lóerős és 260 Nm nyomatékú, de ugrik, finoman kell kezelni a gázpedálját. A Miniben ezzel szemben a fékpedál felengedésére még kúszás sincs, gázra indul csak el. Valahogy könnyedebb a DS mozgása az agresszívebb villanymotor miatt, a Mini lassú manőverezésnél sokkal óvatosabb mozgású. 150 km/h a csúcssebességük, efölött már túl sokat fogyasztana a villanymotor, gyorsulásukban persze van különbség, a Mini 184 lóereje és 270 Nm nyomatéka nagyobbat lódít az 1,4 tonna alatti karosszérián. A DS kormányzásában van valami sportosan közvetlen és egyszerre könnyed jellemző is, nem érezni rajta hajtási befolyást, igazából korrekt munka. A Minié most könnyebbnek érződik, mint a hagyományos modellekben, de még mindig nehéz. Jóleső súlyosság járja át az egész autót, a kormányzás tűpontos, közvetlen, ez még mindig hibátlan. Ahogy a kemény, de végtelenül precíz futómű is, ami hátul is tisztességes ötlengőkaros megoldás, a súlyelosztás pedig tökéletes. Az elektromos Mini olyan tempóval fordul, amennyivel nem szégyelljük, egy idő után nem bírják tartani a gumik, szerintem elbírna Pilot Sportokat is, annyira bitang jó az úttartás, megcsúszásról szó sem lehet. Ezen a téren gyengélkedik a DS, hiába a jó minőségérzet és a látványos külső. A futómű hátul félmunkának érződik, minden úthibán furcsán tántorog, nyújtott bukkanókon lebeg a feneke, a keresztbordákat pedig képtelen értelmezni, és inkább jól érezhetően odébb teszi a hátulját. Ezzel szemben elöl teljesen pontos, felemás a végeredmény. Tudom, hogy ez a része sokaknak nem igazán számít, de ha ezt érzem egy autón, valahogy befejezetlen érzése van. Mivel az ESP nem engedi leesni az útról, biztonságos a futás, mégis valahogy elmegy a kedve a sofőrnek attól, hogy kanyarodjon vele egy rendeset. Városban tökéletes, 40-50-es közlekedős tempóhoz jó lesz, a Mini meg ahhoz, hogy ennyivel, de akár még többel is bekanyarodjon, vagy bevegyen egy körforgalmat.

Villanyautóként a legfontosabb persze hatótávolságuk.

A Mini erősebb motorja mellé kisebb, 32,6 kWh-s akkumulátort kapott a DS 50-esével szemben. Gyárilag megadott hatótávolságuk 235-270 kilométer a Mininél és 320 a DS-nél. Ezek WLTP értékek, a valóságban való teljesítményük viszont 185 és 320 kilométer, Andrásnál a DS tudta hozni a gyári értéket a gyári fogyasztással együtt, a Mini nálam úgy volt képtelen rá, hogy sokkal jobban fogyasztott, mint a gyári érték, rendre 13 kWh alatt evett. Ez már jelentős különbség közöttük.
Tölthetőség szempontjából AC-ról a Mini jobb, 11 kW-tal tölt, DC-ről 50-nel, a DS 3 viszont AC-ről 7,4-gyel, vagy DC-ről 100-zal képes, utóbbival alig fél óra alatt megvan a 80%-os töltés, ami önmagában több, mint a Mini teljes töltöttsége. AC töltésre több a köztéri lehetőség jelenleg, ami a Mininek kedvez, de persze egyértelmű, hogy

a hatótávversenyt fölényesen nyeri a DS 3 Crossback E-Tense.

Érdemes azért átgondolni, hogy a Mini 185 kilométere, amit nálam tudott, mennyire elég, ha valóban csak városban használjuk az autót. A márka is dedikáltan városi autónak szánja, míg a DS már csak hatótávolsága miatt is alkalmas lehet hosszabb távokra. Akkor mégis mit keresnek egymással szemben? Talán helyesebb az egymás mellett kifejezés, mert másban jók, mégis hasonló lehet a közönség, már csak áruk miatt is. A Minit ügyesen pozicionálták, bármiféle saját kedvezmény nélkül 10,5 milliótól kezdődik, amiben ledes lámpák, online kapcsolat, vezetéstámogató biztonsági rendszerek és az eredeti dizájn szerepel. Ezzel szemben a DS a prémiumabb végét fogta meg az áraknak is, 12,8-nál kezdődik az E-Tense. Az új állami villanyautós támogatással a Mini így jóval kedvezőbb helyzetbe kerül, mivel a DS-re így csak a 0,5 milliós támogatás igényelhető, míg a Cooper SE alapfelszereltségben a 2,5 milliós támogatással 8 millió forintért lesz elérhető. A nagyobb hatótáv miatt indokoltabb lehet a DS magas ára, használhatóságban is többet nyújt, prémiumos, különleges a kinézete, szemben a Mini valódi prémium jellegével, minőségével, presztízsével és bitang jó vezethetőségével.

Nagy kérdés, hogy mi ér többet, a minőség, vagy a hatótáv, de ebben a helyzetben most a minőséget jóval kedvezőbb áron adják a hatótáv rovására.

A DS 3 Crossback E-Tense egy valódi ékszerdoboz, egy igazi egyedi megjelenésű autó most a piacon, a Mini viszont a négykeréken guruló stílus és eredetiség. A DS sokat megy egy töltéssel, a Cooper SE-vel pedig alig várod, hogy elindulj. Végre van olyan villanyautó, ami nem hazudik hatótávban, és van olyan, amit vezetni is példátlanul jó. Nem lesz ez rossz világ, most érzem először, hogy lenne kedvem hozzá.