Így képzelte el a családi autót a Bugatti

A sportkocsigyártók már a nyolcvanas, kilencvenes években készítettek négy- és ötajtós prototípusokat, de akkor még nem érzeték úgy, hogy erre vevő lenne a piac. A Bugatti is elgondolkodott egy négyajtós modellen, a gondolatot az olasz Giorgetto Giugiaro öntötte kézzel fogható formába. A szériagyártásúnak szánt 507 centis szedán utastere kupola-szerűen magasodik, az ablakok nagyok, a hátsó szélvédő osztott, a far egészen gömbölyű. A három EB 112 közül csak az egyiket tudták teljesen megépíteni, a többi félkész állapotban került az új tulajdonoshoz, miután a márka csődbe ment ‘95-ben. Szerencsére a másik két modell sem kallódott el, a kilencvenes évek végén a maradék alkatrészekből megépült a két szedán. A Bugatti luxusautója frontmotoros, de amennyire lehet, hátratolták a V12-es hatliteres blokkot. A teljesítmény még mai szemmel is több mint sok, a hatvan szelepes motor (hengerenként öt), 455 lóerőt és 649 Nm nyomatékot termel, ennek köszönhetően 4,3 másodperc a 0-100, a végsebesség 300 km/h. A hajtásból mind a négy kerék részesül, az erő átviteléről egy hatfokozatú kéziváltó gondoskodik. Az árverésre bocsátott fekete EB 112 csak hét évvel a megrendelés után, 2000-ben került az első tulajdonoshoz. Akkor már világossá vált, hogy milyen ritka kincsről van szó, így nem mondhatni elhasználtnak, csak 3900 kilométert mutat a számláló. A valaha készült egyik legritkább Bugatti árát még megbecsülni is nehéz, de az biztos, hogy távolról is jól látható összegnél fog koppanni a kalapács.