Így is lehet különcködni – Lada 2107 használtteszt
Lada 2107, 1993 - használtteszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Ez most nem a sztaniolba csomagolt veterán, ez "csak" egy alig futott, nem rossz állapotban megőrzött, ma napi szaladgálásra használt 2107-es.
Időtlen forma: 1982-ben jelent meg a 2107-es, ez a példány 1993-ban készült. Már kétoldali visszapillantóval, belső tükörállítással, de a "jól ismert", azaz ősi technikával
Hol volt már 1993-ban a Szovjetunió? A Lada viszont még akkor is hódított, legalábbis még eladható volt, akár hazánkban is. Egy ilyen 2107-es persze több mint félmillió forintba került, de úgy is a legolcsóbb személyautók egyike volt. Aki pedig Ladán szocializálódott, ahhoz szokott, hogy a KGST-kínálat jó autója a Lada, netán 1982-es bemutatása óta a Lada-kínálat csúcsának számító 2107-esre vágyott, az bizony még meg is vette. Így tehetett e példány tulajdonosa is, aki ugyan valóban kiköhögte a piros kocka árát, de aztán bő 20 év alatt is csak alig több mint 50 ezer kilométert tett bele. Istenem, évi nem egész 2500 kilométerre talán jobban járt volna a taxival is, de mi magyarok szeretjük a saját autót, az a tuti, ami bent áll az udvaron, de persze még jobb, ha a garázsban, fészerben. Utóbbi, azaz a fészeres őrzés mentette meg ezt az autót is az enyészettől. Idén pedig egy barátom rátalált, megvette, "ráborította" a kialkudott vételár uszkve kétszeresét, most pedig van egy olyan hobbiautója, ami ugyanazt tudja, mint a sokkalta drágább - felnőtt - játszós autók: vigyort csal a sofőr arcára.
Utólagos védelem a kerékdobokban, "statikus feszültséget levezető" gumicsík hátul - korszakos kellékek voltak ezek
Még úgy is, hogy a 2107-es legfőbb kellékei közül itt kettő is hiányzik - egyelőre. A parasztmerci becenevet adó króm hűtőmaszk helyett ezen már műanyag van, a kormánykerék pedig nem a 2107-es autentikus négyküllőse, bár négyküllős, de a későbbi Nivából való. Nem teljesen típusidegen, ugyanis a kétezres években ilyenekkel is szerelték a 2107-est. Hiányolhatjuk a lámpamosót is, ami épp felújításra vár, a műszaki vizsgához viszont le kellett kerüljön, hiszen nem működött. Az ajtókat kinyitva azonban ma is megvan az autóban a gyári Lada-szag. A szerény futás és a tákolásmentes beltér itt is legalább annyira visszaköszön, mint a motortérben. Tény, hogy a Ladák esetében is 100-120 ezer kilométer után is következhetett a motorgenerál, ennek azonban a (nem mellesleg, láncos) motorja még nem volt megbontva, de még a gyári - műbőr - gépháztető-szigetelés is egyben van.
Típusidegennek tűnik a kormánykerék, itt valóban az, de később még ilyen, amúgy a Nivákban látot négyküllőssel is szereltek 2107-eseket is. A gyári szinte elporladt, kürtje nem működött, ezért a vendégszereplés
Bordós, pirosas ülések, kék ajtókárpitok - régen, azaz a nyolcvanas években még a 2107-es beltere is szebb volt...
Bár a csupán 53 ezer kilométeres futás és az UV-védett tárolás a beltérben is egyértelműen visszaköszön - szakadásmentesek az ülések, nincs repedés a műszerfalon, mégis némi csalódás ér ajtónyitás után. A bordó kárpit talán a legkevésbé vonzó a 2107-esekbe kerültek közül. Ennél a példánynál ráadásul nem csak a hűtőmaszk krómja vagy az eredeti kormány hiányzik, hanem a szériától jól megszokott hurkás ajtókárpit és még néhány egyéb apróság is. Hiába, sajnos nem legenda, hogy a Lada abból gyártott, ami volt, így aztán számos „sorozat” jött össze. Viszont itt már automaták az első és a szélső hátsó biztonsági övek is, a rádió épp nincs bent, de már beépítésre vár egy korhű Roadstar, ami természetesen Videoton hangszórókkal szólal majd meg. Addig viszont csak a jellegzetesen érces hangú Lada-motor duruzsolását hallgathatjuk a Lada-szagú beltérben.
Aki ült Ladában, az ismerős kapcsolókat talál. És igen, mint a Porsche, úgy a Lada is bal kézzel indítandó. A váltó még ötfokozatúként is precíz, de nem annyira, mint az ősi négyes. Rádióból hamarosan jön a korhű Roadstar
A Lada vezethetősége egyrészt sajátos, retrósságával élmény, ugyanakkor kemény feladat is. Az ergonómia – finoman szólva is – hagy kivetni valót maga után. Óriási a kormánykerék, aminek a pozíciója természetesen nem állítható. Ülésmagasság-szabályzás? Felejtős! Tologatni lehet az ülést, meg dönteni a támlát, egyéb opció nincs. Bár az ülés méretével nincs gond, tartása, támasztása messze van a jótól, hátul pedig kifejezetten süppedős a kanapé.
Mai szemmel nem nagy, 385 literes, szabálytalan formájú, meg magas küszöbű is a csomagtér, a Ladák hőskorában azonban ez számított nagynak
A múltidézés, az élmények előjövetele persze örömmé teszi a ladázást. A csomagtér kinyitásakor sem az az első gondolatom, hogy ez azért nem olyan óriási, mint amilyennek gyerekkoromban tűnt, de még csak nem is az, hogy iszonyatosan magasra kell emelni a csomagokat, hiszen itt szó szerint csak a hasábforma fedele nyílik, hanem az, hogy hát igen, a 2107-esben volt műanyagburkolat a csomagtér oldalában lévő üzemanyagtankon, míg a többi verziónál nem. Amúgy a tér meglehetősen szabálytalan, tényleg nevetségesen rosszul pakolható, de hát ez volt, ezt kellett szeretni.
Bár kárpitozás a 2107-es csomagterébe sem jutott mindenhova, presztízsértékű volt, hogy az üzemanyagtankra jutott plasztik borítás
Létezik egy mondás, mely szerint, aki Ladát tud vezetni, az mindent tud. Ennek valóban van alapja: a fék itt ugyan már szervós, a kormány viszont nem, és bizony nehéz is. Ugyanúgy izom kell hozzá, ahogyan a kézifékhez is. Emelkedőn elindulás, netán egy balra kanyarodással is súlyosbítva? Ha Ladával megy, mindennel megy. Felvetődik a kérdés: vajon azért voltak menők a Ladát hajtó férfiak, mert Ladájuk volt, vagy inkább azért, mert formás bicepszeket gyúrtak a volántekerés közben?
Nem csak hurkamentes, a korábbi, mívesebb 2107-esekkel szemben már krómot sem tartalmazó az ajtókárpit. Bár a kilencvenes évek már a Ladánál is a hanyatlás volt, a jelzőfény nem hiányzott az ajtóról
De az a vicces, hogy amennyire rossz a Ladát vezetni, annyira élmény is. Van benne valami (legalábbis sokunknak még van), ami miatt mosolyt, vigyort csal az arcunkra. Ötvennel gurulva is megvan a „vezetek” érzés, országúton már 90 km/óránál is uralni kell a technikát, az autópályás 120-130 km/órás tempónál pedig csak ámulunk az üvöltő autóban: el vagyunk kényeztetve a mai járműveinkkel, még a legolcsóbbakkal is.
Elosztófedélből, gyertyából, gyertyakábelből, meg persze szűrőkből és olajakból kapott újat az alig több mint 50 ezer kilométert futott autó, de a motor egésze még bontatlan, hibátlan
Ugyanakkor egyértelműen felismerhető az is, hogy a 2107-es már megjelenésekor is egy félelmetesen elavult és - bocsánat mindenkitől, de világviszonylatban - ócska technika volt. Borzalmas gyári megoldásokkal, ezt is be kell vallani. Tudom, vannak rajongói, e példány tulajdonosa is az. Nem a legelvakultabb műgyűjtő, de azért költ a technikára. A vásárlás után például nem csak az összes olajat és szűrőt cseréltette le, a fékrendszert és az első futómű összes gömbfejét, lengőkarját is. Már amennyi van. Így bár most tényleg nagyon stabilan fut a 2107-es, azért nem hozza egy mai autó finomságát. De micsoda öröm, amikor szépen rátesszük egy ívre és végigvisszük azon 60 km/órával, micsoda öröm, ahogyan klattyan a fokozatokba az itt már ötsebességes és természetesen bődületesen hosszú váltókar!
És még nem is mentem vele csúszós úton, pedig az igazi élményt ott hozná. A hosszában beépített motor és az utastér alá rakott váltó a klasszikus hajtáslánc-sémával bizony hátsókerék-hajtásban végződik. A 1,5 literes, mindössze 75 lóerős motor persze nem egy erőgép, de mégis egészen virgoncnak tűnik, pörgős, tényleg nem sok, de ezzel már lehet játszani, nagyon nagyot pedig (talán) nem fogunk esni vele. A biztonság érzete persze mai autóból átülve persze nagyon nincs meg, miként biztonság sincs. Viszont a filigrán tetőoszlopokkal ma szintén nem tapasztalható körpanorámát kapunk.
Korszakos a műszerfal, az 54 ezredik kilométert én hajtottam bele, jellegzetes 2107 vívmány volt a kardánboxba épített analóg óra, meg persze az aljára rakott kapcsolósor. Az utólagos boxra külön iparág koncentrált aztán a többi szériához
Látni is menet közben a tekinteteket: mi a fenéért jár ma valaki Ladával? Mert móka, öröm, főként annak, aki nem csak utazott benne gyerekkorában, hanem esetleg még hajtott is ilyet ifjúként. Így van ezzel a barátom is, aki üzletemberként, öltönyben is képes ezzel a nem teljesen makulátlan, de műszakilag hibátlan, 22 évéhez mérten pedig mégis tip-top 2107-essel tárgyalni menni. Reggelente gyerekeit is gond nélkül viszi ezzel iskolába. Nézik is sokan, tekintetükből pedig kiolvasható: ennyire nem megy a bolt? Dehogynem, csak el kellene fogadni azt, hogy valaki egy filléres játékautóban is több örömét lelheti, mint egy drágábban. És ez nem kell összefüggésben álljon vagyoni helyzetével.
22 évvel ezelőtt még nagyon a múltat hozta a Lada, azóta náluk is lezárult egy korszak. Hamarosan jön az új hozzánk is, állítólag egy hét múlva többet fogunk tudni a márka hazai visszatéréséről
2107 Lada-hoz való, vadonatúj alkatrészek eladók; e-mail: [email protected]
Az biztos,hogy a kocka lada,szamara időtlen forma nem úgy mint például a csepp Kadett,Ford Escort,Fiat Ritmo stb. ezeken totál látszik hogy 1000 éves csotrogányok. De ott van pl: a Niva (nemsokára) lehet kapni újan és az is jól néz ki de van belőle 20-30 éves is.
Igen , erre gondoltam , akinek volt érzéke hozzá , nem a szomszéd nénikét hívta át , hogy cserélje ki a villanyégőt , az a javítások nagy részét meg tudta csinálni .
Csodálom hogy ilyen lebecsülő hangnemű a cikk…pedig anno akinek ilyen autója volt az menő volt !!
És e autóhoz nem kellet szuper-szervíz drága órabérrel, a tartozékként kapott szerszámal meg lehett
javítani.
Ez igen , négy év alatt ennyit menni , rendesen kiismerted ezt a típust , szerelőhöz is jártál , vagy magad tartottad karban ?
Üdv a kocka autók rajongói között . Nekem mondjuk annyira nem jöttek be soha , ennél régebbi autók jobban tetszenek , de nosztalgiázásra ez is élvezetes írás .
A 90-es évek elején négy évig volt egy sötétkék „királykék” színű (a forgalmi szerint), 5 sebességes 2107-em. A Merkúr utolsó napjaiban vettem 490e Ft-ért. Csepelen választottam 6 közül. Négy és fél év alatt tettem bele 245e km-t. Igen, kettőszáznegyvenötezer kilométert. Magánkereskedésünk volt. A cikk azt írja, 100-120e km után kell a motorgenerál. Nem kellett. Minden 10e-nél kapta ami kell, Castrol olaj, stb. 60e körül a szelepszár szimeringet kellett cserélni, a motornak nem kellett más. Az eladáskor sem kellett utántölteni, megállt az alsó szint fölött bőven. Egy vízpumpa, jobb hátsó lengéscsillapító, és generátor forgórész cserém volt. Nagyon szerettem. És lehet megtanított vezetni. 🙂
Üdvözlök Mindenkit!
Igen, van személyes nosztalgia, amikor pl. visszasírom a ’80-as években hajtott kétütemű Wartburgomat, és most újra vágyom egyre, hogy egy kvázi „időutazás” által újra fiatalnak érezzem magam. Vagy van az általános nosztalgia, amikor simán csak egy régi(ez egyénenként változik, kinek melyik korszak a kedvence) autó birtoklására vágyom, de személyes élményem nem volt pont olyannal, csak a klasszikus mivolta vonz a „műanyag” autók tengerében:)
Amiket felsoroltál, az mind más liga a Calibrához képest(a Probe kivételével, az ugye amerikai modell – más tészta, más autógyártási szemlélet, de az is szerethető, sőt). A japánok nagymesterei voltak ennek a műfajnak, főleg akkoriban. A külső szubjektív, de minden más területen orrhosszal verik az Opelt. A Calibrában túl sok dolog emlékeztet az A-Vectrára, a japánokat meg nem egy családi szedánból alkották meg, ezért szerethetőbbek, egyénibbek.
A II-es Golfra visszatérve pedig szerintem az inkább egy időtálló forma, ezért fest furán egy veteránautó-kiállításon(lehet, hogy van már OT-s ilyenből). Szinte bármelyik parkolóban ha szétnézek, látni fogok legalább egyet. Az évtizedek alatt nem öregedett annyit a design-ja, mint pl. a kocka Ladáké, de ez azt mutatja, hogy anno a bemutatásakor meg bőven megelőzte a korát. Sajnos ez így 30 évvel később nem feltétlenül előnyös, mert nem vonzza a tekinteteket, hiába lépett oldtimer-státuszba.
Persze, szerencsére még jó pár 30 körüli járgány futkos az utakon, nyilván van aki azért vett olyat, mert arra volt pénz, van akinek meg szimplán ez jön be. Egy oldtimer találkozón (ami nem kiállítás) nem csak minősített veteránok vannak, hanem olykor napi használatában lévő idősebb autók is. A nosztalgia faktor szerintem sok sok embernek mást és mást jelent, erről tudnék én is írni bővebben.
Konkrétan mi a baj a Calibrával? Lehet, hogy „csak” egy A vectra, meg a belseje nekem se tetszik, viszont kívülről szerintem nagyon jól néz ki. Ráadásul a C20LET, C20XE motorok strapabíróak és erősnek is. Mondjuk én rajongok a 80-90es évek sportos kupéi iránt, az Eclipse, Probe, 200 SX, Celica, Integra, RX7 mind egy mestermű a szememben 🙂
Arra akartam kilyukadni, hogy nem kell törvényszerűen 3 évtized után gyökeresen megritkulnia az utakon egy adott típusnak. Mert csak akkor ébreszthet nosztalgiát, ha már alig látok belőle az utakon? Nem hinném. Akkor a Golf II még elég sokára lesz nosztalgikus emlék, de még az I-es is…
Biatorbágyon nem voltam még(találkozón, amúgy igen), mert messze van, de az ország más, hozzám közelebb eső pontjain igen. Ne haragudj, de a Calibrára, akármilyen hiper-szuper, rá sem néznék. Ennyi erővel egy Hyundai Ponyval vagy egy Marutival is oda lehetne menni, mert korban ugyanott vannak. Semmi legendás nincs egy Calibrában, csak itt Káeurópában van felruházva „csodás” tulajdonságokkal, amúgy csak egy A Vectra.
Szerintem nem néz ki furán, egy kicsit sem. Főleg a kettes Golf – egy klasszikus forma. Voltál már a biatorbágyi oldtimer premieren? Ott volt Calibra is, szerintem jól megfért a több különböző, de már legalább youngtimer korú autótípus egymás mellett 🙂
Ja, az más kérdés. Szerintem ez attól is függ, milyen autót hajtasz éppen. Ha valami újabb típust, és már hosszabb ideje, abból nézve lehet nosztalgikus még egy Samara is. Egyébként ezek a parasztmercik azért még messze nem veteránok, a jó részük, ami még fut, főleg ’90 utáni, mint ez is a cikkben.
Amúgy ez a típus tartósságát is mutatja, meg azt, hogy nagyon repül az idő – a II-es Golfok is köztünk lesznek még sokáig, pedig abból is van már 30 éves. De furán fog festeni egy oldtimer-találkozón egy olajkályhás kettes Golf vagy csepp Kadett, ahogy fekete füstöt eregetve megy a Ladák, Wartburgok, Trabik között:)
Persze csak amíg az utakon is látsz belőle annyira nem érezni a nosztalgiát…….
Napi használatú abból már – a korából és a gyenge minőségből kifolyólag – nem nagyon van, de egy gyűjtői darabot hátha egyszer megkaparintanak egy tesztre(ebben én is bízom). Legutóbb tavaly előtt láttam egy narancs Zapit egy kereskedésben, műszaki nélkül, kicsit rozsdás kasztnival, de összességében jó állapotban 350-ért. Direkt miatta mentem be, hogy megnézzem. Remélhetőleg jó kezekbe került:)
Gratulálok a cikkhez, kellemes emlékeket ébresztett bennem. Az első autóm egy ugyanilyen 2017-es volt, imádtam amíg el nem lopták. A Niva kormány nem tűnik típusidegennek, sokkal harmonikusabb látvány mint az eredeti 2017-es négyküllős, sőt fogásra is sokkal kellemesebb.
Érdekes volt a cikk. Engem egy Zaporozsec teszt érdekelne, nem is tudom mikor láttam utoljára egyet.
Köszönöm Matthew Soldiernek a cikket. Felüdülés volt olvasni, több ilyen kellene. Pl. sehol sem találni 4-ütemű Wartburg vagy Trabant használttesztet. A Lada élt, él és élni is fog:)
Szerintem nem számít, hogy mi érett meg veteránnak, vagy mi nem. Ha egy kocsi betölti a 30-at, akkor veteránnak számít. Vannak saját korukon messze túlmutató formájú autók, szerintem a 2-es Golf is fura lesz OT-s rendszámmal egy találkozón(pedig biztos van már ilyen, hiszen ’85 óta létezik), vagy a csepp Kadettet is lehetne említeni. Azokhoz képest ez bőven-bőven veterán-forma. De tény, hogy a 2103-as sokkal vonzóbb(most még).
Én ha Ladáznék tuti egy 2103-at vennék. Ez valahogy még nem érett meg veteránnak.