Idén még régi illetékkel vásárolhat autót, mégis legyen résen!

Mivel január 1-től lép életbe a módosított vagyonszerzési illeték: a legtöbb autóvásárló jobban jár, ha idén vásárol. Sokan pánikban is lehetnek, hogy még ez évben át is tudják íratni autójukat, ám valójában nem szükséges aggódni. Egyrészt ugyanis az okmányirodák egy része, köztük a központi is, az ünnepek közötti munkanapokon is nyitva lesz, másrészt az illetéket nem az átírás, hanem a vagyonszerzés, azaz a vásárlás napja határozza meg.
Kapkodni azonban utóbbival sem érdemes, noha azt korábban kiszámoltuk, az átírási illetékkel súlyos tízezrek spórolhatók, a megfelelő példány megtalálása még többet ér. Nem érdemes kétségbeesetten megvenni olyan autót, ami akár a legkevesebb kétségét is kelti. Alaptörvény ugyanis egyrészt, hogy csakis olyat szabad megvásárolni, amely egyrészt a vásárló számára teljes mértékben tetszetős és bizalmat keltő, másrészt akármennyire is szimpatikus egy autó, azt szakemberrel is érdemes átnézetni, illetve szervizmúltját is érdemes lekérdezni. Utóbbiak szempontjából fontos, hogy lehetőség szerint ne az eladó által ajánlott hely mondjon véleményt. Sajnos az autóvásárlás - a sok negatív tapasztalat miatt - óvatosságot és bizalmatlanságot igényel.
Még akár a szervizkönyvvel rendelkező példányok is lehetnek átverések, ugyanis ahol nincs központi adatbázis, és csak a füzetbe tett bejegyzés, illetve pecsét mesél, ott utóbbiak könnyen hamisíthatók. Bizalmat keltő, ha a szervizkönyv is ugyanolyan kopott, mint például a rádió leírása vagy az autó többi papírja, de a legjobb, ha a javítást elvégzett műhely felhívható, faggatható. Bizalmatlanságot keltő ugyanakkor, ha nincs központi adatbázis, a szervizkönyvben pedig csakis az autót épp kínáló, akár márkakereskedés bejegyzései, esetleg egy már csődbe ment szerviz írásai láthatók.
Utóbbiak persze csak a másodlagos, az autó hitelességét alátámasztó tényezők, elsősorban magát az autót kell szemügyre venni: valóban olyan állapotú, amilyennek hirdetik, amilyen állapotra az ára belőtt? Sokszor ugyanis mind látványban, mind pedig óraállásukkal „kozmetikázzák” az autókat, hogy többet kérhessenek értük - akár a kereskedők, akár az eladók. Az autó előéletéről legtöbbször a magáneladók tudnak többet mesélni, érdemes is velük beszélgetni, faggatni őket a részletekről, akár keresztkérdéseket feltenni. Például a megkímélt autónál a menetteljesítményekről érdeklődve, ha azt a választ kapjuk, hogy tartósan is bírja a gyárilag végsebességként megadott tempót, már le is tehetünk a megkíméltségről. Ugyanígy nem kerek történet a feltűnően alacsony futásteljesítmény és a „városban nem ezt nyüstöltük, kifejezetten hosszú távra használtuk csak” történet egybeesése. Aki külön autót tart hosszú távú utazásaihoz, az rendszerint nem keveset megy...
Ahogyan akár a szervizkönyves autók között is létezhetnek átverések, természetesen nem kell leírni minden szervizkönyv nélküli, nem leinformálható autót sem. Temérdek, főként kisebb kategóriájú autónál előfordulhat, hogy valóban szerény távra használták csak és nem csupán az üzemanyagon, a szervizen is spóroltak. Ilyenkor jól jön, ha a karbantartások számlával igazoltak, azaz látható, hogy csak a márkaszervizek költségein próbáltak takarékoskodni, a szükséges munkák elvégzésén már nem. Az ilyen autóknál érdemes figyelni az árulkodó jelekre: például egy 5 éves, 50 ezer kilométer alatti futású (de még akár egy 8 éves, 80 ezer alatti) autónál is feltűnő, ha már nem a gyári (a gyártási év szerinti vagy az előtti DOT-számú) abroncs van rajta, pedáljai, kormánya, váltógombja kopást mutatnak – ennyit ugyanis a mai autók még legtöbb esetben újszerű állapotukat megőrizve tudnak megtenni.

Összességében elmondható, a megfelelő használtautó megtalálása a legtöbb esetben sok-sok időt és energiát követel, érdemes több példányt, lehetőleg egy elfogulatlan, az autószerzési vágytól mentes és lehetőleg valamelyest az autókhoz is konyító ismerőst vinni a szemlékre és hallgatni rá is, hogy melyik példány éri meg egyáltalán azt, hogy egy szerelőnek megmutassuk. Noha alaptörvény, hogy vidéken legtöbb esetben olcsóbbak az autók, mint a fővárosban, leginkább csak akkor érdemes országszerte nézelődni, ha amúgy is járnánk az érdekes autók felé. Amennyiben kifejezetten egy érdekes hirdetésért autóznánk, telefonon minden részletet tisztázni kell: szervizkönyv, futásteljesítmény, törésmentesség, rétegvastagságok, s abban is ajánlott megállapodni, hogy amennyiben valamelyikről kiderülne az átvizsgáláskor, hogy hamis, az eladó térítse meg költségeinket. Ha ebbe valaki belemegy, már szinte nyert az ügy, de azért mérget ne vegyünk rá, a dörzsöltebbek gond nélkül bevállalják, hiszen egy telefonban tett ajánlat után behajtani nemigen lehetne rajtuk.
Sajnos oldalakat lehetne írni arról, hogy miféle trükkökkel, hitelesnek tűnő, de a részleteknél elvérző történetekkel próbálnak manipulált, nem valódi arcukat mutató, valódi állapotukhoz képest túlárazott autókat eladni – akár első tulajdonosnak számító magánszemélyek, álcázott kereskedők, azaz magukat magánszemélynek kiadó nepperek és valódi kereskedők is. Így végezetül – ahogyan azt egész írásunkban tettük – óvatosságra intjük a vásárlókat, de azért meg kell jegyezni, némi utánajárással és/vagy szerencsével nem lehetetlen akár feltűnően megkímélt példányokat találni a hazai piacon is, ám minél jobb vételt áhítunk, az annál több utánajárást, időt és pénzt fog igényelni.