Idegenlégiós az aszfaltdzsungelben

Kétségtelen, hogy a Peugeot-nál szeretnek kooperálni. Haszonjárművek és egyterűek vonatkozásában a FIAT csoporttal jött létre gyümölcsöző munkakapcsolat (Bipper, Expert, Boxer, 806, 807), motorfejlesztésben a Forddal közös fejlesztés eredménye a 2,7 literes, V6-os HDi dízel, a BMW-vel meg a csúcsmodern négyhengeres benzines érdekében fogtak össze. Az elmúlt években ugrásszerű növekedésnek indult a sportos szabadidőjárművek piaca, szinte minden hónapban bemutatásra került egy-egy új modell, és a franciák szomorúan nézték, hogy kimaradnak a torta felszeleteléséből. Tapasztalatok hiányában kemény diónak tűnt a saját 4x4-es villámgyors kifejlesztése, és a PSA bánatára a hasonló cipőben járó FIAT sem tudott segíteni, így nem maradt más megoldás, mint új partnert találni. A Mitsubishi remek választásnak tűnt, egyrészt a gyár neve összeforrt a Párizs-Dakar győzelmekkel, másrészt az Outlander kitűnő alapnak ígérkezett.

Van rá egy fogadásunk, hogy a Peugeot tervezői - finoman fogalmazva - nem szerették ezt az autót, mert nincs annál hálátlanabb feladat, amikor kész terméket kell homlokegyenest más arculathoz igazítani – márpedig a 4007-essel ez történt. A japánból érkezett donorra üggyel-bajjal felbarkácsolták a hatalmas, tátott szájra emlékeztető hűtőnyílást, felkerült a majdnem cicaszem fényszóró, a kerek ködlámpa, valamint az óriási oroszlánembléma, míg hátul matt felületű,alumíniumhatású betét köti össze a lámpákat. Ennyi. A Feline kivitel szériatartozéka a 18 colos Tanganyka könnyűfém felni, ám az autó méreteit érzékelteti, hogy ez sem tűnik alatta nagynak – képzelhetik, milyen lehet a 16 colos kerék, amely az olcsóbb változatok velejárója. Ha már a számoknál tartunk, akkor elmondjuk, a Peugeot 4007 teljes hossza 4,65 méter, szélessége durván 180, magassága 170 centiméter, tehát valóban nem kicsi.

Az utastér a költségcsökkentés áldozata lett, ugyanis a franciák éppen azzal spóroltak, hogy szinte semmihez nem nyúltak. Igen, nem csalás, nem ámítás, a műszerfal kompletten a Mitsubishi Outlander bútorzata, egyedül a kormánykerék emblémája utal arra, hogy Peugeot tesztautó járt nálunk. Az alapáras bőrkárpitozáson kívül mindent műanyag ural, hol anyagában mintázva, hol kissé giccsesen ezüstre festve, de döntően kemény kivitelben. Talán ennek is köszönhető, hogy rossz úton innen-onnan zörgések, rezonálások hallhatók; de még bosszantóbb az olcsóság látszata, amely nem megszokott jelenség a prémiumokra jellemző ársávban. Az enyhén sablonos belsejű 4007-es nem érezteti a gazdájával, hogy egy lakás árát hagyta a szalon pénztárában, a drágább Peugeot-k jól körülírható igényessége sajnos hiányzik ebből a típusból. A márkabarátoknak további keserű pirula, hogy a kezelőszervek sem francia szabvány szerint működnek, a rádiótól kezdve a fedélzeti számítógépig japán sémával kell szembesülni, ami egyáltalán nem rossz, csak más.
A karosszéria méretei alapján joggal gondoltuk, hogy sehol nem szorít majd a 4007-es, és ebben igazunk is lett. Mind az első, mind a hátsó sorban kényelmesen el lehet férni, a hátsó pad felülete szinte sima, nyoma sincs túlzott kagylósításnak, ezért az ötödik személynek sem rémálom az utazás. A fűthető „villamosszékben” ülő vezetőnek sincs oka különösebb panaszra, annak ellenére, hogy a kormány szokatlanul csak sugárirányban állítható. Mivel mostanság minden SUV hét üléssel próbál hódítani, a Peugeot a csomagtartó padlójába rejtette el azt az alacsony háttámlával ellátott padot, amit szamárfülszerű fejtámlák tesznek nevetségessé. Ez az ülőalkalmatosság már látványra sem bizalomgerjesztő, a bőrkárpitból ide nem jutott, rajta ülni pedig tényleg nem ajánlott, kivéve, ha gumiból vannak az ízületeink, a lábaink, és szeretjük az extrém helyzeteket. A variálhatóság a szokásos receptet követi, a 441 literes csomagtér az 1/3-2/3 arányban dönthető hátsó ülésekkel közel 1,7 köbméterig bővíthető, a rakodást kétrészes ajtó könnyíti, amelynek alsó feléreadott esetben rá is lehet ülni.

Eddig kizárólag arról esett szó, miért nem igazi Peugeot a 4007-es, de most lássuk az érem másik oldalát. Ugyan vannak piacok, ahol a Mitsubishi 2,4 literes benzinmotorja a kínálat részét képezi, de sok térségben, így nálunk, Magyarországon is csak a 2,2 literes HDi dízellel kapható az autó – ez pedig nagyon jó választás. A már említett testesség az önsúlynál is visszaköszön, üresen 1750 kilogrammot mutat a mérleg, és így már érthető, hogy a 156 lóerő és 400 newtonméter forgatónyomaték ellenére a 4007 soha nem ugrik ki alólunk. Persze, lomhaságról sem beszélhetünk, mert gyári értékek szerint 9,9 másodpercig tart 0-100-ra gyorsulni, és 200 km/h a végsebesség. A motor hidegen zajos, csúnyán zakatol, a hangszigetelés lehetne alaposabb, a fogyasztás viszont gyógyír a sebre. Városban, dugóban araszolva 10 liter körüli értékeket mértünk, városon kívül azonban könnyedén lement 7 liter alá, így a 7,8 literes tesztátlaggal végül elégedettek voltunk.

A 4x4-es hajtáslánc a legfontosabb japán adomány, hiszen a franciáknak éppen ez hiányzott a legjobban, az Outlander elemei pedig kipróbált darabok. Alaphelyzetben az első tengelyre jut nyomaték és a vezető dönti el, mikorszorul segítségre. A két ülés között található tekerőgombnak három állása van, az imént említett pozíció a 2WD, míg csúszós úton, például télen az automatikus 4WD üzemmód javasolt – ilyenkor csak szükség esetén jut nyomaték a hátsó tengelyre. LOCK állásban gyakorlatilag fixen zár a szerkezet, a tengelyek között 50:50 arányban oszlik el a nyomaték, és az autó elvileg nehezebb körülményekkel is megbirkózik. A 4007-es vezetése vegyes érzelmeket kelt. Az erős kuplung és a nehezen járó kormány férfias jellemre vall, ugyanakkor a hatfokozatú váltó lehetne pontosabb és finomabb. A városban megszokott sebességtartományt túllépve a kormány érzéketlenné válik, a szervó a kelleténél többet segít – pont fordítva, ahogy kellene, emiatt az egyenesfutás nem tökéletes, ráadásul a nagy oldalfelület miatt a szél is hamar megbillenti a karosszériát. A fékkel nincs különösebben gond, és összességében a futómű hangolása sem rossz. A francia lágyságot el kell felejteni, a Peugeot SUV feszesen suhan, a nagy zökkenőknél felüt, de méretéhez és súlyához képest jól irányítható.

Az alapáron 10,2 millió forintba kerülő 4007 2.2 HDi Feline a leggazdagabb kivitel, de az importőrök szeretik kényeztetni az újságírókat, ezért a tesztautók általában sok extrával vannak ellátva. A Peugeot Hungária nemes egyszerűséggel a létező összes opciót belevarázsolta a kocsiba - elektromos tolótető, 650 wattos Rockford Fosgate hifi, tolatókamera, Bluetooth kihangosító, navigációs rendszer, metálfény -, amely az eleve tetemes vételárat bő 1,1 millió forinttal dobta meg. A képeken látható autó ára vetekszik a hasonló teljesítményű Audi Q5 és BMW X3 modellekkel, egészen pontosan 11,33 millió forintot kóstál, és ennyiért igazából csak megszállott Peugeot-rajongóknak ajánlott; de pontosan ők csalódnak majd igazán, mert az emblémákon és a feliratokon kívül jelen esetben semmi nem emlékeztet az általuk kedvelt francia márkára.