Hűséges hófehérke – Daewoo Lanos 500 ezer kilométerrel

Igazi világmodellnek nevezhető a Daewoo Lanos, hiszen minden kontinensen (az Antarktiszt kivéve) forgalmazták és mindenhol szerették, illetve szeretik is, hiszen egy költséghatékony jármű, amely a méreteivel is az arany középutat testesíti meg. Nem túl kicsi, nem túl nagy, boldogul a városban és a városon kívül egyaránt, szóval valahol a kisautók és a kompaktok között (szubkompakt) helyezkedett el a debütálása idején, 1997-ben.
A Giugiaro tervezte formája még ma sem tűnik elavultnak, sőt kimondottan vidám, kellemes jelenség. A képeken látható példány már a ráncfelvarrás utáni, 2001-es változat, amelyen a legnagyobb formai változást a hátsó lámpák jelentik. A lépcsőshátú modelleken amolyan elegáns fordulatot véve, a vízszintesen nyújtózó lámpatesteket függőleges helyzetűre cserélték és kitolták az autó szélére, amelyek így közrefogják a csomagtér-ajtót. Ami alaphelyzetben 320 literes teret rejt, de ez a méret az ülések ledöntésével 960 literesre növelhető.

Bizony, a 18 év nyomot hagy egy olyan járművön, amit napi használatban tartanak. Rozsdafoltok már megjelentek a Lanoson, tipikusan azokon a helyeken, ahol a víz vagy a sós latyak aljas módon megrekedhet, emellett néhány karosszériasérülés is érte az autót. Márpedig a fényezési munkák is mindig rizikót rejtenek magukban a jövőre nézve.

A napi használatot pedig nagyon komolyan írtam, a kilométeróra állására pillantva ebben senki nem kételkedhet, az ugyanis 505 ezer kilométernél jár. Rozsda tehát a küszöbök környékén és az ajtók alsó élén jelent meg, a kerékjárati ívek viszont aránylag jó állapotban vannak. Kényes pont még a motorháztetőn a hűtőmaszk alatti él, illetve a mattuló fényszóróburák, ám a szépséghibáktól eltekintve a Lanos félmillió kilométer megtétele után is hűen szolgál.
Az utastér kimondottan jó állapotban vészelte át a „történelem viharait”. Az üléskárpitok gyáriak, elöl persze kopottak, hátul viszont szinte újnak tűnnek. Igényes tervezésre vall, hogy az ajtóburkolatokra is jutott egy kis szövet, amelyek szintén enyhén megkoptak már, ugyanakkor a kemény, kopogós műanyagok is jól viselik a kiképzést. Néhány karcolás felfedezhető néhol, azonban minden masszívan a helyén van. Pedig utólag kapott elektromos ablakemelőket is, amelynek a gombjai a kézifékkar mellett kaptak helyet. Ám a kényelem oltárán emiatt már áldozni kellett, ugyanis egyszer megmakacsolta magát a rendszer és beesett az egyik oldalablak, más gond itt nem adódott. Persze a futásteljesítményből adódóan fényesre kopott már a kormánykerék, amit emberes munka tekergetni a szervo hiánya miatt. A váltógomb szintén kifényesedett, ám a váltószoknya jó állapotú, míg az ülések továbbra is kényelmesek. A puha tömés nem lett végletekig kiülve, szóval kellemes meglepetés a koros Lanos ezen a téren is.
A motorháztető alá kukkantva 1,4-es (1349 köbcentis), négyhengeres, szívó benzinmotort látunk, ami már kiforrott technikaként került a Lanosba az Opel „raktárából”. Ugyanígy a futómű is a Vauxhall Mk2 GTE-ből származik, amit felénk Opel Kadettként ismertek és már a Daewoo Nexiában is bizonyított. A valójában tehát 1,35 literes E-TEC motor 75 lóerőt nyújt 113 Nm forgatónyomaték mellett, ami elegendő az üresen 1005 kilogrammos autó kényelmes mozgatásához, bár tény, hogy forgatni kell.

A maximális teljesítményét 5400-as fordulatnál adja le, igazán 3000-es fordulatnál van elemében. Alatta kicsit komótos, de bátrabb gázpedál kezeléssel lehet vele lendületesen is haladni.

És még úgy sem túl iszákos. Vegyes használatban 7-7,5 liter között fogyaszt százon klíma nélkül – mert az nincs benne –, bár az adathoz érdemes tudni, hogy ebbe rengeteg autópályás kilométer is beletartozik. Becsületére válik, hogy nem eszi az olajat, valójában hiba nélkül teszi a dolgát. Az idillbe egyedül az rondított bele, hogy egyszer sajnos hengerfejes lett, ám ez egy szervizben elkövetett műhibára vezethető vissza. A baj körülbelül 280 ezer kilométer megtétele után ütött be, de orvosolták, és azóta is komolyabb hibák nélkül üzemel, persze a megfelelő gondoskodás mellett. Ugyanis a kopó alkatrészek cseréje előbb-utóbb elkerülhetetlen, ahogy a rozsdásodó kipufogódob és -cső sem örökéletű, illetve az olajcseréket is időben kell elvégezni. De ez ugye, minden autó esetében ugyanígy van. A már említett Opeltől örökölt futómű hangolása lágy, kényelmesen siklik át az úthibák felett, bár a tulajdonos arra is figyel, hogy lehetőleg mindig elkerülje a kátyúkat, gondoskodva ezzel arról is, hogy sokáig bírják a felfüggesztés kopó alkatrészei a kiképzést. A szervokormány hiánya sem jelent túl nagy érvágást a komfort terén. Parkoláskor persze határozott mozdulatokat igényel, a sebesség növekedésével azonban már nem hiányzik a szervóhoz szokott kezeknek sem. A kuplungpedál pedig rövid úton jár, könnyű megtalálni a fogási pontját, míg a váltókar bár kissé lötyögősre kopott az évek során, de a fokozatokat még mindig nem lehet elvéteni vele.
A használtautó-piacon többnyire a csapotthátú változatok keresnek gazdát, ám akad néhány lépcsőshátú is, jellemzően drágábban. A használhatónak tűnő 1,4-es Lanosok ára 200 ezer és 380 ezer forint között mozog, természetesen szervokormányos és klímaberendezéssel felszerelt változatok is szerepelnek a kínálatban, szintén a drágábbak között. A futásteljesítményt tekintve a 200 ezer kilométer alattiakat kínálják 300 ezer forint felett és a Használtauto.hu felületén látható hirdetések között ezek dominálnak, bár ezzel a motorral elég kevés a 300 ezer kilométer feletti futásteljesítményű példány (legalábbis a kínálatban szereplő adatok szerint). Ám a rövid kis próba tanúsága szerint ennél jóval tovább is bírja a nyúzást az autó, megfelelően karbantartva bosszantó hibák nélkül.