Hű, amennyire csak tud – BMW 220d Gran Coupé

Fogadjuk el, hogy a világ változik. Szokjunk hozzá, hogy a régi jó dolgok, amiket legtöbbször csak az idő szépít meg, ma már egészen más értéket képviselnek. Aki egy régi BMW-t tud értékelni, annak nehéz lesz az újakat, pláne azokat a modelleket, amik az elmúlt években jelentek meg. Ilyen a 2-es sorozat is, melyből az egyik, ha nem a legjobb M-es modellt sikerült faragniuk az elmúlt 10 évben, de annak a 2-esnek, amit most mutatunk be, lényegében semmi köze nincs ahhoz, aminek csak két ajtaja van.

Ez az új 2-es Gran Coupé, mely már arra a moduláris padlólemezre épül, amire a Minik is, keresztmotoros és elsőkerekes. Szentségtörés?

Sose volt még ilyen méretű négyajtós BMW, így nem igazán mondhatjuk rá, hogy régen jobb volt. Ezzel csak bővült a márka kínálata, mindenki megnyugodhat, a kétajtós 2-es marad hátsókerekes az új generációra is. Ebben a négyajtós kategóriában még nem volt szereplője a BMW-nek, most már van, és a Mercedes CLA felkötheti a gatyáját. A BMW trükkösen Gran Coupénak nevezi azokat a modelljeit, amik ugyan sportosan nyújtott tetővonalúak, de amúgy négynél nincs kevesebb ajtajuk. Ez a divat mára egészen elfogadott lett, az úgynevezett négyajtós kupék állatfajának tekintendő, bármennyire is ellentmondásos az elnevezés. Az igazság nagyjából az ezeknél a modelleknél, hogy a klasszikus háromdobozos elrendezésű szedán helyett valóban sportosabb a sziluett, de mégiscsak egy kis szedánról van szó. Annyi trükkel, hogy tényleg kupésan keret nélküliek az oldalablakok, ez főleg nyitva elég dögös tud lenni. Majdnem egy darabból van a szaténfényű keret is, hangsúlyosan kiemeli az ablakvonalat, ami egészen hátra nyúlik. Ez az egyik nagy trükkje a 2-es GC-nek.

Nagyok az ablakai, utazóautósan jó a kilátás hátulról is, és a méretei ellenére ez egy kényelmes autó hátul.

A kényelemnél fontosabb szempont, hogy ne legyen bezártságérzete az utasoknak hátul, mint mondjuk egy CLA-ban, ami a kategória eddigi, lényegében egyetlen modellje volt, ha az A3 szedánt szedánként, nem pedig coupéként kezeljük. Már csak ebből a szempontból is a CLA fejére nőhet a 2-es Gran Coupé, jó benne ülni hátul hosszú távon is. Kényelmes a beszállás, mert magas az ajtó hátul, van fény és lábtér is, természetesen levegőbefúvó is középen, ez tényleg olyannak tűnik, mint amit négy főre terveztek. Ötödiket középre már nem szuszakolnék be, de két felnőtt vígan utazik hátul. A 2-es GC utastere fontos terület a modell értékeléséhez. Ma a BMW-s értékeket érdemes más területeken keresni, mint régen, amikor állítólag minden jobb volt. Van, ami igen, de az elsőkerekes alsókategóriás modellek között ma egy ilyen 2-es egészen kiemelkedő. A BMW nem húzott határokat az anyagok, formák, kezelőszervek, szórakoztató elektronika terén.

Felhasználói élményben egy ilyen 2-es hasonlót ad, mint egy 3-as, amihez hozzátartozik a minőségérzet is.

A csinos ajtón bepattanva ismerős formavilág köszönt, a 10 colos középső multimédia és a digitális műszeregység is pont olyan, mint a nagyobbakban, ugyanazokkal a funkciókkal, a legfrissebb szoftverekkel. Vagyis a kijelző érintős, az iDrive tekerője írásfelismerős, az Apple CarPlay meg lehet vezeték nélküli, csak ne felejtsük el megrendelni hozzá. Harman/Kardon hifiből szólhat megszokott hangzással a kedvenc zenénk, és minden kezelőszervet pont ugyanott találunk benne, ahol a többi BMW-ben is. A formavilág harmonikus, hagyományosan tagolt, össze sem hasonlítható a kategóriatárssal, az pedig ízlés kérdése, hogy kinek melyik jön be. Annyit azért mindenképp megjegyeznék, hogy anyagaiban és főleg zongoralakk használatban a 2-es GC a jó ízlés határain tökéletesen belül marad. Elsőkerekes platformból végtelenül nehéz olyan vezetési pozíciót kihozni, mint hosszmotorosból. Itt sem sikerült maradéktalanul, de sokat küzdhettek a BMW-nél, hogy legalább ennyire közel kerüljön a jóhoz. Egészen hasonló pozíciót vehetünk fel az elektromosan állítható bőrülésekben, mint a legtöbb BMW-ben. A kormány tág határok között mozog, a pedálok is pont jó távolságba kerülhetnek, és a sportos stílussal is bőven marad hátul lábtér. Picit magasan vagyunk, ez árulja el a lehetőségeket, de még így is nagyon jó benne ülni. Kormánya a vastag karimás M-es, nagyon jó fogással és tapintási érzettel. Hangulatos a díszvilágítás, amit trükkösen a díszléc kivilágításával oldottak meg. Ez az egész beltér rendben van, megadja azt a BMW-s minőséget, amit az a vásárló keres, aki nem az 5-östől fölfelé gondolkodik. Ha ezen a területen keressük benne a BMW-sséget, akkor tökéletesen megvan benne. Akinek nem a technika és a vezethetőség, hanem a presztízs és a stílus miatt kell BMW, azoknak nem fog csalódást okozni a 2-es GC. És valójában azoknak sem, akik még szeretnek vezetni. Mivel a 2-es Gran Coupét jó vezetni. Nem úgy, mint egy hátsókerekes BMW-t, másként. Inkább, mint egy BMW-be oltott Minit.

Vezetési élmény tekintetében a BMW-nél tudják, hogy kell jó elsőkerekes autót faragni.

Ez a modell ugyanabból van, mint a Minik, az UKL platformra épül, de hosszabb bármelyiknél, aminek egy nagy előnye van: a stabilitás. A nyújtott tengelytáv miatt harmonikusabban, kiegyensúlyozottabban mozog a Coopernél, de az 1-esnél is. Kormányzása pont jó, nem nehéz érzetű, igaz, inkább a kényelmes sofőrökre hangolt, rugózása szintén. Futóműve hátul többlengőkaros, és elég jól bírja a terhelést, négy személlyel sem változik semmi az autó mozgásában, ami elég nagy pont. Stabilitása, rugózása, komfortja pont ugyanolyan marad terhelve is, mint üresen. Ezzel megmarad a vezethetőség és a kiszámíthatóság is, érezni az anyagot a szerkezetben, ami ebben a kategóriában már elég nagy szó. Keresni a hasonlóságot a nagyobb BMW-kel nem érdemes, ez nem arról szól, viszont messze nem rossz. A BMW trükkös menetstabilizálója biztosan tartja a kanyarokban, de orrnehézségét nem tudja eltakarni. Klasszikus elsőkerekesként orrtolósan érkezik meg a kanyarba, ha dinamikusan vezetünk, gázelvételre könnyül a feneke és harmonikusan libbenti a hátsó tengely a külső ív felé. Könnyen kiismerhető és kiszámítható, de épp a hamar érkező orrtolás miatt sportosabb abroncsokkal is tennék egy próbát vele, mert stabilan tud fordulni, érezni, hogy a hatékonyságra tervezett Pirellik a gyenge láncszem. Megvan benne a sportos feszesség, a hajtás viszont most nem erről szól. A klasszikus kétliteres, kettős megfúvású turbóval szerelt négyhengeres 20d inkább szól a kényelmes és takarékos utazásról, mintsem a sportosságról. 190 lóerejéhez és 400 Nm nyomatékához most nem kaptunk elektronikusan vezérelt xDrive összkerékhajtást sem, így pont az utazóautós oldalát ismerhettük meg a hajtásláncnak. Kívülről az ismert módon karakteresen szól, de az utastér hangszigetelése minden káros zajt megszűr, bent már csak szolid morajlást hallunk. Jó erőben van, dinamikus kigyorsításokra képes, de már érezni, hogy a nyomaték túl sok csak elsőkerékre. Négy személlyel a bendőjében rendesen visszafogja a kipörgésgátló, érezni, hogy az xDrive dinamikus indulásnál rengeteget segítene. Ebben a formájában mindenképp a higgadt sofőrök autója, akiket hosszú távon alacsony fogyasztással fog megajándékozni. Több mint 1300 kilométer átlaga nálam 5,3 liter, egy teli tankkal elérhető vele az 1000 kilométeres hatótáv is, ami meglehetősen kényelmessé tesz egy hosszabb utazást. A nyolcfokozatú automataváltó ügyesen dolgozik, teljesen észrevétlen, tökéletes a harmónia a hajtásláncban. Utazóautós jellegét tekintve fontosak a vezetéstámogató rendszerek is, amikből egyelőre kevésbé teljesít jól. A főleg autópályán hasznos sávkövetés nagyon hiányzik, a márkától megszokott, biztos tartású asszisztens jól állna neki. Ehelyett csak sávban tartó segéddel szolgálhat, ami a felfestések között terelgeti vissza az autót esetenként, ezzel persze folyamatos koncentrációt igényel a vezetés, ami nem feltétlenül tekinthető hátránynak. Távolságtartós tempomatja kellőképpen hatékony az autópályás előzéseknél is, azonnal gyorsítani kezd, ha indexelünk a belső sáv felé, ami természetesen van benne, és egy pöccintésre komfortosan hármat villant. Fontos kiemelni, hogy a 2-eshez is rendelhető teljesen ledes, automata kapcsolású fényszóró, aminek a fényereje kielégítő. Külsejét tekintve épp eleget mutat a márka presztízséből, megvan az arca is a tekintélyes megjelenéshez.

Méreteivel kényelmes a városi közlekedéshez, de hosszú távon sem szűkös.

Csomagtartója 430 literes, láblendítésre is felpattintható a fedél, ami nem elektromos, de ebben a kategóriában még nem is jellemző felszereltség. Érdemes a 2-es Gran Coupét a BMW történetében egy teljesen új szakasznak tekinteni, mert vezethetőségben össze sem hasonlítható a nagyobb modellekkel, de a márkára jellemző minőséget, belső tartalmat és presztízst tökéletesen tudja hozni. Amennyire csak tud, hű a BMW imidzséhez, nem áll tőle messze a sportosság, de inkább az utazóautós jellemzők dominálnak.