Hová rejti a kerregést? – Próbán az Audi A5 kabrió

Minidig is azon a teórián voltam, hogy a valamire való kupé, vagy kabrió az szedánból készül. Biztos ízlés kérdése, de amikor csapotthátúból készül kupé, mint mondjuk az első Megane, az az én szememben nem túl szép. Egy igazi kupé elnyújtott, hosszú fazon, lehetőleg hosszú géptetővel és egy hasonlóan nyúlánk farral. Az Audi A5 kupé ennek tökéletes megtestesítője, annyi szépséghibával, hogy az elsőkerékhajtásos platform miatt az ajtók és az első kerekek közötti távolság nem túl nagy. Ma már ügyesen megoldják ezt, de a ’90-es években ez nagyon nem ment, a mai A5 és A5 kabrió arányai viszont kiválóak, egy 4-es BMW-től még mindig messze van, de

ez a kék kabrió a szívembe zárta magát.

Maga a szín is rendkívül elegáns, nagyon jól passzol hozzá, sajnos nem tudom a nevét, mert az ezerféle szín között jelenleg ez nem szerepel a konfigurátorban. Nagyon jó a jelenlegi formaterv, határozottan audis, nekem mégis valahogy sokkal több érzelem van benne, mint például az alapját adó A4-ben. Sokat segít, hogy a kerékjáratok fölött domborítottak a sárvédőkön, nem lettek túlzóak, mégis visz egy kis dögöt a gépies feszességbe. Ez csak egy S line, vagyis picit sportosított, és ennyi bőven elég is az A5 kabriónak. A vászontető lehet fekete, szürke, vörös, vagy barna, mindegyik fényezéshez találunk passzolót. A vászon vagy összecsukható keménytető vitában nem feltétlenül foglalnék állást, mindkettőnek megvannak az előnyei, de valahogy afelé húzok, hogy a stílusért és a tökéletes kabrióélményért a 4-es BMW-nek is jobban állna a vászontető.
Valahogy mindennél jobban vonzott ez az A5 kabrió azon a tesztnapon, ahol az R8-akat is próbálhattuk. Magamat is megleptem, mert ebben dízelmotor volt, mégis talán a legfurcsább az, mennyire idős modellnek tűnik a többi mellett. Ebben volt ugyanis egyedül középen a műszerfalon ágaskodó multimédiás kijelző. Hisz a TT-ben és az R8-ban ilyen egyáltalán nincs, az A6, A7-ben pedig már az új, alacsonyabbra, de teljes egészében beépítve elhelyezett monitort találjuk, akárcsak az A8-ban. Nagy kár érte, hogy nem lehet eltüntetni, de annyi baj legyen, itt is megvan a már ismert tűéles képet adó virtual cockpit és az MMI elég jól kezelhető középen elhelyezett irányítópultja.

A belsőnek jobban állna valamilyen világos, esetleg barna árnyalat, de mindig is a fekete volt a legeladhatóbb, ezt el kell fogadnunk.

A félig bőr, félig Alcantara S line sportülések nagyon jó tartásúak és kényelmesek is, természetesen elektromosan állíthatóak, ez az az extra, amit muszáj megrendelni egy A4/A5-be, mert az alap üléseik kritikán aluliak.

Egy ilyen szedánból faragott tisztességes kabrió legnagyobb előnye, hogy van hátsó lábtér, vagyis a 2+2 üléses elrendezés itt egészen komolyan vehető.

A hátsó sor használata viszont csak akkor ajánlható, ha nincs nyitva a tető, úgy ugyanis rengeteg menetszél jut az utasoknak. Szélfogó hálóval nincs hátsó sor, úgy viszont az elöl ülőknek rendkívül jó a szélvédelme. Erre a Mercedesnek van talán a legjobb megoldása, bár a C-osztály kabrió nekem formailag nem a kedvencem, az tagadhatatlan, hogy a szélvédelme még úgy is rendkívül jó, ha épp hátul ülünk. Egy ilyen A5 kabrió nem annyira feltűnő, mint a csillagos, de talán épp ettől megnyerő. Van elég bája ahhoz, hogy meg lehessen szeretni, de mégsem érezzük azt, hogy célkereszt van a tarkónkon.
Korábban úgy gondoltam, hogy a dízelmotor agyon tudja vágni a kabrió élményt, de az már a korábbi 420d kabrió használtteszt alatt kiderült, hogy nem katasztrófa, de tény, hogy egy benzinmotor jobban illik hozzá. Az A5 is hasonló élményeket okozott. Az már biztos, hogy a hangszigeteléssel legalább annyira mesterien bánnak, mint a formatervezőik a ceruzával és az Auto CAD-del. Ki kellett érnem a településről ahhoz, hogy leessen, ez nem benzinmotor, annyira nincs hangja a 190 lóerős kétliteres TDI-nek. Na, persze csak bent ülve, de kint sem vészes, éppen csak hallható a dízeles kattogás. Az viszont már feltűnt, hogy nem forog, nyomatéka meg alulról is van. Meg azért nem tértem, de már értem, mit keres ennyi dízel kabrió BMW meg Audi a használtautó-piacon. Nem rossz egy ilyen, csak ha a sportosságot is figyelembe vesszük, a 2,0 literes TFSI benzines azért jobb választás lenne, már ha szerepelne a kínálatban, jelenleg 190 lóerős a legerősebb az S5-ön innen, de vélhetően visszatér, amint lezajlanak a WLTP normának megfelelő átállások és hitelesítések.

Hiányzik belőle a fickósság, de mondhatnám azt is, hogy bombabiztos.

Nagy marhaságot nem lehet csinálni egy ilyen A5-tel, míg egy BMW-t bármilyen motorral keresztbe teszel, ennél esélyed sincs. Hallottam már olyat, hogy valaki épp azért választott A4-et quattróval céges autónak, mert félt a 3-as BMW-től, ami talán egy kicsit eltúlzott óvatosság, de az is lehet, hogy ebből a hétköznapi sofőrből kéne több. Ami az anyagokat illeti, az A5 abban is el van maradva az Audi legújabb modelljeitől, na persze így sem rossz, sőt! Ami bőr, az kiváló, ami fémnek tűnik, az valóban fém, és sehol egy zongoralakk felület, ami mindenképp dicséretes. A kormány fogása példás, rendkívül jól formázott, amiben elég jók a Volkswagen csoport modelljei amúgy is. Az A5 árban épp a két fő konkurense közé tehető, a 2.0 TDI automata és összkerekes modell 15,7 milliónál indul, míg a 4-es BMW csak 400 ezerrel kedvezőbb nála, ellenben a 20d-hez nincs összkerékhajtás, ha épp ez a vízválasztó. A Mercedes C-osztály épp most frissült[/url] és 16,2 milliós indulóárával a szintén 2,0 literes dízel és összkerékhajtású modell a legdrágább a három közül. Ez a mezőny rendkívül erős, a három modell között kevesebb a hasonlóság, mint az adott márkák más kategóriái között. Mindhárom egészen más jelenség és személyiség, az A5 kabrió pedig, ahogy az ára is mutatja, talán az arany középút.