Holland gyerek megfúrta, magyar gyerek betömte

Az autó használati tárgy, ráadásul meglehetősen sokat áll utcán, nem lenne szabad minden egyes karcoláson idegesíteni magunkat. A saját autók esetén igyekszem nem is kardinális kérdést csinálni azokból, persze roppant mód tud idegesíteni, ha sérül a fényezés - legtöbbször ráadásul úgy, hogy parkolási idő alatt, „csak úgy keletkezik” egy-egy kisebb-nagyobb horzsolás. Használt autó vásárlásakor jó alkualapnak számítanak a kisebb, a használati értéket egyáltalán nem befolyásoló karcolások. Bevallom, engem nem is túlzottan zavarnak ezek, legalább kevésbé fájó, ha adódik egy újabb. Azért pontosítok, addig nem zavarnak, amíg legalább az alapozó a lemezen marad, ha viszont az előbújik, akkor szerintem is orvosolni kell, ugyanis utána a rozsdásodás megindul, s mint szuvasodó fog, a lemez egyre nagyobb felületen lesz javítandó. A júliusban vásárolt, augusztusban rendszámot kapott Prius csomagtérajtajába fúrt lyukak kapcsán bizony foglalkoznom kellett a karosszéria-javítással, azoknál kilátszott a pőre lemez.
Négy darab, a hátsó rendszámtábla által takart apró lyukról volt szó. Talán hazánk tudná a legtöbb megoldási lehetőséget felsorakoztatni: nyomjam ki sziloplaszttal, esetleg csak a lyukak széleit kenjem le pillanatragasztóval, tömködjek oda rágógumit, netán sarat, vagy simán csak hagyjam úgy? Nem, ezek egyike sem vetődött fel. Inkább megkérdeztem egy fényezőt, aki a gittelést és a fényezést javasolta, s az autó színkódjával kevertetett velem festéket. Pontosabban javasolt egy helyet, ahol 10 perc alatt kikeverték színkód és minta alapján a megfelelő árnyalatot. Egy deciliter a legkisebb kiszerelés, akár egy elemre is elég lenne - remélem, hogy sosem fog elfogyni.
Aztán következhetett a munka, amihez egyeztettünk is, hogy majd jól otthagyom az autót. Végül rámenősen én maradtam inkább ott az autóval. Felvetettem, hogy mivel úgyis a rendszám által takart felületről van szó, lehet, hogy elég lenne ecsettel lefesteni, nem ragaszkodom én a fényezéshez. „Ha neked jó úgy, akár meg is várhatod” - kaptam a választ. Aztán elkezdődött a munka, a lemez egyengetése, mert még a fúró is kihajlította azt egy kicsit. Majd csiszolás, a kétkomponensű gittel kitöltés, annak a csiszolása, filler, csiszolás még sokszor, alapozás és még néhány lépés, amihez temérdek olyan speckó anyag, meg rutin kellett, amivel csak a szakma mesterei találkoznak. Aztán láttuk mindketten, hogy vagy nagyon kókányolt megoldás lesz, amit azért én sem szeretnék, meg nyilván egyetlen magára valamit is adó mester sem adna ki a kezéből, vagy a fényezés a megoldás.
Lehetett tehát maszkolni is a rendszámüreget, illetve annak környékét. A sok-sok lépésben előkészített felületre jöhetett szórópisztolyból a festék, majd a lakk, s a felület így tényleg teljesen szép lett. Mondjuk munka volt benne bőven, mintegy 2,5 órányi a négy aprócska lyuk miatt is, ami komolyabb műhely esetén 20-25 ezer forint biztos lenne. És mennyibe került nekem? Az 1 dl festék 2000 forintomba, a cimbora cimborája fényező pedig pénzt sem akart elfogadni, de azért ennyi időért és főként a munkáért 5000 forintot rátukmáltam.
A Prius legszebb fényű része most a hátsó rendszámtábla által takart felület két széle, míg a karosszérián számos hajszálkarc látható. A hátsó lökhárítón komolyabb karistolások, az elsőn egy leütés, az egyik szélen pedig már egy honfitársunk parkolásának hajszálkarca (ezt még a holland ideiglenes rendszámot viselve sikerült én magam beszerezzem, illetve én „kaptam” az egyik hétköznap). Ezekre mondom azt, hogy nem baj, legyenek. Idegesítenek, de elférnek, ezek is az autózás részei, velejárói. Sajnos.