Hóban, csúszós úton, vízfalak között és rántópadon az Octaviával

Sok-sok kémfotó után március elején, a Genfi Autószalonon végre élőben és immár kombiként is láttuk az új, harmadik generációs Skoda Octaviát, majd még szintén március első teljes hetében itthon is bemutatkozott az ötajtós. Akkor gyakorlatilag mindent megtudtunk róla, de természetes fényben nem mustrálhattuk, és vezetni sem volt módunk, hiszen egy esti, statikus bemutatón debütált a hazai közönség és persze a legfontosabb vevők számára az új, elődjénél 9 cm-rel hosszabb, 4,5 cm-rel szélesebb és 1-gyel alacsonyabb, de ami még fontosabb, 10,8 cm-rel nagyobb tengelytávú ötajtós. A tesztig még türelemmel kell lennünk, komolyabb próbára ugyanis csak később lesz lehetőségünk. A modell népszerűsége miatt azonban aligha lehet meglepő, hogy keselyűként csaptunk le egy próbakörre is. Pláne, hogy a Porsche Inter Auto Hungária által a Magyar Autóklub Vezetéstechnikai Pályáján tartott gyorstalpalón az Octaviát forszírozott helyzetben, nedves, ráadásul havas műgyantán, még rántópadon is próbára tehettük, valamint megtapasztalhattuk a nem csak önálló be-, hanem kiparkolásra is képes parkoló asszisztensét is.
Továbbá természetesen beleülhettünk, megtapogathattuk és megállapíthattuk: a továbbra is visszafogott, de persze naprakésszé tett dizájn valóban jóval nagyobb utas- és csomagteret ad, mint eddig. Míg az 1996-tól 2004-ig, Tour utónévvel 2010-ig, összesen 1,4 millió példányban gyártott első és a 2004 és 2013 között 2,5 millió példányban megépített második generáció esetén nehézkes volt az Octavia skatulyázása, hiszen méreteivel épp az alsó- és a valódi középkategória között helyezkedett el, a mai, harmadik generáció már aligha mondható alsó-középkategóriásnak. Pedig továbbra is azon szegmensben, csak épp a kategória krémjében indul a vevőkért. Nem kifejezetten szerény, de a méretekhez és a tudáshoz képest mégiscsak kedvező, 4 598 800 forintos listás és 3 998 800 forintos akciós árral. Ennyiért pedig az 1.2 Tsi, 86 LE alapmotorral, 7 légzsákkal, klímával, ESP-vel, elektromos tükrökkel és első ablakokkal szerelt bázis Octavia nem mondható rossz boltnak, sőt.
Utastere ugyanis tágas, s 590 literes, üléshajtással 1580 literig bővíthető, a magasra emelkedő ötödik ajtón keresztül kiválóan pakolható csomagtere is terebélyes. Igazán persze akkor lesz kívánatos az Octavia, amikor a nem is olyan magas árakat, ám temérdek tételt tartalmazó extralistáról válogathatunk. Sok egyéb mellett automata reflektor, sávtartó és parkoló asszisztens, kulcs nélküli nyitás és indítás is elérhető már az Octaviához. Sokat adhat, hivalkodásmentessége mégis megmaradt, ám ma már nem csak méreteivel, tudásával is közel áll a Superbhez.

Motorpalettáján csakis turbós egységek sorakoznak. Az ötfokozatú kézi váltós, 86 lóerős 1.2 Tsi-n túl 105 lóerős, már nagybetűs és 6 fokozatú váltós TSI, 140 lóerős 1.4 TSI, a hatos kézi helyett akár 7 sebességes dupla kuplungos (DSG) váltóval, 180 lóerős 1.8 TSI, szintén az előbbi váltóopciókkal választható a benzinesek sorából. Dízelből 1.6 CR TDI 105 lóerővel és 2.0 CR TDI 150 pacival szerepelhet az Octavia-orrban. Az alap a gázolajosok közül is csak 5 fokozatú váltós, de opcióként már az alapból 6 sebességes kézivel adott 2,0 litereshez hasonlóan 6-os DSG-vel is választható. Jönnek majd persze az RS-ek, lesz takarékos Greenline és 90 lóerős dízel. Most pedig az alapbenzines kivételével az összes variáns Green tec, azaz stop-start elektronikás.
A csúcsverzió az 1.8 TSI, s ez nemcsak 180 lóerős teljesítményéből tűnik szembe, hanem abból is, hogy jelenleg ez az egyetlen olyan Octavia, mely a MacPherson első futómű mögé multilink, nem pedig csatolt lengőkaros rendszert kap. Mi, vakon húzott kulccsal épp egy ilyet próbálhattunk ki, ráadásul DSG váltóval. Belenyúltunk a tutiba! Noha csak 40 km/órás tempóig gyorsíthattunk a vezetéstechnikai pályán, emelkedőjén lehetett érezni, hogy a 250 Newtonméter nyomatékát már 1250 1/perctől hozó, s 5000 1/percig tartó, egyenletes járású és halk benzines kellemes darab. A DSG is hozta a tőle megszokott finom és gyors kapcsolást, s ami a legnagyobb meglepetés volt: a tesztpályán írt 8,8 l/100 km fogyasztás igencsak kedvező a legerősebb, ráadásul automata váltós benzines Octaviától. Gyári vegyes értéke amúgy 5,7, városija 7,1 l/100 km. Utóbbi akár még tartható is lehet – 180 lóerővel és 7,4 másodperces 100 km/órára gyorsulással.
Az Octavia ugyanis könnyű, saját tömege 1225-1355 kilogramm között mozog, ami 4,66 méteres karosszériahosszához, meg persze 5 csillagos Euro NCAP biztonságához mérten rekorder érték. Futása is könnyed, elektromechanikus kormánya a rövid próba alapján precíznek és direktnek tűnt. A kóstolóról elmondhatjuk, hogy ízletes volt, várjuk a főfogást, azaz az Octavia hosszabb tesztjét, egyelőre ugyanis ígéretesnek érződik a már nem alsó-, hanem inkább valódi középkategóriás Skoda.