Hivatalból túlélők – Octavia 1,6 és 1,8 turbó

Országos Atomenergia Hivatal. Annyira egyszerű ember lennék, hogy csak én nem gondoltam volna, hogy ilyenünk van, vagy megnyugtattok, hogy nem vagyok ezzel egyedül? Innen érkezett ugyanis a Csonti Car egyik autója, méghozzá a fotókon szereplő ezüst kombi Octavia. Párja sem egyszerű eset, szintén leselejtezett hivatali autóról van szó, forgalmijában a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság (KEF) neve szerepel.

Tehát hivatalosan mindkét autó első tulajos, ez egy jól hangzó jelző lehet.

Mint a svájci orvos, vagy a "nemdohányzó garázsban tartott hölgy" tulajdonostól, és ebben az esetben a két autón látszik is, hogy mit takarhatnak ezek a jelzők. Az első és egyetlen tulajdonost igényesnek, tisztának, megbízhatónak látják lelki szemeink, aki az autóját gyári állapotban tartja, és amikor eladja, az a legjobb a kínálatban. Erre vannak nagyon jó példák, még akkor is, ha a tulajdonos nem magánszemély és az autó közelebb jár a 400 000 kilométerhez, mint a 300 000-hez. Már a Csonti Car hirdetésében is jól nézett ki az ezüst kombi, ráadásul egy meglehetősen potens motorral, az 1,8-as turbóval szerelt kivitel, ezért le is csaptunk rá egy próbakörre. Az Octaviát, azt hiszem, elég jól ismerjük, ám ahogy ez a kombi is, tökéletesen beleszürkül az utcaképbe, így az, hogy már 1996-óta köztünk van az első generációs modell, alaposan meglephet sokakat. Csaknem 24 éves modellről van szó és a mai napig rengeteg fut belőle, persze,

majdnem másfél milliót adtak el csak az első generációból.

Hogy még ma is fut belőle számtalan, tisztességes tartósságának köszönhető; és igen, mindkét autónak vannak hibái, de messziről is szemmel látható kilométereket futottak, és még mindkettő itt van, jön-megy, teszi a dolgát, az 1,8-as turbó pedig eddig talán a legmeglepőbb autó, amit Csontitól elhoztunk. Külsőre vannak hibák, közel 330 000 kilométer nem múlik el nyomtalanul, ennek az elejét is ki lehetne fésülni, több komolyabb hibát karcolásokon túl egyébként nem találtam, még a fényezése is jó állapotban van. A külső persze csak a legkisebb dolog, ennek az autónak viszont a belseje is rendben van, jó az illata, ami ennyi kilométer után egyáltalán nem egyértelmű. Az 1,8 turbóhoz sportosabb ülések is jártak, teljesen meglepő, hogy az oldaltámaszok szinte hibátlanok és a vezetőülés sincs kiülve, jó érzés beleülni, ami egy ilyen használtautónál elég meglepő élmény. Jó, kopott a műanyag kormány, de nem vállalhatatlan, szép állapotban van a váltógomb és a váltószoknya, a gombok kopása is vállalható. Egyből elfogja az embert az érzés, hogy ezzel sokat mehettek hosszú távon és kevés volt a ki-be szállás, a fészkelődés, a váltás, nincs lehasználva az utastér.

A motorja ugyanaz, ami például az Audi TT-be, vagy a SEAT Leon Cuprába, valamint némileg erősítve az Octavia RS-be került, és ami persze Győrben készült.

Jó konstrukció, nem találni róla lényegi negatív tapasztalatot, hogy csak 150 lóerő, az is inkább pozitív, hiszen ebből készült 180 és némileg átdolgozva 225 lóerős kivitel is, vagyis nincs túlfeszítve. A beteg turbómotornál kellemetlenebb mechanikai tapasztalat talán nincs is, épp ezért egész jó élmény, ahogy ez az autó indul, ahogy alapjáraton finoman duruzsol, és ahogy már 2000-es fordulat alatt elkezd - egészségesen - fütyülni a turbó, és hogy második fokozatban megfutja a 100 km/h-t. Érzésre nagyon egyben van a hajtás, erőből legalábbis nincs hiány és szépen is jön meg, úgy ahogy eredetileg, nem rúgásszerűen, hanem egyenletesen. Nagy kockázat egy turbómotor, de ahogy ez az autó megy és főként amennyibe kerül, talán megéri megkockáztatni. A 690 000 forintos vételár mellett kényelmesen lehet tartalékolni a motor karbantartására, már ha adódik vele gond, nyilván vezérlés, olaj, szűrők, tömítéscserék sosem ártanak. Nagyot lép, egészségesnek tűnik, és meg is tud állni, miután ezen már hátul is tárcsafékek lassítanak. A futása kényelmes, de a hullámzására rá lehet érezni, futóművén érezhetően van mit csinálni, de semmi tragikus. Váltója meglepően feszes, ebből is érződik, hogy nem sokat kapcsolgatták, csak ötfokozatú, de elég jól kiosztott, a használók véleménye alapján a fogyasztása csak egy-két decivel magasabb, mint egy hasonló méretű szívómotor esetében lenne.

Jelentősen kisebb rizikófaktor jár egy hagyományos szívómotorral, és ilyen Octavia is akad Csontinál.

A kék 1,6-os Octavia múltja viszont jelentősen eltér a kombiétól, láthatóan komolyabb igénybevételnek volt kitéve, mosva is többet lehetett, fényezése kissé bemattult már, apróbb sérülésekből is többet találunk rajta, nem annyira esztétikus, de ezt ára is jelentősen tükrözi. A csapotthátú kivitel a esetén is több mint 500 literes csomagtartó még mindig letaglózó élmény, praktikumban nagy király egy ilyen elsőgenerációs Octavia, családi autónak kiváló, de első, gyakorló vasnak is tökéletesen beválhat. A lejtős farú már több mint 350 ezer kilométert futott, ez is magyarországi, első tulajos, de mostohább körülmények között élt, láthatóan városi autó volt. A rengeteg ki-beszállástól még a küszöbön is picit lekopott a festék, a vezetőülés oldaltámasza alaposan kikopott már, váltószoknyájáról is letöredezett a műbőr és a kormány kopása is sokkal több tekergetést mesél, mint a kombié, ami bár csak 30 ezer kilométerrel szerényebb futású, utasterének állapota alapján sokkalta jobb.
Érdekesség, hogy vezetés közben nincs kevésbé egyben, mint a kombi. Az ember beleül, eljut vele A-ból B-be és közben semmi rendellenes nem történik. Futóműve ennek is rendesen kényelmes, de egy rendes karbantartás már ennek sem ártana. Jó hír, hogy alapos alkatrészbázis érhető el hozzájuk azonnal, így egy ilyen Octavia fenntartása messze nem vállalhatatlan. A kék szívómotoros Octaviáért 590 000 forintot kérnek, ami egy mindennap használható, egyszerű és egyébként hatalmas autóért nem nagy összeg. Van néhány pont, amit általánosan érdemes figyelni ezeknél az autóknál, ez pedig a rozsdásodás és a beázási hajlam. Az Octavia padlólemezén több helyen is található műanyag dugók idővel elöregednek és egyszerűen kiesnek, ilyenkor alulról be tud ázni az autó, amit a vizes szőnyegek fognak jelezni. Nincs nagy trükk egy ilyen autónál, de például a kombi már olyan kényelmi extrát is kínál, mint az automata, digitális klímavezérlés, ami mindenképp járt az 1,8-as turbómotorhoz, ahogy a négy elektromos ablak is, valamint a kipörgésgátló. Utóbbi a 102 lóerős, 1,6-os szívóban is szerepel, de hasznát inkább az erősebb motornál látjuk. Nagyot lehet autózni a turbós Octaviával, nem is gondolnánk, de rendes élményt ad egyszerű vezethetőségével együtt. Olcsó autók, az esztétika nem a legfőbb pontjuk, de mindenképp kiemelném, hogy a kombi belseje ennyi idő után is rendesen gusztusos, pláne az ülések miatt.

A lényeg persze a praktikum és a használhatóság, amiben az Octavia még mindig, ötajtósként és kombiként is verhetetlen.

A cikket a Csonti Car támogatásával készítettük, köszönjük a tesztautókat!