Hiába a defektjavító, ha a gumi oldalfala szakadt

A hétvége nekem családi körben, kellemes semmittevéssel telt. Közben kollégám ügyeket intézett, amihez kellet neki az autó, ezért a hétvégére ő vitte el a Mini Coopert. Olyan rendes volt, hogy a kétnapi használatért cserébe a külsejét és a belsejét is lefotózta. Így kaptam meg, szinte már konyhakészen a Minit, csak egy jót kell vele autóznom és írni belőle egy színvonalas tesztet - gondoltam.

De sajnos nem így lett, eddig nem volt szerencsém a kocsival. Hazafelé menet még minden rendben lett volna, de a párás melegben a mellettem ülő barátnőm rosszul lett a kocsiban. Szegény épp egy állásinterjún volt túl, eleve nem a legjobb passzban. Hiába fújt kellemes hűvös levegőt a klíma, hiába ültünk kényelmesen, jobbnak tűnt, ha kicsit félreállunk és levegőzünk egyet egy árnyékos mellékutcában. Miután jobban lett, indultunk tovább, erre amint húzok egy kettest, a kezemben maradt az egész váltókarburkolat. Váltószoknyástul, menetmód kapcsolóstul, jött minden egyben. Én voltam túl durva, vagy a konkrét példány kapott már túl sokat? Sosem fogjuk megtudni.

Mindenesetre remek érzés, ha pont alattad esik szét egy tesztautó. Újabb félreállás, újabb mellékutca, közben a pőre fém kart húzogattam. Tudni kell rólam, hogy bár érdeklődöm a műszaki dolgok iránt, de igazi buta bölcsész vagyok. Nagyon kicsi a szerelői rutinom, a szerszámok nagy részét rendesen kézbe sem tudom venni - minek szépítsem a bénaságomat. Ezzel viszont könnyű dolgom volt és a szívásban némi szerencsém is. Pofonegyszerű visszarakni, három patent tartja, azokat kell csak visszapattintani. Na meg a menetmódkapcsoló csatlakozóját összedugni. Ez ment, rendben a helyére került minden, az elektromos kapcsoló is működik, pont mint az affér előtt.

Még kacérkodtam is a gondolattal, hogy este kimegyek a környékbeli kedvenc országutamra csapatni egyet. Mert a Mini a háromhengeres turbóval nem csak jól szól, de jól is húz. Végül nem oda mentem, hanem a belvárosba, egy műszaki bolt volt a cél. Garanciális ügyintézés nem sokkal az este 9-es zárás előtt, ahogy kell. Gondolhatják, hogy szeretett az eladó. Fotós barátom elkísért, gondoltuk, ha már nincs más dolgunk és nála van az apparát, a Svábhegy felé kerülünk. A cél a Széchenyi-emlékmű és -kilátó lett volna, de odáig már nem jutottunk el, mert a remek XII. kerületi úri kátyúkon sikerült olyan defektet kapni, hogy azonnal meg kellett álljunk. Pedig még csak nem is mentem gyorsan, kettesben, körülbelül 25-tel. Ezen az útszakaszon abban az irányban, ahonnan én jöttem, kint van a „dekoltázs”. Tudod, a dupla púp, a hatályos KRESZ 76. ábrája: „Egyenetlen úttest” (76. ábra); a tábla azt jelzi, hogy az úttest a megelőző útszakaszéhoz képest lényegesen rosszabb állapotban van, vagy az úttesten sebességcsökkentő bordákat (küszöböket) alakítottak ki; Remek, itt 50-nel lehet menni, én 25-tel gurultam, és nem vettem észre azt a brutális kátyút, ami végül szétszedte a 205/45 R17 méretű gumit.

Egy nagyobb szisszenés után, pont a Gyermekvasút Széchenyi hegyi állomásánál tudtam kulturáltan félreállni. Nézegettük, telefonáltam, közben teljesen leeresztett. Este negyed tízkor nem álltam neki a kerékkel matatni, annyira pedig nem éreztem magam elveszettnek, hogy rögtön a legegyszerűbb megoldást válasszam, azaz a gyári assistance számát tárcsázzam. Csereautó pont nem volt otthon, a saját kompresszorunk tönkrement, hagyjuk inkább. Másnap a BMW flottakoordinátorával mentünk a hegyen éjszakázott autóért, de nem tudtuk lábon elhozni. A gumi oldalfalán egy szolidnak kinéző, de már pont akkora szakadást sikerült ejteni, hogy a defektjavító löttynek és a gyári kis kompresszornak esélye sem volt. Hiába próbáltunk trükközni, az anyag nem kötött be, csak jól fröcskölt a lukon át. Marad a tréler és a rettegés, hogy mire terjed ki a casco. Meg, hogy a futómű nehogy sérült legyen. Tanulság sajnos nem sok van. A nagy számok törvénye alapján mindig kell, hogy legyen valami, de nekem eddig szerencsére még nem volt ilyen enyhébb káreseményem sem, pedig a múlt héten két ökör forgalommal szemben jött velem. Nem tudom, hogy legközelebb hogyan tudnám kivédeni az ilyet, azon túl, hogy jól elkerülöm a Svábhegyet. Bár a BMW Magyarország szerviz- és assistance-háttere gyorsan jött az autóért, most kifejezetten jól jött volna egy mankókerék.
Egy kis szerkesztői kiegészítés: Sajnos egyre gyakoribb, hogy a szigorú tömegcsökkentés miatt nem defekttűrő abronccsal szerelt autókban sincs egy mankókerék sem. Ilyenkor segíthet az assistance, ami egy új autóhoz rendszerint adott, így van ez a Mininél is. Idősebb autóra az ilyen esetekre is ajánlott assistance-t kötni, vagy hosszabbítani. Érdemes még tudni, hogy a profibb gumisok ismerik a vázolt problémát, néhányunk rendelkezik az ilyen esetekre mobil szerelőautóval, hogy ne az egész autót kelljen szervizbe szállítani, hanem elegendő legyen egy gumit a helyszínre vinni, s azt ott felszerelni. Itthon sajnos a defektek jelentős része kátyú okozta oldalfalszakadás, ami defektjavítóval nem javítható. Ilyenkor a megoldás csak a gumicsere, ami kapcsán érdemes az útkezelőtől kártérítést igényelni. Utóbbi nem egyszerű, rendőrségi jegyzőkönyv is szükséges hozzá, a részletes útmutató egy korábbi cikkünkben található meg.