Hét óra utazás a senki földjén? Ilyen is volt a Budapest-Bamakón
Budapest-Bamako: a befutó után is érkeznek még érdekes beszámolók
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Bár a Budapest-Bamako mezőnye vasárnap befutott Sierra Leone fővárosában a célba, a nagy hajtás után is érkeznek még beszámolók.
Csapatunk jelentkezik!
Úgy hisszük, mezei turista ritkán utazik az egyik országból való kiléptetés és a szomszédba való beléptetés között hét órát. Velünk a Szenegál és Guineai határán fekvő két ellenőrzőpont között ez történt. A hetvenhét kilométert szinte gyalogtempóban tettük meg úttalan utakon, folyómederben, mocsáron át, felrobbant kamion roncsától alig járható poros utakon. Eddig túránk során itt kerültünk legközelebb a komolyabb elakadáshoz, vagy a gyakran koppanó alváz miatt technikai meghibásodáshoz. Ez szerencsére nem történt meg, viszont egy régi ismerőssel ismét összehozott a sors, aki a szenegáli beléptetésünkért felelős finánc volt, most 1200 kilométert és három napot követően ismét legombolt rólunk tetemesebb összeget, ráadásul egy idegen állam, Guinea területén. „Ez Afrika” – írták szervezőink az itinerben.
Utunk a következő szakaszon is csigatempóban való haladást tett lehetővé. 15-20 km/h-s sebességgel araszoltunk át a műanyag eszközöket leszámítva teljes mértékben a természetes környezetük erőforrásaira építkező közösségek területén. Igazi időutazás volt ez, nem csak a kocsink, hanem mi is lelassultunk, és mély tartalmú gondolatokkal vontunk párhuzamot a guineai hegyvidékek falvainak lakói és a mi életünk között. Nem is időutazás, hanem az örökbecsű Sliders című sorozat alapján „párhuzamos dimenzió” volt ez.
A hazai sajtóban közepesen nagy csinnadrattával beharangozott - véres polgárháború miatt megrekedt a Budapest-Bamako mezőnye – hírekből, mi annyit tapasztaltunk a guineai vidéken, hogy a nagyobb településeken fokozott katonai ellenőrzés volt. Az országban érvényben lévő terelések 10 órányi autózással növelték menetidőnket a következő két napban, így a másnap is véget nem érő döcögéssel kezdődött, miután a rögtönzött lágerhez hasonlító tárborhelyünkről kijövet még egy okostelefonnal kellett megváltanunk a szabadságunkat a helyi királytól. A napi etap 1/3-át 10 óra alatt teljesítettük, ezért nyilvánvalóvá vált, hogy az éjszakai szállásunkat magunknak kell megszervezni. Sorstársainkkal konvojt alkotva éjszakai vezetés közben a polgárháború gócpontjának számító Conakry magasságában fáradtunk meg, de hála a Google szálláshely ajánlatának, egy „oázist” találtunk a város szélén. Azonban nem csak mi, hanem még további két tucat bamakós is, így a medence melletti pázsiton kellett felvernünk sátrunkat.
A jelentős katonai jelenlétet és gyakori közúti ellenőrzéseket leszámítva ki lehet jelenteni, hogy a Budapest-Bamako mezőnye nem sokat érzékelt a guineai helyzetből. Így érkeztünk a célországba, Sierra Leonébe, ahonnan nemsokára jelentkeznek Teréz Anya Gyermekei.
További Bamako beszámolók itt.