Hazai próba: Skoda Superb, 2015

Végre egy jó autó? De hiszen igazán rossz autó ma már alig létezik. Az autók zöme jó, ám sok esetében ott a de. A Superb esetén viszont nincs ilyen. Állejtés van, már első pillantásra is, ugyanis míg az előző két generáció (az első, illetve a második) formája éppen elment, és sosem volt üdítő, a mostanié az. Láthattam már világpremierjén, s már akkor temérdek dolgot meg is tudhattunk róla, de most, természetes fényben még lenyűgözőbb a korábbinál 2,8 centivel hosszabb, 6,4 centivel szélesebb, elenyésző 6 milliméterrel magasabb, ám jelentős 8 centivel nagyobb tengelytávú, természetesen az aktuális (B8) Passat műszakiságára épülő, szokás szerint hatalmas hátsó lábteret adó ötajtós. Van amúgy kombi is már, az ötajtós 625-1760 literesére is rálicitáló 660-1950 literes csomagtérrel. Utóbbi majd ősszel érkezik, de mintegy 300 ezer forintos felárral már rendelhető. Most tehát már az is publikus a Superb kapcsán, ami a premierkor még nem volt az, a vételár. Az ötajtós alapára 7 232 880 forint, ráadásul az extralistában a márkától megszokottan "árkedvezmény" is szerepel, amivel 899 999 forinttal csökkenthető a vételár. Érdemes beikszelni, ugyanis ezen "opcióval" 6,3 millióért bele lehet ülni a szédítően nagy, 4,86 méteres, a nagyautók között is bőven helytálló felső-középkategóriásba, ami józan ész szerint mind a felső-középkategóriát, mind az egyel nagyobb szegmenst is le kellene dózerolja.
A prágai premier után részletesen ismertetett, öt benzinest (1.4 TSI, 125 LE; 1.4 TSI ACT, 150 LE; 1.8 TSI, 180 LE; 2.0 TSI, 200 LE, 2.0 TSI, 280 LE) és három dízelt (1.6 TDI, 120 LE; 2.0 TDI, 150 LE; 2.0 TDI, 190 LE) soroló motorpalettáról a vélhetően egyik legnépszerűbbnek ígérkező középső gázolajossal kaptunk meg félnapos próbakörre egy viszonylag jól felszerelt, az Active, Ambition, Style, L&K felszereltségsor harmadik lépcsőjéről való (Style ellátmányú) tesztautót - fronthajtással és hatsebességes DSG váltóval. A hazai próba után kijelenthető: a sajtóanyag nem hazudik, az új Superb minden szempontból (Norbi nélkül is) "upgrade". Hogy az átlagosan 75 kilogrammos (növelt méretek mellett megvalósított) tömegcsökkentés valóban megvan-e, azt ugyan nem ellenőriztük mázsálással, de az biztos, hogy a hatalmas monstrum egyáltalán nem hat túlsúlyosnak, megjelenésével pedig van olyan kecses és elegáns, hogy méretei nem zavaróak. A részletek szépen kidolgozottak, és ez nem csak a külsőre, a belsőre is igaz.
Egyértelműen látható persze, hogy nagyon kemény harc lehetett, hogy mi az, amit a Skoda még megengedhet magának, s mi az, amit már nem. A Superb azért nyilván nem lehet mindenben jobb a Passatnál, s az sem lenne jó, ha túl sok kuncsaftot harácsolna el az Audi A6 vevőköréből. Mert mindkettőéből teljes joggal csemegézhet. Így aztán a beltér skodás, nem olyan cizellált, mint a Passaté, nem olyan high-tech, mint egy Audi A6-osé. Jellegzetesen skodás a vonalzóval rajzolt műszerfal, amibe persze jutott LED-es hangulatfény. A műanyagok éppen olyanok, hogy rosszat ne mondhassunk róluk, de azért nem is ezektől lesz jó a Superb. Jó attól lesz, hogy a tervezők nagyon ügyesen osztották be az ajtók közötti 1,5 méter széles belső teret. Az első utasok talán közelebb ülnek egymáshoz, mint egy Ford Mondeóban, de az ajtók felé több mellettük a tér. Ez jót tesz a térérzetnek. A könyöklő nem csak hűtött, szabályozható magasságú is. Ahogyan persze szabályozható magasságú a Style elektromosan állítható, a sofőr oldalán memóriás, ki-be és le-fel is tologatható deréktámaszú ülése. Állítható laphosszúság itt nincs (mint mondjuk a Passatnál), de nem is hiányzik, az ülés egészen egyszerűen jó, nem túlzott, de kellő oldaltartású. Hátul hangsúlyosan két személyre formázott a pad, de azért természetesen az ötödik utas helye sem vészesen rossz, lábánál viszont ott a jelentős kardánalagút az összkerékhajtás opciója miatt.
Az ötajtósba összesen 29 frappáns okos megoldást, "Simply clever" részletet épített a Skoda, a Combiba kettővel több jutott. A teljesség igénye nélkül feltétlenül említendő a mindkét első ajtóba elrejtett gyári esernyő, az A-oszlop mellé, a szélvédőhöz rakott parkolójegy-tartó, a sofőr napellenzőjébe épített kártyatartó, de az sem mellékes, hogy az összes ajtózseb flokkolt, másfél literes palackot is fogadó, a kesztyűtartó és a könyöklő méretes (akár egy tükörreflexes fényképezőgépet is elnyelő) rekesze hűtött. A csomagtér alapterülete több mint egy négyzetméter, ajtaja nem csak elektromosan, láblendítésre is nyílhat, hatalmas nyílást ad. Sík oldalfalában rekesz, tépőzáras táskarögzítő is utazik. Helykínálatban, a részletek ötletességében verhetetlen a Superb, s az első tapasztalatok szerint kidolgozottsága is támadhatatlan, a csicsák pedig talán jó is, hogy nincsenek meg.
Bár az utastér inkább józan egyszerűséget, semmint ma divatos modernséget sugalló, valójában minden fejlett rendszer elérhető, araszolófunkciós távolásgtartós tempomat, holttérfigyelő vagy épp sávtartó egyaránt szerepelhet. Érdekesség, hogy adaptív tempomatból kétféle is rendelhető, a 160 km/óráig működő 100, a 210 km/órás tempóig használható 200 ezer forintba (meg némi apróba) kerül. Kihangosítóból, navigációból is van többféle, akár magyar nyelvű is, de okostelefonunk kijelzőjét is tükrözhetjük a központi, akár tolatókamerát is adó kijelzőre.
És milyen vezetni? Egészen egyszerűen jó. A legjelentősebb kritika, hogy a 2.0 TDI hangja az amúgy jó zajszigetelés ellenére is érezhető - leginkább persze csak indulásnál. A középső TDI 150 lóereje 3500, 340 Nm nyomatéka 1750 1/perctől van meg. Ennek ellenére normál üzemmódban simán elgurulhatunk 1200-as fordulaton is. Van ugyanis menetmód kapcsoló is, amivel a motor- és a váltóvezérlés, a kormányrásegítés és az elektronikusan felügyelt lengéscsillapítás karakterisztikáját is szabályozhatjuk. Az Eco, Normal, Sport, Comfort módok mellett egy egyénit is választhatunk, illetve összeállíthatunk saját ízlésünk szerint. Jól jön ez, mert Sportban például magas, 2000 1/perc körüli fordulaton dolgoztatja a motort a váltó, amit nem feltétlenül igényel az, aki csak egy kicsit feszesebbé tenné a csillapítást, csekélyebb rásegítésűvé a kormányt. A lényeg persze az, hogy a rendszerek alapból is jók. A kormányzás közvetlen, a futómű pedig még a 18 colos, 235/45-ös abroncsokat hordó felnikkel is egészen jól csillapít. Ha nem is vasalja ki teljesen, de kellően távol tartja, jól szűri az úthibákat. A kanyarodási oldaldőlés visszafogott, a lengéscsillapító hangolásával a sportosabb karakterisztikára vágyók is jól meglehetnek az alapvetően lágy rendszerrel. A DSG szokás szerint gyorsan, finoman váltogat, magától, illetve kézi vezérléssel is. Talán üzemanyagtakarékossági fogás (az elődhöz mérten 30%-kal csökkent az átlagos fogyasztás és az emisszió), hogy a Sport üzemmód kivételével a gázpedált az átlagosnál jobban kell taposni a dinamikus autózáshoz, de ez nem baj. Így alapesetben nagyon higgadtan autózhatunk, ha viszont kell, a 150 lóerős dízel Superb 8,9 másodperc alatt 100 km/órára ér. Gyári vegyes fogyasztási értéke DSG-vel 4,4 l/100 km, ami persze laboratóriumi érték, de a fotózós, első próbás körön adódott 5,7 l/100 km már biztosan reális, nem kevésbé jó.
Még jobb, hogy az alap, kedvezménnyel 6,3 millióért kapható 1.4 TSI, 125 lóerős Superb is 9,9 másodperc alatt 100 km/órára ér, 5,3 l/100 km kombinált fogyasztású, ráadásul korrekt, alapigényeket tökéletesen kielégítő ellátmányú. Aki mostanság középkategóriás modellt vagy nagyautót venne, feltétlenül nézze meg, próbálja ki a Superbet, mert az első próba alapján nagyonis bejövős!