Ugye, hogy egy Mini mindig Mini? Ezt a példányt is nagyon megnézték, pedig polgári kerekeivel és fekete fényezésével viszonylag kevésbé feltűnő - csak a tető és a visszapillantó kapott kockás díszt
A Mini az egyik, ha nem A legjobb kisautó, amennyiben a szívünkre hallgatunk
Használtteszt-rovatunkban jobbára tucatautókat vizsgálunk, legutóbb egy 300 ezres futású Opel Astra Classic II-t vettünk szemügyre, de most itt ez a kockásfülű Mini, hogy a kivétel erősítse a szabályt, s hogy megnézzük, milyen egy trendi vágyálom közel 4 évesen, órájában 113 ezer km-rel. Megér-e majd' 3 milliót? Utóbbi - költői - kérdésre választ keresve elöljáróban annyit, hogy bizonyára nem: nem ér meg ennyi pénzt egy használhatatlan hátsó traktussal és szánalmasan kicsi csomagtartóval rendelkező kisautó. De akkor is kéne!
A képen az a lényeg, ami nem látható rajta: az embléma. Ezt figyelmen kívül hagyva kívül-belül gyönyörű állapotban találtuk az autót, csak mosási karcok mutatják az eltelt időt és a használatot
Van
az a reklám, amelyben egy jó nagy, francia kompakt kombi mellett a következő beszélgetés zajlik le a kereskedő és a vevőjelölt között (egyszerűsítve):
- Tetszik?
- Igen.
- Családos?
- Nem.
- Hétvégenként kirándulgat?
- Nem.
Majd kiröppen a teljesen életszerű kérdés: - Egyáltalán, szüksége van erre az autóra? Emberünk pedig, orcáján flegma félmosollyal - imígy válaszol: - Nincs. De kell nekem.
Nos, ha egy Renault Mégane Grandtour valójában nem is mindenki számára ennyire magával ragadó (tehát figyelem, a televízióban néha nem mondanak igazat), legfeljebb nagyon is praktikus kocsi, egy Mini annál inkább csakis az érzelmekre, mint az észérvekre hat. A Mini élő legenda, státuszszimbólum, a Mini egy az örök divattal, a retrós trendiséggel, s a vidám exhibicionizmussal. Sok pénzért, nyilván. A nőknek azért kell, mert cuki, a férfiaknak meg azért, mert gokartszerű vezethetőségéről (is) híres. A röpke próbakörre elvitt tesztautót is bámulták és dicsérték, noha mintás tetejét és tükrét leszámítva semmi extra nem volt rajta, sőt hiányzott a hátsó embléma, melyről azonosíthatták volna...
Jó az anyagminőség, egyedi, retrós, így divatos a kivitelezés, de mivel a német-angol Mini nem konfekciótermék, muszáj áldozatokat hozni a forma oltárán. Ami uralkodik, az a levesestányér-méretű km-óra, alatta meg kisebb-nagyobb tekerő- vagy billenőkapcsolók hada sorakozik. A csomagtérből lőtt jobb oldali fotó azt hivatott illusztrálni, hogy a kisautó gyakorlatilag kétüléses kupé. Elöl remekül elférni, de...
...de jó szívvel hátra csak gyerekeket ültessünk. A ki/beszállás nehézkes, ahogy az összes háromajtósnál az
De egy Minire embléma sem kell, anélkül is eladja magát. Mármint képzeletben, mert árát ismerve a többségnek vágyálom marad a birtoklása. Hogy - kissé rendhagyó módon - azonnal a piszkos anyagiakkal foglalkozzunk: ez a 2008 februári, azaz nemsoká 4 éves, 113 ezer km futásteljesítményű, külföldről behozott, sérülésmentes, szervizkönyves és egész jól felszerelt, például Xenon-lámpás 2 899 000 forintot kóstál, ami keménynek tűnhet, de az 1,6 literes PSA-dízelmotorral szerelt, eladósorban lévő Minik közül az egyik legolcsóbbnak számít.
Az 1.6-os PSA-blokk Cooper D-ként 109 lóerős és csúcsnyomatéka alacsony, 1750-es percenkénti fordulaton jön és magas, 260 Nm. Manuális váltója 6 fokozatú, 100-ra fürgén, 9,9 mp alatt gyorsul, végsebessége majdnem 200 km/h, ugyanakkor fogyasztása örömtelin alacsony, gyárilag mindössze 4,4 l/100 km. Utóbbi adat annak fényében különösen beszédes, hogy a benzines Minik, főleg a visszadurrogós, rotyogós kipufogós Cooper S és a csúcsot jelentő John Cooper Works sportverziók amennyire imádni valók, legalább annyira imádják az üzemanyagot is...
Kisebb, 1,4 és nem olyan rég nagyobb, 2,0 literes dízelként is kapható a Mini. A PSA-blokkot idővel BMW-motor váltotta, de a franciától sem kell tartani, csak a hangja nem az igazi
Tesztautónk fogyasztását nem állt módunkban megfigyelni, mindenesetre a motor - egész gyorsan bemelegedve - meggyőzően mozgatta az üresen 1,1 tonnát. A turbólyuk minimális, a kerepelős dízelhang sajnos nem - ezzel együtt kell élnie a presztízsautójába gázolajat tankolónak. Bár a kar kissé lötyögött, a váltószerkezet zseniális, a kormányzás és a futómű szintúgy. A vezetői pozíció közel ideális, az ülés viszont maximum átlagosnak nevezhető. De ahogy kint, úgy bent sem látni zavaró kopási nyomát a nem kevés kilométernek, a próbált példány a hirdetés szövegének megfelelően gyönyörű, megkímélt állapotban várja új tulajdonosát. Akit, ha én lennék az, talán csak az bosszanthatna, hogy műanyag a kormány, de ez legyen a legnagyobb baj!
A csomagtartó kicsi, és bővítve sem sokkal tágasabb. A Mini és a praktikum szavak nem feltétlen szinonimák, bár a Clubman és a Countryman már nem csak a kanyarvadászatban, hanem a pakolásban is partner
Keskeny és ballonos, 175/65 R15 méretű télikerekeken is ügyesen kanyarodik a Mini, ráadásul így a rugózás is komfortosabb
Azzal is együtt lehet élni, hogy a csomagtartó csak 160, bővítve, a kétszemélyes hátsó sor támláit lehajtva lépcsős, 680 literes. Akinek nagyobb, praktikusabb Mini kell, vegye a Clubmant, no persze ahhoz még vaskosabb bankszámla szükségeltetik. Azokkal továbbá városban kevésbé fog tudni parkolóhelyet találni, a EuroNCAP töréstesztjén 2007-ben 5 csillagot kiérdemlő Mini még igazából mini, hossza 3710, szélessége 1685 mm.
Túl kicsi? A méret a lényeg? A Mini nem önnek nem való! Minden nap mosolyogva kíván autózni? Jó helyen jár! A
típus használóinál is csak a költségvonzat a negatívum. Na ja, nyilván nem Swift-áron kínálják a Minihez az alkatrészt, ám ismét hangsúlyozzuk, hogy ez a modell messze nem a racionális közlekedésről szól.
Ami kifejezetten sokba kerülhet, az a keményre hangolt futómű összetevőinek szervizelése a borzasztó állapotú magyar utaknak hála - még jó, hogy ez a kocsi külföldön, okosabban karbantartott autópályákon gyűjtögette össze a maga több mint 100 ezer km-ét. Tehát inkább vegyünk egy sokat, de garantáltan az óraállásnak megfelelően sokat futott Mini Coopert importból, mint mondjuk egy feleannyit, Budapesten szaladgáló, tán vissza is tekertet itthonról. Miért? Csak. Mert kell.
azt nem tudtam,hogy ott is gyártják,egyébként ahogy iírod én is öltönybe láttam 1-2 fazont.viszont öltönybe rollerozó manust is,és nem motoros roller volt a km óra csapja ki a biztosítékot nálam is.
Itt kint Angliaban rengeteg ilyen Minit lehet latni az utakon. Itt az oltonyos pasik is vezetik+a 20-30 ev kozotti fiatalok. Nem mondhatnam, hogy itt tipikus noi auto lenne csak. Itt gyartjak Oxfordban, a szomszedomban… Amugy nekem sem kellene, mert mereg draga es nem lehet kihasznalni. A levestanyer Km oratol meg tudok orulni olyan ronda!!! Kulsore okes a kocsi.
“Tehát inkább vegyünk egy sokat, de garantáltan az óraállásnak megfelelően sokat futott Mini Coopert importból, mint mondjuk egy feleannyit, Budapesten szaladgáló, tán vissza is tekertet itthonról. Miért? Csak. Mert kell.”
Öööö, honnan veszi a cikk írója hogy valós a kilométeróra állás???
Mostanában elég sok külföldről behozott autót nézegettem, és amelyikről a barátom elhitte hogy 4 évesen csak 92e Km van benne arról is kiderült -miután utánanéztünk- hogy 1 éves korában már 68 ezer volt benne, ja és a szervizkönyvében 1 évesen csak 24 ekm volt, és nagyon valódinak tűnt, sokkal valóságosabbnak mint az előző 5 külföldről behozott :S
aki szereti az autót az nem a méretet nézi hanem ,hogy mit is tud. álomnak szép de elérni főleg pénz kell, igz maradok ay én jó fábiámnál
kicsi de hm szerintem minden auto szereto szeretne egy ilyen minit, igy en is de mivel meg kell egy kis ido na meg zsozso igy maradok a fabiamnal na meg a 101 le- nel
Szerintem is csajos, de ilyen is kell:) Legalább nem nem olyan kis tucat, ettől jó és tetszik. Viszont én sem ülnék bele:D
akinek ez tetszik az hétszentség,hogy langyos,münchenbe rengeteg van,de 99%-ba női pilótával.férfi ember marha nevetségesen néz ki benne.bármit csak ezt ne,hiába BMW.FUUUUUJJJJJJJ…
Tehát győzött a józan ész! Gratula, kevesen jutnak el ide!
Skoda fóbia sokkal csúnyább és normális motorral drágább.
Citroen meg nem kéne a portára, csak ha valami über-vétel lenne,.
Én imádom a Mini külső design, de elborzadok a levestányértól, gülü fordulatszámmérőtől és amúgy a belsőtől. Emiatt inkább Suzuki Swift, Skoda Fabia, Citroen DS3 választanék. Ha volna pénzem új autóra, akkor DS3, de mivel nincs, ezért használt 5 éves SS-t vettem.
Soha nem értettem azt a misztikumot, ami körülveszi ezt a kisautót. Többször utaztam vele, gondosan, aprólékosan megcsinált, de szűk, praktikumok nélküli kisautó. Nekem a design sem jön be.
Kántor István cikkéből ollózva egy kis részletet, jól megjeleníti ezt az állapotot.
[i]“nem ér meg ennyi pénzt egy használhatatlan hátsó traktussal és szánalmasan kicsi csomagtartóval rendelkező kisautó.”[/i]
Nem sokat mentem ilyennel, pár100km-t, de autópálya-és hegyvidék is volt benne, nem éppen finom lábbal, és 5.2 volt a fogyasztása…
Mondjuk nekem nem jött be a dizájn