Használati tárgy, mint a mikró: így bírja a strapát egy Fiesta

Ismerem ezt az autót már vagy 8 éve, de amióta beütött a koronavírus, nem találkoztam vele. Aztán egyszer, amikor egyes kisebb kombik kapacitását is próbára tevő mennyiségű hangtechnikát segítettem belecipőkanalazni, hogy átvigyék vele az ország másik felére - mert mi másra való egy ilyen autó ugyebár - újra szembetaláltam magam a neonzöld, első tulajos Fiestával.

Rögtön tudtam: ez az autó az iskolapéldája a használtteszt alapanyagnak. Annyi rajta az ellentmondás, hogy az már szinte zavaró, éppen ezért van mit tanulni belőle.

Újonnan kapta diplomaajándék gyanánt egy ismerősöm 11 évvel ezelőtt, azóta volt már városi szaladgálós, szállított már napi szinten komplett esküvőket hangosító zenecuccot, most pedig - a család bővülése óta - gyerekülés bitorolja a hátsó sort. Ami mindegyik felhasználási mód esetén közös volt: használati tárgyként kezelték, nem pedig értéktárgyként. Tagadhatatlan, hogy jól néz ki ez a Fiesta-generáció, főleg ebben a címlap-kompatibilis színben. Tetszenek az élei, és a vidám, kisautós formaterve, ehhez képest az új Fiesta mintha elvesztette volna az egyéniségét, és egy kis Focus akarna lenni. Motorikusan is egy másik kor szülöttje, a frissítés előtt a leggyengébb hajtáslánc is négyhengeres, a dízelek és a legerősebb benzines kivételével pedig az összes szívó volt.

Vezetve egy nagyon könnyűnek érződő, stabil, de kicsit steril autó, egy erősebb motorral biztos hatalmas élmény lenne, de a tesztalany orrában található 1,25 literes - ekkor még - alapmotor nem túl fürge, főleg nem megpakolva.

Használhatatlannak semmiképp sem nevezném, bizonyos helyzetekben egész gyors tud lenni, de erről főként a minimális, 1 tonna alatti súly tehet: a modell megjelenésekor még nem volt divat a 4 méternél rövidebb autókat is felhizlalni. Térjünk át magára az adott példányra. A két analóg óra között elhelyezett számláló mindösszesen 140 ezret mutat, ami alapján egy közel hibátlan állapotú autó is lehetne, ellenben a Fiesta külseje rengeteg történetet mesél el a horpadásaival. A tulaj ugyanis maga is elmondta, hogy nem erőssége a parkolás, ahogy azt is megbeszéltük, hogy ez nekik bizony csak egy eszköz a közlekedésre, egy négykerekű esernyő, ami évente egyszer azért a szervizt is meglátogatta. Azért a múltidő, mert az utóbbi pár évben már több ilyen látogatásra is szüksége volt a kis zöld Fiestának. A doboz a tetején állandó kellék, annyiszor van rá szükség, hogy már le sem szedik a kocsiról, inkább viselik a 9,1 literes fogyasztást, ennyit írt az óracsoport az előző nullázás óta mért átlagnak. Sajnos amellett, hogy aligha akad ép elem az autón, műszakilag sem hibátlan. Az első futóműve még alig látott cserealkatrészt, a magyar utak pedig nem arról híresek, hogy ennyi kilométer után ne honorálnák lógásokkal és koppanásokkal a használatot.

Gyakorlatilag az összes lehetőséget, ahogy egy ilyen futómű koppanni tud, végig lehet hallgatni ebben a Fiestában egy kátyúsabb szakaszon, valamint a kormány sem áll benne teljesen egyenesen.

Ennek okán futóműátvizsgálást és beállítást javasoltam a tulajnak, aki örömmel fogadta az információkat. A rendszeres extra terhelés ellenére a motor teljesen egészségesnek tűnt, gyakorlatilag az autó legjobb része volt: mondjuk egy hatodik fokozatot hiányoltam a kéziváltóról. Bent amúgy - miután letakarítottam mindent a fotózáshoz - egy egészen korrekt beltér bújt elő a különféle szennyeződések alól. A tulaj állítása szerint amióta háromfőssé avanzsált a család, azóta több a lehetséges koszforrás, és lényegesen kevesebb az autó kitakarítására fordítható idő. Az így létrejött körülmények közt a Fiesta beltere szerintem igen jól vizsgázott, bár nekem csak a fotózhatóság volt a cél, ha valaki jobban nekifekszik, még akár újszerűvé is varázsolható az amúgy igényes anyagokkal operáló beltér. Látszik a dizájnon, hogy már nem egy mai munka, monokróm mátrixkijelzőt kapunk a műszerfal és az óracsoport közepére is, utóbbi egyszerre egy adattal tud szolgálni, amit a plexilapból kilógó kis gombbal szabhatunk testre. Multifunkciós kormányt és CD-s rádiót is találni benne, de automata lámpa például nincs. Nem tudom nem összehasonlítani ezt a mindenes kis zöldséget azzal a céges Fiestával, amit Mátyás tesztelt bő fél éve használtan: bár az már a frissített változat volt, és ennyit nem is futott, de a képek és az állapot leírása jól mutatja, hogy a felhasználótól függ, mennyire jó egy használt autó, nem pedig attól, hogy céges-e a múltja. Jól látni továbbá azt is, ha átkattintotok, hogy miben változott a modell 2013 után, szerintem egy nagyon előnyös ráncfelvarrást kapott. Aki viszont olcsón keres, annak szerencséje van, mert a régebbiek árán jól látszik ez a különbség, a frissítés előtti példányokat látványosan olcsóbbra tartják. Hogy ez mit jelent forintosítva? 400 ezer kilométeres 1.4 TDCi dízellel - bár a fotók alapján ennél az autónál látványosan jobb esztétikai állapotban - 900 ezer forint környékéről indul a kínálat, az 1,25 literes benzinessel már akad hasonlóan harci sérülésekkel tarkított, ám megkíméltnek reklámozott példány 200 ezer kilométer és épphogy 1 millió alatt. A nagyobb benzines motorok lényegében nem léteznek: a 200 feletti eladó példányból mindösszesen 20 autó akad, ami az 1,4 literes vagy az 1,6 literes benzinfalóval szerelt, ezek 1,4 millióról indulnak. A frissítés előtti ilyen Fiesták közül a kínálat legteteje motortól függetlenül 2-2,2 millió forint közt mozog, de újszerűnek hirdetett példányok is akadnak már bőséggel 1,6 milliótól, ezért ennek a neonzöld autónak is nagyon nehéz belőni az árát. A rengeteg külsérelmi nyomra és a kopogó futóműalkatrészekre tekintettel sajnos a kínálat alját céloznám vele, másképp ugyanis legfeljebb csak árulni lehetne, vevő szerintem a jelenlegi mezőnyben nem jönne rá. Még szerencse, hogy ezt a Fiestát nem akarják eladni: sem amikor újonnan megvették, sem pedig használat közben nem szerepelt a szempontok közt az értékfenntartás, hiszen ez egy használati tárgy, nem pedig befektetés. A családtagok - saját bevallásuk szerint - mégis szeretik, és én ezt a sok apró sérülés ellenére is elhiszem. Csak egyszerűen nem értenek az autókhoz, és nem tudnak parkolni. Megkíméltnek éppen ezért az autót nem nevezném, hiszen a 24 éves, 350 ezer kilométer felett futott A4-emen tized ennyi a horpadás.

Ha a futóművét megcsináltatják, akkor ebben még jó pár év benne lehet, amennyiben pedig ezután mégis eladó lesz, akkor valaki - akit nem ijesztenek el a karcok és a horpadások - még akár jól is járhat vele.

Tipikus esete ez annak, hogy nem szabad a küllem alapján ítélkezni akkor, ha te sem akarsz vigyázni a látványra, mert az esztétikán nagyot lehet spórolni.