Háromhengeres szabadidő-autó? Működőképes párosítás!

Ahogy legutóbbi podcast adásunkban már elhintettem nem indult felhőtlenül a kapcsolatunk az új Ford Kugával. Nálam eddig a dízelmotoros, Vignale felszereltségű változat járt, Tamásnál és Mátyásnál pedig a konnektoros hibrid Vignale és ST-Line változatokban. Most pedig megérkezett az 1,5 literes EcoBoost benzinmotorral is. Három hengerrel!!! Sejtem, hogy neked is felkúszott a szemöldököd kedves olvasó. Ám a kezdeti kételyeimet gyorsan eloszlatta a motor. De akkor mi az, ami szúrja a szememet a Kugában? Egy hét után igazából már semmi. Rájöttem, hogy igazából csak nem „jó oldalról néztem”. A futómű és a kormányzás volt az, amit a szerkesztőségben eddig mindenki gyenge pontként említett, mindjárt kitérek erre részletesebben is. Először azonban ismét néhány szót kell szólnom a formatervről. Ez volt a harmadik tényező, amellyel eleinte nem voltam kibékülve. Főleg, hogy a Ford igazán látványos autókat tud rajzolni, ha akar. A Focus, a Puma, a Mustang, vagy épp az egyterűek mind-mind úgymond messziről is Fordok. A Kuga viszont eleinte olyan semmilyen. Egy jó iparosmunka a formaterv, ami megpróbál mindenkinek tetszeni. Én többször is annak a véleményemnek adtam hangot, hogy ha eltávolítanánk az emblémát, akkor bármelyik márka terméke lehetne. Ami talán valóban így is van, de jártamban-keltemben aztán kezdett gyanús lenni, lehet, „velem van a baj”. Mindenki, de tényleg mindenki a tetszésének adott hangot.

Anno a Vignale modellt még egy Lexus szabadidő-autóból átkiabálva is megdicsérték. Nálam végül ez a gyöngyházfehér, ST-Line modell hozta meg az áttörést.

A fényezés már az első pillanatban megtetszett. Az ST-Line részletek pedig a sportosságot kedvelő énemre hatottak. A méhsejtmintás hűtőrács, a messziről légbeömlőnek látszó műanyag díszek az első lökhárítón, valamint hátul a dupla kipufogóvégek és a nagy légterelőben végződő tető valóban sportos hangulatot csempésznek az összképbe. Aztán egy nap az erkélyről lepillantva rá, egyszerűen csak megszólalt bennem egy hang: „ez tényleg szép”. Márpedig ritka dolog ez nálam. Általában az első pillanatban eldől, hogy tetszik-e egy formaterv, vagy sem. Később hiába fedezek fel apró érdekességeket, formai gegeket – bár elismerésemet kivívják –, nem változtatnak azon, hogy a teljes kép tetszik-e. Persze ezzel biztosan nem vagyok egyedül. A Kuga viszont egy kis idő elteltével behízelegte magát, mint egy kitartó udvarló. ST-Line modellként az utastérben is elhelyeztek néhány sportos részletet. Úgy, mint a vörös cérnával varrt bőrkormányt, ami ráadásul alul lapított, illetve a szintén vörös cérnás váltószoknyát. Sőt, a hatfokozatú manuális sebességváltó gombja fémbetétes a pedálokkal egyetemben. Viszont a szénszálas műanyagra emlékeztető díszbetét a műszerfalon nem valami vérpezsdítő, de az ajtóburkolatokon a szálcsiszolt fémet utánzó műanyag egészen jól sikerült. Az ergonómiára nem lehet panasz, a Fordokban megszokott rend fogad. A középkonzolon alul nagy rekesz vár, vezeték nélküli telefontöltéssel. Fölötte az automata klíma vezérlője, ebben a modellben az ülésfűtés, a kormányfűtés és a szélvédőfűtés gombjainak társaságában. Felfelé haladva pedig a Sync 3 multimédia rendszer érintőképernyője zárja a sort, még mindig magyarosítás nélkül.

A vezető dolgát HUD könnyíti, a külön plexire vetítős fajta, illetve digitális műszeregységről olvashatja le az adatokat.

Üzemmódtól függően vált a kijelző színe, hiszen ilyet is tud a Kuga. Mármint többféle üzemmódot, amit a váltókar mellett lehet kapcsolni, átellenben a parkolósegéd gombjával. A hátsó utasok is kapnak ülésfűtést, illetve itt 230 voltos csatlakozót is kialakítottak. A hátsó üléssor 60/40 arányban osztott, tologatható is, így az alaphelyzetben 645 literes csomagtér az üléstámlák lehajtása nélkül is növelhető, ám azokat lehajtva egészen 1530 liternyi cókmókot képes elnyelni. És akkor elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amire nincs mentsége a Fordnak. Az első ülőlapok túl rövidek, combtámasz szinte nincs. Ellenben deréktájon szépen tart. Tehát az ülés egyik fele megfelelő a másik meg nem. Tempósabb kanyarban alsó felünk le akar esni az ülésről, felső testünk viszont marad a helyén. Furcsa érzés. Persze nem arra találták ki a Kugát, hogy a kanyarokat vadásszuk. Pedig a Ford ennek nagy mestere, talán ezért van az, hogy nem a jó irányból közelítettem az autóhoz. Ugyanazt vártam el, amit egy Focusban éreznék, de hát a Kuga 20 centivel magasabb és másfél mázsával nehezebb. Sport módba kapcsolva megérkezik az, amit egy Fordtól várunk, a kormányzás felkeményedik, a közvetlenségével párban pedig élvezetessé teszi a vezetést. Minden más módban kevésbé penge a kormányzás. A futómű pedig igyekszik ehhez igazodni, de a fizikát nem lehet meghazudtolni. Mondjuk nem is kell. Ez egy utazóautó. A Balatonra tartva domborodnak ki az előnyei, nem Lepencére kanyarogva. Hiába 19 colosak a könnyűfém keréktárcsák, a gumiabroncsok elég ballonosak ahhoz, hogy az úthibákat kivasalja a Kuga, csak a tompa puffanó hangokból értesülünk a hazai utak gány állapotáról. Egy rossz szavam nem lehet a háromhengeres benzinmotorra, így újonnan. 150 lóereje maximálisan elég az üresen 1,5 tonnás Kuga mozgatásához, még utasokkal és csomagokkal megpakolva is. Ezt ugyan 6000-es fordulatnál adja le, de a 240 Nm nyomaték már 1600-as fordulattól rendelkezésre áll. Mindez az első kereket hajtja, az 1,5 literes benzinmotor nem is társítható összkerékhajtással. Egyáltalán nem kell vészesen forgatni, hogy meglóduljon, 10 másodperc alatt gyorsul álló helyzetből 100 km/h tempóra, de sokkal fontosabb ennél, hogy magasabb fokozatokban is rugalmas, még ötödikben is szépen húz országúti előzésnél, a hatodik viszont már tényleg csak a spórolásra van. Ebben sem vall szégyent. A tesztátlag 7,7 liter lett, ami egy ekkora autótól teljesen elfogadható érték. Ugyanakkor itt van bennem a nagy kérdőjel: kinek való? Aki sokat megy, jobban jár az EcoBlue dízellel, aki viszont városban flangál többet, a konnektoros hibriddel lehet boldog. Feltéve, ha a felára nem ijeszti el. Sportos, ST-Line felszereltséggel 9 730 000 forintról indul a Kuga, míg a plug-in hibrid 13 460 000 forintról. Persze utóbbi árszint közelébe extrázható a háromhengeres modell is. A plusz költségek már a színnél kezdődtek a tesztautón. A White Platinum névre hallgató gyöngyházfehér fényezés 300 ezer forintos extra. A fentebb említett 19 colos felni és a hátsó szárny a vörösre fényezett féknyergekkel újabb 230 ezer forint. A Technológia csomag a full LED fényszórókkal és a HUD-dal potom 410 ezer forint. A vezetőasszisztensek, többek között holttérfigyelő, táblafelismerő, adaptív tempomat, parkolókamerák elöl és hátul szintén egy csomagban elérhetők 430 ezer forintért. Soroljam még? Panorámatető, sötétített üvegek hátul, elektromosan visszahúzható vonóhorog és még néhány extra egészen 12 280 000 forintig növelte az árát.