Három ajtóval is remek az új Suzuki Swift

Háromajtós karosszériával is meglehetősen jó kiállású jármű az új Suzuki Swift, különösen, ha a tesztautóhoz hasonlóan a gyári tartozékkatalógusból is kiválasztjuk a megfelelő elemeket. A háromajtósként elérhető csúcs, azaz GLX felszereltségű modell megjelenését spoilerkészlet, könnyűfém felni, részben hasított bőrrel behúzott kormány, valamint egyedi váltógomb tette igazán különlegessé, sokan utána is fordultak az utakon. De nem csak a megjelenése miatt foglalkozunk az autóval, hiszen most először volt lehetőségünk arra, hogy a bemutató után hosszabb időt is együtt töltsünk vele. Nem sokkal az átvételt követően kiderült, hogy az új Swift tényleg nagyon közel maradt az előző generációhoz – például lámpa alatt megállva ugyanúgy nem lehet látni a villanyrendőrt, mert a szélvédő felső pereme nagyon messze van tőlünk.
Ezt az egyet leszámítva azonban sokkal könnyebb lett az autó kezelhetősége, vezethetősége, ami azonban az élmény terén némi lemondást jelent. Itt első sorban arra gondolok, hogy az elektromos rásegítés miatt nagyon kis erővel forgatható a kormánykerék, így nem lehet olyan egyértelműen érezni, merre is mutatnak az első kerekek, mint az elődnél. De ez a lemondás egyben nyereséget is jelent, bárhogy is tapossuk a gázpedált, nem fogja leüvölteni a fejünket a motor. Az 1,2 literes, változó szelepvezérléses konstrukció kifejezetten kulturált működésű, kis fordulaton sem gyengélkedik, ellenben nem igazán jön meg az ereje később sem – eltart egy darabig, amíg a hosszú áttételezésű, ötfokozatú kézi kapcsolású váltó segítségével megindítható az autó. Egyelőre nincs más választásunk, a dízel még nem kapható, a Sport egy év múlva jön.
Kanyarban a szélesebb nyomtáv miatt elméletileg ugyanolyan gyors tud lenni a Swift, mint az elődje volt a sokkal keményebb felfüggesztéssel, de ez igazság szerint senkit nem érdekel. Már nem arra sarkal minket az autó hangolása, viselkedése, hogy a lehető leggyorsabban magunk mögött tudjuk a leküzdendő akadályokat; a kényelmes felfüggesztés, a halk utastér, és a könnyen működő kezelőszervek miatt nem a vezetés a lételeme, hanem az utasok szállítása. Ha nem is családi autó ez a Swift – ahhoz egyszerűen túl kicsi a csomagtartója –, de négy embert kényelmesen tud szállítani. Nem csak azért, mert a belső szélesség miatt három ember már szűkösen fér el a hátsó padon, hanem azért, mert a háromajtós két biztonsági övet kap a második sorban. Elöl rengeteg a hely, az ülés és a kormány tág határok között állítható, a második sorban túlzásról szó sincs, de egész elfogadható lábteret ad az autó, átlagos méretű ember kényelmesen elfér maga mögött.
Ahogy az a háromajtós kisautóknál lenni szokott, a második sorba való bejutás kissé nehézkes a szűk nyílás miatt, ráadásul a Swiftnél nem raktak egy ülést előrebillentő kart a támla felső részére. Ahhoz, hogy szabaddá tegyük a nyílást az üléstámla-állító kart kell meghúzzuk. Fordítva is így működik: a hátsó sorból kiszállva az ülés aljánál lévő karral tudjuk szabaddá tenni a menekülési útvonalat. A második sorban egyébként hallhatóan több a gördülési zaj, de azért itt se lehet nagyon panaszkodni a körülményekre. Sikerült olyan alapzajt kreálniuk a tervezőknek, amelyben nincs egyértelműen azonosítható hang, a sebesség növelésével arányosan emelkedik a motor- szél- és gördülési zaj, amely így soha nem lesz zavaró mértékű.
A kényelmesebb hangolású felfüggesztéssel együtt ez egyben azt is jelenti, hogy sokkal kipihentebben érkezünk meg a célunkhoz, nem pörget fel minket az autó vadsága, hanem nyugodt mosollyal vesszük tudomásul a történéseket – például az útfelbontások miatti végeláthatatlan araszolást a Hungária körúton, vagy épp a zötykölődést az úthibákon. Legfeljebb egy kicsit feljebb tekerjük a hangerőt, ha épp a nekünk tetsző számot adják a rádióban – az általunk próbált testautóban ugyan volt USB bemenet, de azt nem sikerült működésre bírni. Találtunk egy 250 W-os erősítőt is az anyósülés alatt, igaz, mélynyomónak és egyéb autóhifi berendezésnek nyomát se találtuk az autóban - talán egy éppen folyamatban lévő beépítés miatt nem volt 100 százalékos a fejegység.
Ezen kívül nem találtunk hibát az új Suzuki Swift működésében. Kulccsal ugyanolyan könnyen be lehet indítani a motort, mint a GS nyomógombjával, megszokást egyedül az igényel, hogy a távirányító gombjának nyomására csak a vezetőajtó teszi szabaddá a bejutást, és a biztonsági záraknál szokásos „dupla kattintással” lehet az összes ajtót nyitni. Ez csak megszokás kérdése, és egyébként nagyon hasznos funkció. A hátsó üléstámla ledöntése a csomagtér irányából végezhető a legkönnyebben, a támla felső peremére helyezett mechanizmust a háromajtós karosszéria esetén csak nagyon nehezen lehet elölről hátramászva elérni. A bővítés után nem lesz sík a raktér padlója, de a legnagyobb akadályt amúgy is a kis méretű nyílás jelenti majd. Nem volt értelme megtartani a polcot, hiszen eleve nem lehet belepakolni akkora tárgyakat, amelyeknél ez számítana.
Felszereltség tekintetében a középső, GLX szint az, ami a háromajtós karosszériával elérhető, ennél CD-s rádiót, távirányítós központi zárat, négy irányban állítható kormánykereket, magasságában állítható vezetőülést, osztott hátsó támlát, rádió-vezérléssel rendelkező bőrkormányt, elektromos külső tükröket, fordulatszámmérőt és külső hőmérőt kapunk az alapfelszereltségen felül, amiben hét légzsák, légkondicionáló és elektronikus menetstabilizáló is megtalálható. Mivel ezért a három ajtós karosszériával legalább 3 582 000 forintot kérnek, nem nevezhető az évszázad kihagyhatatlan ajánlatának, a főbb vetélytársakkal csak a felszereltséget is figyelembe véve tud versenyképes lenni. Lehet, hogy manapság, amikor minden fillér számít, nem ez lesz a nyerő stratégia, igaz, aki olcsóbb autóra vágyik, az még a Suzuki márkakereskedésekben is talál ennél kedvezőbb – igaz kevesebb biztonsági extrával felszerelt – autót, például 1,5-ös, 112 lóerős SX4-est klímával, most akciósan hárommillióért. Az új Suzuki Swiftnek nem lesz könnyű dolga, csak a vezetőjének. Az új generáció ugyanis mindent megtesz azért, hogy kényeztesse.