Hangulatjelentés a Hungaroringről – gondolatok a WTCR-ről

Egyik szemem nevet a másik sír. Nevet, mert örülök, hogy végre eltemették a WTCC nevetséges TC1 kategóriáját. Sír, mert ezt már sok-sok évvel ezelőtt meg kellett volna tenni. Na, de nem szabad keseregni, örvendjünk az új helyzetnek! Igaz, hogy hivatalosan nem világbajnokság a WTCR, ám ez szerintem a nézők 99,99 százalékát teljesen hidegen hagyja. Ettől még mindenki tudja, hogy a világkupa év végi győztesére majd világbajnokként tekinthetünk. Nem mellesleg egy sokkal keményebb és szorosabb mezőnyben elért bajnoki cím (vagy akár „csak” egy jó helyezés) ezerszer értékesebb, mint a művi WTCC-ben, ahol többnyire csak akkor volt esélye nyerni valakinek, ha a Citroën bakizott.

Rettenetesen szubjektív, de nekem nem is tetszettek a TC1-es autók. Csupán megpróbálták lemásolni velük a dél-amerikai országokban látott túraautókat, ami formára valamelyest sikerült, viszont azokhoz hasonló őrült versenyeket nem láthattunk a WTCC-ben. Persze ennek hátterében bizony elég érdekes dolgok állnak, ugye a Citroën már réges-rég fejlesztette az autóját, amikor még nem is véglegesítették a technikai szabályzatot és még további oldalakat lehetne megtölteni a Túraautó Világbajnokságot övező furcsaságokkal. Szóval a TC1 kategória egy elszigetelt, már-már prototípus versenysorozattá vált, amelynek kódolva volt a halála. Csak sajnos a haláltusáját túl sokáig nyújtották.

A TCR autói sokkal jobban néznek ki, közelebb állnak a szériaautókhoz, ám ettől még kőkemény versenyautók. Mély tónusban üvöltenek, látványos légterelőkkel szerelték fel őket, és látványra egyáltalán nem tűnnek lassabbnak (bár papírfomra szerint a TC1-hez képest azok). Nem mellesleg rendkívül változatos a mezőny márkák szempontjából. A BoP teljesítmény kiegyenlítés (Balance of Performance) pedig garantálja a szoros versenyeket. Végre igazi, nagybetűs túraautó versenyeket láthat a közönség! Aki követi a Brit Túraautó Bajnokságot, vagy az ausztrál Supercars sorozatot, nagyon jól tudja, hogy most mire gondolok. Kerék a kerék elleni csaták tömkelege, izgalom, dráma, egyszóval újra szórakoztató a produkció. És ez a Hungaroringen is megmutatkozott.

Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy egy kicsit ösztönözzek mindenkit, aki még nem járt kint autóversenyen (vagy csak ritkán), hogy bátran próbálja ki a jövőben. Létezik egy olyan téveszme, amely szerint autóversenyt nézni a televízióban az igazi. Ezzel csak annyiban értek egyet, hogy valóban kényelmesebb. De az autóversenyek igazi hangulatát csak személyesen lehet a maga teljességében átélni. A hangok mellé érezni kell az illatokat, és ami szintén fontos: a közösségi élményt. Főleg így, hogy drukkolhattunk magyar versenyzőknek. A közönség most is tombolt és nem csak Michelisz Norbinak, hanem a két Zengő versenyzőnek (Nagy Norbi és Szabó Zsolt), valamint a Honda kötelékében induló Tassi Attilának, illetve a M1RA új kiszemeltjének, Nagy Daninak is. Ez egy igazán felemelő érzés, egységbe kovácsolja a tömeget, csupa hasonló érdeklődésű emberrel találkozhatsz, akár még új barátságok is köttethetnek.

És ha már szóba jött az emberi tényező. Az autósportban is érdemes erre figyelni. Sokszor a technika, a járgányok irányába tolódik el a figyelem. Ám emellett ugyanolyan érdekes, sőt megkockáztatom, érdekesebb is az ember maga. Persze, benzinvérűként engem is kifejezetten érdekelnek a versenyautók, a mögöttük rejlő mérnöki munka. Régebben még talán mindennél jobban érdekelt ez a része. De! Jelenleg már úgy látom, hogy az ember a lényeg. A szurkolók is sokkal jobban kötődnek egy-egy versenyzőhöz, mint mondjuk az autókhoz. A sportban rejlő emberi dráma lenyűgöző. Minden egyes autóverseny egy icipici háború, amelynek a végén – jó esetben – képesek barátok maradni a versenyzők. Azok a versenysorozatok, ahol így történik, jellemformálóak a nézők számára is.

Kiváló példa erre a WTCR szombati versenye utáni beszélgetés a dobogósokkal. Ilyenkor kész tanulmányt lehetne írni a pilóták viselkedéséről, a mimikájukról, az apró metakommunikációs jelekről. Sajnos ezt leginkább a sajtóteremben lehet a legjobban látni, márpedig a közönség soraiból oda nem jut be senki. A szervezők helyében én simán sorsolnék minden versenyen a jegyvásárlók között, hogy a rajongók is átélhessék ezt, mert ilyenkor teljesen máshogy viselkednek a versenyzők, mint mondjuk aláírásosztás közben, vagy a paddockban összefutva a rajongókkal. Érdekes volt figyelni például ahogy Nagy Dani és Michelisz Norbi ugratták egymást mint főnök és alkalmazott. Ezek a szituációk igazi kis gyöngyszemei ennek a világnak.

Engedjétek meg, hogy most ne elemezzem ki egyenként a versenyeket. Hétfőre már biztosan mindenki hallotta, hogy milyen kemény csaták folytak a pályán, hogy a vasárnapi második futamba bekavart az eső és a többi érdekes sztorit (rövid összefoglaló az MTI-ről alább, ha valaki mégsem értesült volna). Remélem, hogy sikerült kedvet csinálnom a versenyekre járáshoz. Ha már olyan szerencsések vagyunk, hogy egy olyan fantasztikus pálya található az országunkban, mint a Hungaroring, akkor használjuk is ki a lehetőséget. Gyertek el minél több versenyre! Még akkor is ha nem a hazai srác nyer.

Amit a WTCR hazai eredményéről feltétlenül tudni kell: Michelisz második, Tarquini nyert a Hungaroringen (Forrás: MTI)
Michelisz Norbert másodikként ért célba a túraautó-világkupa (WTCR) magyarországi versenyhétvégéjének utolsó, vasárnapi második futamán a Hungaroringen, ahol csapattársa, az összetettben vezető Gabriele Tarquini nyerte a kétnapos esemény főversenyét. A 33 éves magyar pilóta a szombati naphoz hasonlóan vasárnap is utolérhetetlen volt az időmérő edzésen, így a hétvége harmadik futamát szintén az első helyről kezdte meg, a rajtnál azonban Tarquini jobban reagált, Michelisz pedig az első kanyarig elveszítette a vezető pozíciót.
A hazai közönség előtt szereplő versenyző hiába volt gyorsabb márkatársánál, a csapat vezetése rádión arra kérte, hogy ne támadja Tarquinit. A versenyt a hatodik körben csaknem 15 percre leállították, mert a Hungaroringen eleredt az eső, amely aztán szinte azonnal el is állt, így a szünet után folytatódhatott a körözés.
Tarquini és Michelisz az újraindítást követően elszáguldott a mezőnytől, és magabiztosan aratott kettős győzelmet a Hyundai BRC színeiben. A harmadik pozícióban a szintén Hyundai-jal versenyző, négyszeres túraautós világbajnok, francia Yvan Muller végzett.
A hétvége második, vasárnapi első futamán másodikként célba érő, szabadkártyával rajthoz álló Nagy Dániel (Hyundai) ezúttal hatodik lett, Nagy Norbert (Seat Cupra) a 11., Tassi Attila (Honda) pedig a 17. helyen zárt. Szabó Zsolt Dávid (Seat Cupra) ezt a versenyt nem tudta befejezni. A WTRC összetett pontversenyét két forduló, vagyis hat futam után Tarquini vezeti, Michelisz a mogyoródi második, harmadik és hatodik helyének köszönhetően a negyedik pozícióba jött fel.
A sorozat következő állomása a Nürburgring lesz két hét múlva.