Nemrég írtunk arról, milyen
alapvető „praktikákat” érdemes betartani, hogy gördülékenyebben, biztonságosabban és egymást segítve vegyünk részt a közlekedésben autópályán. Ezek, illetve az emberi hibák, vagy csak rossz szokások, az emberi agy működéséből fakadó jellegzetességek is feltűnnek a fenti videóban, amelyeket könnyen észlelhetünk a hazai közlekedésben is, például nyári hétvégén az M7-es autópályán a Balatonra autózva, vagy onnan haza. Érdekes látni mindezt, párhuzamba állítva az önvezető autókkal zajló közlekedés egyszerűségével.
Önvezető autók alatt persze itt nem a manapság ismert, kizárólag kamerák és radarok alapján tájékozódó járművekre kell gondolni. Hanem egy olyan városra, ahol a közlekedés minden résztvevője önvezető, vagyis számítógép-vezérelt és a járművek egymással is kommunikálnak. Így például arról is tudnak, amit a kamerák nem látnak, már akkor ki tudják számolni, hogy éppen átér az a jármű a kereszteződésen, amely még csak közelít felé, így nincs szükség fékezésre. Mindezt a videóban egyszerű eszközökkel, mégis látványosan illusztrálva mutatják be. Igazán tanulságos.
Valós problémák, jó megoldás, totálisan rossz konklúzió. Röviden ennyi a videó.
Egy nagy dolgot elég lazán kifelejt az animáció. Mégpedig a követési távolságot. Egyszerre nem indulhat el a kocsisor a lámpától, kivéve, ha igazából senki sem gyorsít fel. A sebességgel négyzetesen nő a féktáv, márpedig megállni az önvezető autónak is kell. Ha egyszerre elindul a kocsisor, megtartva a fél méter távolságot egymás közt, akkor az egy hirtelen fékezésnél (csirke az úton) tömegkarambolt okoz, mert mire a második észleli a lassítást, már a lökhárítót nyalogatja. Ha pedig mindig megtartja a sebességfüggő (!) követési távolságot, akkor majdnem ugyanott vagyunk, azaz egy egymástól egyre távolodó kocsisor indul el a lámpától/csirkétől/dugótól. Persze nem ugyanolyan mértékben, de akkor is. A követési távolság persze jelentősen csökkenthető az egymással flottul kommunikáló önvezető járművekkel, de az egymással való kommunikáció szintén időt vesz el, mint ahogy az embernél is idő, amíg észleli, hogy „Hopp-hopp, ott elől fékeznek!”
Megjegyzem, tényleg örülnék, ha napi szintű lenne az önvezető jármű, de sajnos arra még évtizedeket kell várni, hogy több legyen, mint a „hagyományos” járműből.