Ha számít a kényelem – Hyundai i30 teszt
Hyundai i30 1.6 CRDi HP ISG DCT teszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Egyre komolyabban kell számolni a kompaktok között a koreai gyártókkal, jól mutatja ezt a megújult Hyundai i30 is, amely több szempontból is megszorongathatja a vetélytársakat.
2012-es debütálása után idén frissült a Hyundai i30. A legjelentősebb módosítást a hűtőmaszk kapta, ezentúl hatszögletű forma uralja az orr-részt
Félidőben. A dél-koreaiak 2007-ben döntöttek úgy, hogy piacra dobják új kompaktjukat, az i30-at. A Csehországban készülő modell öt évig volt piacon. 2012-ben érkezett meg a második generáció, amely idén ráncfelvarrást kapott, jelezve ezzel azt is, hogy félidőhöz érkezett. A facelifttel érkező legjelentősebb módosítás első ránézésre szembetűnő, a hűtőmaszk ugyanis hatszögletű dizájnt kapott, mellyel sokkal karakteresebbé vált az orr-rész. Ezen kívül néhány új szín és módosított rajzolatú felni jelent meg a kínálatban. A frissítéssel együtt megérkezett a csúcs i30 is, amely egy 1,6 literes 186 lóerős turbómotort kapott.
A belső lényegében változatlan maradt, jól is van ez így. A beltér a kompakt mérethez képest megfelelő, az üléspozíció és a kényelem szintén hibátlan
Csúcs, de dízelből. Jelen tesztben azonban nem a csúcsbenzinest tettük próbára, egyelőre be kell érnünk a 1.6-os CRDi dízellel, abból viszont az erősebbiket kaptuk meg. A ménes tagjainak száma itt is nőtt, a korábbi 128 helyett immár 136 lóerő áll rendelkezésre, a forgatónyomaték pedig 280 Nm-re módosult, amely a szintén új hétsebességes duplakuplungos váltóval kereken 300 Nm-re módosul. Mindez 1750-2500 1/perc fordulatszám-tartományban áll rendelkezésre, amely fürgén mozgatja a kis kompaktot.
Elöl és hátul is megfelelő hely áll rendelkezésre, négy felnőttnek is kényelmes helyet nyújt a beltér. A világos színű kárpitok hosszú távon nem feltétlen tűnnek jó választásnak
Két kuplungja is van. Nem csak a motor lett erősebb és nyomatékosabb, a váltó is átalakult. A korábbi hatfokozatú automata helyett immár hétsebességes duplakuplungosat is rendelhetünk 500 ezer forintos felárért. Váltási finomsága megfelelő, ugyanakkor gyorsasága nem az elvárt értékeket hozza. Sokkal inkább úgy érezzük, hogy automatával van dolgunk, mintsem duplakuplungossal. ECO módban ráadásul a gázpedálra adott reakció is lomha, normálban viszont már jól reagál egy-egy mélyebbre nyomott gázpedálhelyzetnél. Előzésnél célszerű kézi módban visszakapcsolni a megfelelő fokozatba, hogy ezzel is időt és távolságot nyerjünk.
A csomagtér mérete nem kategóriabajnok. 378 liter alapesetben, az ülések ledöntésével pedig 1316 literig bővíthetjük
Leginkább kényelmes. A belső tér nem sokat változott a ráncfelvarrás során, ami nem is gond. Minden a helyén van, minden kézre áll, az ülések elöl-hátul kellő helyet adnak, és hosszabb távon is megfelelő kényelmet nyújtanak. A kormányzás rásegítése gombnyomásra változtatható, normál, komfort és sport beállítás közül választhatunk. Komfortban már-már túl nagy a rásegítés, ami városban kényelmes, közúton és autópályán viszont ajánlott a normál vagy a sport mód használata. Utazás szempontjából is nagyon kellemes a belső, 120 km/h-nál dízel létére semmi motor és menetzaj nem hallatszik, úgy érezhetjük, mintha egy-két kategóriával magasabb szintű autóban ülnénk. A vezetés ennek köszönhetően és az automata váltó ellenére élmény, az első néhány méter után úgy érezhetjük, mintha mindig is az i30-at vezettük volna. Komfortos és halk a rugózás, a kormányzás üzemmódtól függetlenül pontos és jó áttételezésű. A fékek hamar harapnak és kellő mértékben lassítják az 1,3 tonnás karosszériát, városban viszont a gördülési zaj a szinte néma motor mellett feltűnő lehet.
A Comfort felszereltségi szinttől a defektjavító készlet helyett szükségpótkereket kapunk. Igaz, hogy így kevesebb hely marad a csomagtartóban, szükség esetén viszont jó szolgálatot tehet
Telepakolták. Felszereltség szempontjából mindent megkapunk, amire szükség lehet, sőt egy-két olyan extra is rendelhető, amelyet néhány éve csak a prémiumgyártók kínálatában találhattunk meg. Ilyen például a kormányfűtés, az automatikus parkolás segítő rendszer (Smart Parking) vagy a fűthető és szellőztethető bőrülések. Pozitívum, hogy a manapság ritkaságszámba menő szükségpótkerék is megtalálható, igaz csak a Comfort felszereltségi szinttől. Érthetetlen, hogy a fapadosabb ellátmányú példányok miért csak defektjavítót kapnak, holott a hely ugyanúgy rendelkezésre áll azokban is. Ha már hely, akkor ez az egyetlen hátránya a szükségpótkeréknek. Többet vesz el a csomagtartó térfogatából, mint egy defektjavító szett. Cserébe viszont még mindig jobb egy kerékcsere, mint a defektjavítóra bízni magunkat, ami ki tudja meddig fogja bírni. És egyáltalán lesz-e valami haszna, ha egy nagyobb sérülést sikerült összeszedni a gumival.
Az 1.6 CRDi gázolajos blokk 128-ról 136 lóerőre hízott, nyomatéka a DCT duplakuplungos váltóval 300 Nm-re nőtt. Ezzel 10,6 másodperc alatt gyorsul 0-ról 100 km/órára az ötajtós i30
Kinek, mennyire ajánlott? A Hyundai i30 a kategóriájában az egyik legjobb választás lehet azoknak, akik szeretik a kényelmet és a nyugodt, ugyanakkor élményteli autózást. A duplakuplungos váltóval többnyire autópályás és városi használatban 6,2 literre adódó átlagfogyasztás ugyan túlmutat a gyári 4,2 l/100 km értéken, mégsem mondható soknak. Manuális váltóval minden bizonnyal ez az érték 6 liter alatt tartható. Utóbbival és Life felszereltséggel 5,2 millióról indul az erősebbik dízel listaára - az 550 ezer forintos kedvezménnyel. A tesztautó Comfort ellátmánnyal, némi plusz extrával és az 500 ezer forintos DCT váltóval 6,67 millióért vihető haza. A kompakt kategóriában ez lehet, hogy soknak érződik, azonban a többi gyártó sem kínál hasonló autót lényegesen kedvezőbben. Pláne úgy, hogy a Hyundaihoz még 5 év, kilométerkorlátozás nélküli garanciát is kapunk.
Kellemes külső és szerethető, kényelmes belső, továbbá könnyű vezethetőség jellemzi a megújult i30-at
Árak
Tesztmodell alapára
5 199 000 Ft (2015.08.24.)
Tesztautó ára
6 674 000 Ft (2015.08.24.)
Műszaki adatok
Hengerűrtartalom:
1582 cm3
Teljesítmény:
100 kW (136 LE) 4000 1/min-nél
Nyomaték:
300 Nm 1750-2500 1/min-nél
Gyorsulás 100 km/h-ra:
10,6 s
Végsebesség:
200 km/h
Gyári vegyes fogyasztás:
4,2 l/100km
Méretek
Hosszúság:
4300 mm
Szélesség:
1780 mm
Magasság:
1470 mm
Saját tömeg:
1316 kg
Össztömeg:
1940 kg
Tengelytáv:
2650 mm
Karosszéria-kivitel:
ferdehátú
Csomagtér:
378 l
Belső szélesség elöl:
1480 mm
Belső szélesség hátul:
1460 mm
Belmagasság elöl:
950-1020 mm
Belmagasság hátul:
940 mm
Hátsó lábtér 180 cm-es vezető mögött:
210 mm
Ülőlap hossza elöl:
470 mm
Ülőlap hossza hátul:
450 mm
Csomagtér maximális szélessége:
1370 mm
Csomagtér szélessége a kerékdobok között:
1020 mm
Csomagtér magassága:
440 mm
Csomagtér hossza:
780 mm
Csomagtér hossza üléshajtással:
1560 mm
Raktérnyílás szélessége:
1040 mm
Raktérnyílás magassága:
730 mm
Motor és váltó
Motor:
Dízel
Motorosztály:
Euro 6
Hengerűrtartalom:
1582 cm3
Hengerek/szelepek száma:
4/16
Sebességváltó:
hétfokozatú duplakuplungos
Nyomaték:
300 Nm 1750-2500 1/min-nél
Teljesítmény:
100 kW (136 LE) 4000 1/min-nél
Menetteljesítmény
Végsebesség:
200 km/h
Gyorsulás 100 km/h-ra:
10,6 s
CO2-kibocsátás:
115 g/km
Gyári vegyes fogyasztás:
4,2 l/100km
Fogyasztás a használónál:
6,2 l/100km
Menetzaj
Menetzaj 50 km/óránál:
57 dB(A)
Menetzaj 90 km/óránál:
62 dB(A)
Menetzaj 130 km/óránál:
69 dB(A)
Észrevettétek, hogy SENKI nem említi bejegyzéseiben a cikk tárgyát képező Hyundai i30 1.6 CRDi HP ISG DCT tipusú személygépkocsit?
Tényleg ideje lenne letiltani a hozzászólásokat…
Gondos szervizelés mellett egy dízel de egy benzin motornál nem sok a 300.000 Km-es futásteljesítmény. Ha az autó rendben van műszakilag, normálisan szervizelik, akkor ez amit mondtál nem gond. Számos ilyen 10 év feletti ex-prémium van a környezetemben, amelyek simán hozzák a normát! Ez csupán hozzá-állás és pénz kérdése.
A gazdája vásárlásnál dönt arról, hogy ezt a kormolót veszi. Másrészt ezek az autók, bőven 200000 km felett de inkább 300000 körül kerülnek hazánkba. Ekkora futásnál hiába gondos a gazda, nem lehetséges az újkori környezetterhelést megközelítő érték. A részecskeszűrő kijátszása – ahogy írod is – jól mutatja, hogy milyen „leleményes”/önző/gerinctelen/kisstílű , stb. a magyar.
Erről nem az autó tehet hanem a gazdája! Egy hasonló korú jól szervizelt és tényleg karbantartott autóval ilyen problémák nincsenek. Pl: arról se az autó tehet, hogy tróger gazdája lekötteti „háznál-okosba” a részecskeszűrőt, mivel a sok városi használattól eltömítődik, s villog a műszerfalon a kis jelzés. Önző és gusztustalan dolog, de nem az autó hibája!
Ne erőlködj, úgyse érti! Lol 🙂
Inkább maradjunk az őt is érintő, általad korábban felvetett kerékpáros kontra bélgáz emissziós problémánál! Azt bizonyára érteni fogja s300 fiam legjobb tanítványa! Rolfmao 🙂
Nocsak, mesélj!
Ez borzasztó gyenge mellédumálás!
Akkor olvasd el, amit írtam.
Aztán próbáld megérteni.
Aztán számold ki, hogy az általad ismert egy autó hányad része a legyártott E46-os BMW-knek
Aztán szégyelld el magad ezért a hülyeségért, amit idehordtál.
Akkor beszéljünk arról a típusról, ami két és fél éve magasan vezeti a magyarországi használt autó importot. Igen, ez a 3-as BMW. Prémium? Az hát, de még milyen (haha), különösen fekete színben, sötétített ablakokkal! Azt is tudjuk, hogy a behozott 3-as BMW-k legnagyobb része 12-14 év között van. Amit még tudunk, hogy 95%-a dízel.
[url]http://www.e46zone.com/forum/uploads/image_url-9951-1304261063.jpg[/url]
Most már elárulhatom, hogy PONT egy ilyen magyar „álomautót” simogatok minden nap (de nem az enyém).
2014-es mérlege: 630eFt bukás okosba, számla nélkül. A szokásos megkímélt, rendszeresen szervizelt autó.
Ha megnéznéd csak ezt az egy típust – mondjuk a Hasznaltauton – akkor tudnád, hogy a 3-as dízel BMW-s hirdetések jelentős része úgy kezdődik, hogy adagolócserés, de….
Info:
[url]http://totalcar.hu/tanacsok/nepperuzo/2015/07/29/tizeves_premiumra_valtanek_erdemes/[/url]
Első 3 bekezdés kötelező:
[url]http://totalcar.hu/tesztek/2015/04/27/bmw_320d_lexus_is_220d_teszt_osszehasonlito/[/url]
Tévedsz. Gond nem a bekerüléskor van, hanem azután 1-2 évvel. De az már nem a német műve, hanem az igénytelen hazai streetracereké. Ha valamiről nem tehet az autó, akkor az ez. Megint teljesen rossz irányba keresgélsz.
Amíg életedben nem kerültél a közelébe sem egy tisztességes állapotban lévő idős prémium autónak, addig ócska vicsorgás, amit csinálsz.
Pont olyan, mint amikor alapul veszel két egykori szexbombát, amiből az egyik egy drogos rom mára, a másik pedig szépen megérett nő. A te szemüvegeden keresztül nézve ezek szerint mindkettő csak egy vén szar!
Komoly gondok vannak nálad öcsém. Ne sértődj meg, hogy beléd kötöttem, mert az nem ez. Inkább gondolkodj, mielőtt nagy elánnal kijelentesz valamit.
Értem, így már világos. 🙂
Úgy értettem a Mo-ra bekerülő 12-16 éves prémiumautók hajtáslánccal kapcsolatos műszaki színvonala.
[i]Mindezt azért, mert a PRÉMIUM autó műszaki színvonala a béka segge alatt sincs.[/i]
A hozzászólásod nagy részével egyetértek, de ez a mondat valljuk be, ordas nagy butaság.
Az elmúlt évek tapasztalatából kiindulva már nagyon belefáradtam a „PRÉMIUM”-ba. Piszok jól kitalálta a német autós szakma. A legnagyobb sikerüknek ezt tartom (mármint a vérprofin bevezetett/beetetett prémium jelzőt).
A magyar gyakorlatban a PRÉMIUM azt jelenti, hogy nyom egy közepes gázt és több percig akkora füst lepi el a környéket, hogy a unokád DNS is megsínyli. Annyira cikinek és rohadtul/gerinctelenül önzőnek tartom, hogy „Ő” ül a 15éves PRÉMIUM bőrbe, a proli gyalogos meg a PRÉMIUM szagot/kormot/füstöt szívja. Mindezt azért, mert a PRÉMIUM autó műszaki színvonala a béka segge alatt sincs. Ezt csak így lehet eladni.
Amúgy tényleg nem említhető egy lapon egy 20 éves BMW, meg egy 20 éves Daewoo. Feltételezve, hogy mindkettő egyformán jó, vagy rossz, a BMW akkor is BMW. Ezt addig nem fogod megérteni, amíg nem hasonlítottál össze hasonló állapotban lévőket.
Próbáld ki, nem kell hozzá újságírónak lenni. Én is megtettem számos modell esetében. Jó játék és mindenek előtt tanulságos. Igazából akkor fogod megérteni, hogy mitől prémium egy prémium autó? (Semmi köze hozzá a kárpitnak, ezt előre bocsátom)
Hol írtam, hogy koreai autóba nem ülnék bele? Pont azt mondtam, hogy mára elérték, sőt, talán túl is lépték a németeket. Olvass vissza bátran, és aztán okosan a későbbiekben a kiforgatásban, nehogy visszanyaljon a fagyi.
Azt viszont nem gondoltam, hogy olyan mélyre süllyedsz, hogy utolsó érvként a demagóg „3F-szabállyal” támadsz be. Látod, általánosítasz, de ha valaki rá mer világítani olyan hiányosságokra, amik amúgy már évek óta nem jellemzik az imádott koreai márkáidat, sértésnek veszed és elkezdesz személyeskedve támadni, mintha legalábbis valami családi vagy anyagi kötelék fűzne ezekhez. Elképesztően elvakult hívő vagy.
Egyébként biztosan szerencsém van, ahogy a családban a másik Fiat is véletlen, hogy benzinesként 18 évesen túl van a 300 ezer kilométeren, megbízhatóan üzemel, tavaly megjárták vele Dél-Olaszországot és eszük ágában sincs már eladni, mert pénzt nem kapni érte, hála a magadfajtáknak akik legendák alapján vásárolnak autót, és nem is akarják, mert a kopó alkatrészeken kívül mást nem kér, az pedig filléres hozzá, szemben mondjuk a japánnal vagy némettel.
[i]A 95-ös BMW persze, hogy nem egyenlő a 95-ös Daewoo-val, mert a BMW szent és sérthetetlen, de legfőképpen érinthetetlen. Ha rosszat mersz rá mondani, utána azonnal irány a templomba gyónni. Ez alap.[/i]
Tudod, mit? Legyen igazad, mit bánom én; a Daewoo mind minőségben, mind kidolgozásban, kényelemben, szépségben az autógyártás élvonalába tartozott, senki fel nem ért hozzá, főleg ha európai.
Remélem így jó lesz és lenyugszol. 🙂
Amúgy a BMW soha nem volt az én világom, kicsit megint mellé lőttél. 🙂
Te biztos autós újságíró lehetsz, vagy valamilyen magát felsőbbrendűnek képzelő sznob ember. A „kifinomult” szó használata igencsak árulkodó(ezt a szót a hétköznapokban soha nem mondjuk, csak reklámokban, újságcikkekben hallani/olvasni), és ettől kezdve nem meglepő, hogy te koreai kocsiba nem ülsz bele, „nem daewoozod össze a kezed” – ahogy az Amerikai Taxi c. filmben Queen Latifah mondta anno.
Az, hogy neked volt több európai, az nem azt jelenti, hogy mindegyik jó, mert pont az a poén, hogy a tulajok egyik fele nagyon elégedett, a másik meg az árokba lökné az ócskavasát. Erről vagy a vacak minőségellenőrzés tehet, vagy a csapnivaló munkamorál – ezt nem tudom. Rémtörténetek mindenhol vannak, ez igaz, csak a 3F-szabály(ami bár már elavult, de még mindig sokan felhozzák) nem véletlenül alakult ki és terjedt el, meg ha valaki használt autót akar venni és kérdezősködik, mindjárt azzal kezdik, hogy olaszt, franciát ne vegyél, de a némettel is csak óvatosan(Tsi és társai). Azt nem mondják, hogy japánt meg koreait ne vegyél, mert ráfázol. Sajnos ma már a Toyotánál is lehetnek bajok, ez tény, de még mindig a csúcson van.
A 95-ös BMW persze, hogy nem egyenlő a 95-ös Daewoo-val, mert a BMW szent és sérthetetlen, de legfőképpen érinthetetlen. Ha rosszat mersz rá mondani, utána azonnal irány a templomba gyónni. Ez alap.
Épp múlt héten néztem valamelyik oldaon egy statisztikát a behozott idei autókról az első félévben. Kapaszkodj meg, az első 20-ban se 3-as Golf, se Polo, se Corsa nincs, a legkisebbek a 4-es Golfok, Focusok és G-Astrák.
A 20 éves BMW pedig szintén nem egyenlő egy 20 éves „cseppkadett” Daewooval, hiába trágya mostanra mindkettő, ne csapongjunk el.
Egyébként a legtöbb autó megbízható és elvisz A-ból B-be, kapaszkodj meg, a „[i]selejt európai[/i]” sem hagy többször cserben, mint egy koreai, legalábbis nekem volt dolgom családon belül franciával, némettel, most olasz autóm van, az sem hagyott soha az út szélén. Tisztességes karbantartással és normális használatban, ha újkorától nálad van egy autó, ritkán fordulnak elő kirívó esetek.
Rémtörténetek egyébként minden márka, minden típusával vannak, egy ismerősöm egyéves Corolla Versójának a dugattyúi sültek be nemrég, ettől még nem szarozom a Toyotákat és nem általánosítok.
De száz szónak is egy a vége, engem továbbra sem tudsz meggyőzni, hogy a ’90-es évek koreai autói annyival megbízhatóbbak lettek volna, mint amennyivel kevésbé kifinomultak és igényesek japán és európai kortársaiknál.
Nem, persze, nem 20 éves L-es, M-es rendszámú 3-as Golfok okádják a füstöt az utakon, mint egy vulkán. A rahedli tojás Corsára meg 95-2000 közti Polóra akkor hogy kerül új rendszám? A 20 éves BMW-k is özönlenek befelé, biztos megéri a neppernek, mert tudja, hogy amit a német, a holland, a belga, stb. már rég szemétbe dobott volna, abban Magyarisztánban te egy király vagy, és piros szőnyeg, napszemcsi meg tuti csajok, stb. Nincs phd-fokozatom, de fel tudtam mérni. Nyitott szemmel járok, te viszont nem igazán.
Arra akarok kilyukadni, hogy lehet, hogy billegős, meg igénytelen, meg kívülről torz vagy fura(nem igaz), viszont MEGBÍZHATÓ és szinte típushibáktól mentes. És az autós újságíró lehúzhatja a rolót, mert ő ezt egy újautó-tesztben nem tudja megírni, csak a műszerfalat fogdossa meg felhozza a váltóban a kapcsolási érzetet, meg a helykínálatot, csomagtartó méretét, stb. És egy olyan autóra, amelyik engem biztonsággal A-ból B-be mindig elvisz, ne mondjuk már, hogy „selejt”. Mert onnantól kezdve az az autó nekem a szívem csücske lesz, és minden más negatívumát elnézem neki. Egy hű barát lesz. Ha árnyaltabban tudod nézni a dolgokat, akkor sorold a Daewoo-s, Hyundai-os vagy Kiás rémtörténeteket(emberek, mindent, csak ezt ne!). Csak ilyet, fogadjunk, hogy nem tudsz írni. Ellenben VW-es, Peugeot-s vagy Opeles lenne bőven. Mert Európa a tuti. Igen, selejt gyártásában.
Nem fog egyik sem szétesni, csak beüt egy javítás ami gazdasági totálkár. Vagy összejönnek azok a tervszerű fenntartási költségek (kupplung, fék futómű kipufogó (vele az r. szűrő/Kat)) amelyek gyorsan elérik az autó árát.
Tény hogy pl a volvónkat újszerű állapotban adtam el 10 évesen 150.000 km-rel, de azért volt nem kevés munka vele (gyrtyák, EGR szeleptisztítás, lengscsillapító, és ami nem tevszerű: generátor (típushibának nevezhető), és kipufogó ami eltörött és csak rszűrővel cserélték (legdrágább szerelés)).
Ugyanakkor nem éreztem azt a biztonságot amit az újonnan vett autókkal, hogy bármikor nekivághatok Németországnak (ahol azért nem úszod meg a padlógázas temtpót).
Sokkal inkább egy ilyen kocsit vennék már,mint más neves márkákat. Mivel próbáltam is ezeket, nekem az i30 kombi volt a favorit, mondjuk benzinesben. Akkor is azt írták, hogy halk ez a dízel, de én nem éreztem halknak.
A kommentekhez, van 2. meg 3. autónk is. Az egyik egy maruti, a másik egy matiz. Így kb 10 másik autó után azt mondom, hogy mindkettő „hulladék” sokkal kevésbé volt szervizigényes mint a rakás német kocsim ami volt.
5 VW után azt mondom, hogy nem vennék többet. Jelenleg egy C vectrát hajtok, az sem rossz de azért többet szereltetem, annak ellenére , hogy kevesebbet megy mint a matiz.
Szóval nekem legközelebb, vagy koreai vagy japán származék kocsim lesz, ez tuti.
A koreaiak pedig bizony igazi xarkupaokat gyártottak a 90-es években. Kezdték egy 10 éves konstrukció (E Kadett) tuningjával, amire utána rendes (márkás olasz) formatervű kasztnikat húztak (attól még ugyanaz az elavult xarok voltak), valamikor 5 éve kezdtek rendes autókat gyártani, mára viszont messze lelépték a Toyotát. De ez nem jelent sokat.
Igazából ezt kellene végre megjegyezni, nem márkák hanem, modellek (sőt konkrét változatok, modellévek) számítanak. A toyota egy xarkupac volt 30 éve, közröhej tárgya amikor először elvitték expoertra. Mint most a Landwind. Mint 20 éve a Lanos. Aztán a 90-es évek elején az arcukra fagyott a mosoly az Európai és amerikai gyártóknak. olyan minőségi, technológia és formatervi ugrást hajtottak végre. 16v motorok (hathengeres 2.0-k!), Just in time összeszerelés (az egész Keiretsu struktúrával), régi leporolt koncepciók megvalósítva (Mx5, Wankel) , és újak, kiegészítve presztízs-modellekkel (Lexus, NSX, rally sikerek). Az hazai piacot védő újságírók pedig nem tudtak mást mondani negatívumként, minthogy bár 1.2 éve megbízható, a statisztikák szerint majd 3 év múlva szétesik (ami nettó marhaság volt, egyszerűen akkor cserélték le a xar elődmodellt).
Aztán pár éven belül az egész bedőlt az erős Jennel, Mazda Nissan Mitsu tönkre ment, és megvették, a Toyota és Honda épphogy megúszta.
És itt a másik tanulság: a fejlődés nem lineáris. Sőt vissza is lehet fejlődni. A 80-as évek végi és 90-es évek elején kihozott japán modellek zseniálisak voltak. Szépek, (jó értelemben véve) modernek, forradalmi technikával és még megbízhatóbbak is. Aztán pont amikor kellett volna (megdrágult Jen miatt), röhejes modelleket hoztak ki (békalámpás Corolla, 6. gen Civic, beszürkülő Mitsubishik).
És pont ezért, nem oda kel célozni ahol a múlt van, hanem az aktuális tapasztalatok infók alapján dönteni. Aktuális modellek megbízhatósága (márkafórumok hasznosak), és némi józan ész és ítélőképesség.
Nem beszélve arról, hogy bármelyik mai autó röhögve elfut 200 ezret. Amelyik 150-nél szétesik, az sem feltétlenül azért, mert egy hitvány hulladék, hanem vagy kitaposták a belét, nem cseréltek benne szíjakat, olajat rendszeresen, vagy már visszatekertek benne kétszer 80 ezret élete során.
Persze hogy nem hoznak be már jó ideje 20 év körüli Corsákat és Polókat nagy számban, hisz csak az üzembe helyezésük, regadó, stb. többe kerül, mint az autók piaci értéke. Ehhez nem kell phd-fokozat, hogy felmérd. Többnyire magasabb presztízsű, nagyobb német, és most már japán autókat is hoznak be, az éri csak meg a neppereknek, meg arra van igény.
Te azt írtad, hogy nem volt autógyártási tapasztalatuk a ’90-es években, nem pedig azt, hogy Európában nem ismerték. Legalább a saját mondataidat ne hazudtolnád meg. 🙂
A koreai autókkal nem az volt a baj, hogy lenézték, hanem hogy teljesen más az európai vásárló ízlésvilága, mint egy helyié (elég csak megnézni, most is mekkora különbség van a japán, koreai belpiacos és az Európában, itteni fejlesztőközpontokban megálmodott és összeszereltek közt) ráadásul sokáig az Opel vagy a Ford adta a licenszet a nem túl korszerű és takarékos motorokhoz és nem nagyon voltak komoly önálló fejlesztőközpontjaik.
Rághatod itt a gittet továbbra is, de annak oka van, hogy az utóbbi 10 évben lett top márka a Hyundai és a Kia Európában és az USA-ban.
Kikérheted magadnak, de attól, hogy te elvakult Daewoo-fan vagy, még engedd meg, hogy nekem más legyen a véleményem és árnyaltabban lássam a képet.
le kellene állni már ezzel a 200.000km feletti megbízhatósggal. Senki sem a mad mex filmekre tervezi az autóit. Csak a taxisoknak releváns az ilyen futástejlesítmény.
Nálunk volt olyan hogy 20 évig szolgált autó, volt hogy 10 volt hogy 5, mindegyik 200.000 alatt maradt. És mindegyiken (japán, német olasz svéd egyaránt) voltak hibák, hol több hol kevesebb.
Egy 200.000 km-es és/vagy 8-10 éves autó már filléres vacak, 3-6000 EUR között árakkal. Itt már minden javítás gazdasági totálkár.
És csak halkan jegyzem meg, nem kell hozzá kettős tömegű lendkerék, hogy félmillás javításod legyen elég ha toyotád vagy Lexusosd van xenon lámpával.
Nem hordanak be tonnaszám Polokat, Corsákat az országba? Háááát…öööö…ha körülnézek, tényleg ritkábbak itt mifelénk, mint a Ferrari. Gyűjtői műkincsek a 95 körüli német csodák. Nem kell kategóriákat felhozni, azt írtad, hogy kevés 20 év körüli Daewoo maradt fenn, miközben európai meg egy csomó. Nem volt belőlük dízel, kombi se nagyon(csak Nubirából), puttonyos se, sokat is fogyasztottak, ennek ellenére egy tartós, jó konstrukció volt mindegyik, különösen a Kalos, talán az volt a legjobb. Az ilyen autós újságírói marhaságokkal nem normális ember nem foglalkozik – imbolygó futómű, a műszerfal kopogós anyagai, meg hogy „csúnya” – és akkor ezzel le van szarozva egy márka. Majd 2-300 ezer nagyobb hibáktól mentes km után derül ki, mi a valós helyzet. Ezért szeretek én használtautós teszteket olvasni.
Az, hogy a Kia ’44 óta gyárt autókat, a Hyundai meg ’67 óta, az európai embernek lényegtelen, mert a ’90-es évek elején-közepén jelentek meg Európában, és nem tudták hova tenni azt, hogy Korea=autó – úgy voltak vele, hogy Korea=mikrosütő, tévé, stb. Miközben kívülről fújták már, hogy 1-es Golf, II-es Golf, Kadett D, E, stb. És akkor még ott van az, hogy a kínai cuccok közismerten rém rosszak – a koreait meg szépen egy kalap alá vették azokkal. Ugyanúgy olcsó, biztos olyan vacak is. Pedig egy teljesen más kultúra, Japánt tekintik példának.
Nem veszem én sértésnek, de azzal ne gyere már, hogy hű, a Fiat vagy a franciák sokkal jobbak voltak akkoriban, csak a presztízsük volt nagyobb, ami a régebbi autópiaci jelenlét miatt van. Ha most a taiwaniak, a törökök vagy akár a dánok, norvégok hirtelen előállnának egy autómárkával a semmiből, te megvennéd azonnal? Ugye, hogy nem…így volt Európa a koreai kocsikkal 20 éve. És mint a Daewoo Leganza egyik nagy rajongója(egyik kedvencem), kikérem magamnak az efféle negatív felhangú hozzászólásokat(selejt) a Daewooról a továbbiakban. Köszönöm.:)
….érthetetlen , miért veszed sértésnek , hogy ez a véleményem…. Ilyen a mai vita kultúra színvonala manapság . Van még hova fejlődni az ásóbéka alfele alól
„autópályás és városi használatban 6,2 liter”
136Le! Ez teljesen rendjén van. Ha nem akkor tessék példát mondani ami ennél jobban teljesít!
[i]Sok kortársuk itt rohangál – persze, mert hordják be őket külföldről, a Daewookat meg nem. [/i]
Ne próbáld már meg beadni, hogy 20 éves alsó-közép és kiskategóriás autókat hordanak be külföldről, mert te is tudod, hogy ez nem igaz. 🙂
A Corollákat érthetetlen, miért hozod fel, Lanosból pl. sokkal-sokkal többet adtak el a ’90-es évek második felében, mert kategóriája egyik, ha nem a legolcsóbbja volt.
[i]egy dél-koreai, valljuk be, nem túl nagy autógyártási múlttal rendelkező ország gyáraként[/i]
A Kia 1944, a Hyundai 1967 óta gyárt autókat… Mielőtt nekiállsz személyeskedve, beképzelten tudatlanozni, néha azért nem árt utána nézni, nem írsz-e le alapvető marhaságokat.
Érthetetlen, miért veszed személyes sértésnek, hogy az a véleményem, hogy a koreai autógyártás a 2000-es évek második felében hagyta csak el a középszerűséget és kezdte el Európában is komolyan venni magát, hisz nagyjából ez a helyzet.
Hány Lanos, Tico, Espero maradt meg az utókornak? Ne szórakozzunk már! Nagyon sok van még, és a Nexiát kihagytad. Csak épp elfelejtesz valamit: Opelből sokkal-sokkal többet eladtak annak idején, mert már egy bejáratott, jó nevű márka volt, német – mert „az az isten” ugyebár(muhaha), a Daewoo meg ’94 körül jelent meg a semmiből, egy dél-koreai, valljuk be, nem túl nagy autógyártási múlttal rendelkező ország gyáraként, és roppant nagy volt a márkával szembeni bizalmatlanság, idegenkedés. Ez igaz volt a Hyundaira, a Kiára és a Ssangyongra is. Nyilván csak a töredéke fogyott mondjuk VW-hez, Opelhez vagy Fordhoz képest is. Amiből meg eleve új korában jóval kevesebb volt, annál 20 évvel később sokkal jobban is látszik a létszám fogyása.
Sok kortársuk itt rohangál – persze, mert hordják be őket külföldről, a Daewookat meg nem. Innen a fene nagy különbség. M-es meg N-es rendszámú Daewookat nem nagyon látni.
Régi Corollából is jóval kevesebb van, mint kortárs Kadettből meg Golfból – biztos azért, mert szarabb volt náluk, ugye? Engedd meg, hogy a „tudatlan” jelzőt továbbra is fenntartsam Veled kapcsolatban. Olvasgass inkább Daewoo-s népítéleteket(Totalcar), aztán hasonlítsd össze a VW-ével. Meg fogsz lepődni. A daewoosok nem hordanak maguknál tartalék motorolajat egyfolytában:) Jó böngészést!
Csak egy példa: http://www.autonavigator.hu/daewoo_nexia-430
Az akkori Opel-szintet már csak azért sem hozhatta, mert kifutott Opel gépészetet raktak bele a ’90-es évek Daewoo-iba. Ezzel azért nem árt, ha tisztában vagy, ha már cseppet szerénytelenül a tudatlanságot meg a megvilágosodást hoztad fel…
Egyébként jó kocsik voltak, ha valaki Wartburgról, faros Skodáról váltott át, de nagyon messze volt még minőségben a világ vezető konszernjeihez, de még a kisebbekhez képest is.
Hány Lanos, Tico, Espero maradt meg az utókornak? Nem sok. Pedig sok kortársuk még itt rohangál ma is. Csepp kadettből is több van még, mint a kifutása után Racerként forgalmazott Daewoo-ból, pedig azokból is jött dögivel 20 éve…
Most őszintén, mi a franc volt a Daewoo-kkal a baj? Valóban nem kell senkinek bemutatni, mert az a sok magyar, akinek van, vagy volt, tudja, hogy jó kocsik, csak „szeretik a hasukat”. Az akkori Opel-szintet hozzák, vagy egy kicsit fölötte is vannak. Szerintem tudatlan vagy, ennyi az egész. Olvasgass használói véleményeket, majd megvilágosodsz. A Daewoo bizony nagyon nem egy hírhedt márka.
Azért kezdetben bőven termelt selejtet a koreai autóipar is… Ugye a ’90-es évek Daewoo-it senkinek sem kell bemutatni…
Ettől függetlenül valóban már a világ élvonalában vannak és lassan elrobognak a többnyire katasztrofális ár-érték arányú németek mellett is.
Teljesen egyetértek az előttem szólóval. Ezek a koreai gépek ma már sokkal jobbak több európai neves gyártó termékeinél. Sőt mára ők lettek a nevesek. Az ázsiaiak mentalitásához hozzátartozik hogy jót akarnak gyártani, mert az náluk becsületbeli ügy. Ja, és mindegy, hogy hol készülnek az autóik, mert lehet hogy egyik másik japán vagy koreai márkát bevándorló pakisztániak raknak össze (pl. Angliában), de a minőségellenőr ázsiai és nem hagyja őket békén, míg olyan nem lesz a termék ahogy azt ő akarja.
Hihetetlen, hogy még 2015-ben is így kell kezdődnie egy koreai autóról szóló cikknek, hogy „egyre jobban kell számolni velük”. Ez most már a kínai, indiai autókra igaz(bár egyelőre még Európában nem). Bár ez még mindig jobb, mintha azt írnák, hogy „már a spájzban vannak”. Mert bizony, ha autós hasonlattal élünk, a koreaiak már rég a nagyszobában tévéznek, söröznek és kaviároznak a japánokkal együtt, ott van velük néhány német is, a franciák, az olaszok a szolgák, az angolok meg takarítják az udvart. A tévéző társaság meglátja a híradóban, hogy a kínai autók töretlenül nyomulnak előre – ekkor kicsit összerezzennek, de semmi komoly, majd az autós blokkban a legújabb Tesla tesztjét látva már komoly ijedtség ül ki az arcukra. „Támadás jönni Amerika!” – kiáltanak fel. „Nem baj, mi visszavágni!” – szajkózza az ázsiai csoport. Ez a mai autós helyzet.