Ha félsz a villanyautóktól – Suzuki Ignis teszt

Kezdhettem volna azzal a felütéssel is, hogy ha nincs pénzed villanyautóra, akkor ideális választás lehet ez a kis városi mini, ám nézzünk szembe a tényekkel: az Ignis sem olcsó mulatság. De még így is feleannyiba kerül (ha a kedvezményeket nem nézem), mint egy villanyautó. Utóbbiak tökéletes közlekedési eszközök városban, de ugyanez az Ignisről is elmondható. Egyelőre még sokan sanda szemmel néznek a villanyautókra. Talán a legtöbben a hatótávpara miatt, pedig városban ettől aztán pont nem kellene félni, de sorolhatnék még néhány kifogást, ami a villanyautókkal kapcsolatban rendre felmerül. A legnagyobb probléma viszont mindenképpen az árszabás az új autók között. Tényleg borzasztóan drágák. Tény, hogy az Ignis nem annyira környezetbarát, és tankolni is drágább, viszont minden porcikája a városi életmódhoz való. Miközben a budapesti utcákon cirkáltam vele, folyamatosan azon járt a fejem, hogy miért vesz bárki nagyobb autót, ha tényleg csak arra használja, hogy a városban, esetleg az agglomerációban közlekedjen. Ennél nem kell nagyobb! Tudjátok mit? Még egy Swift méretű autó sem, amennyiben többnyire egyedül, vagy másodmagával utazik az ember. Mivel az Ignis magas, hátul is elfér két felnőtt kényelmesen. Csomagtere pont elég, két sporttáska, vagy egy nagybevásárlás cókmókjai gond nélkül elférnek, főleg, hogy a hátsó üléssor előre-hátra tologatható. Igazból még a belső anyagokra sem tudnék panaszkodni. A legtöbb műanyag persze kemény, kopogós, de akadnak finomabb tapintású részletek is, például a fehér díszbetét, ami széltében végigfut a műszerfalon. A kék betétek az ajtón és a kardánalagúton pedig feldobják kicsit a hangulatot. Akad még néhol szénszálas mintázatú díszbetét is, de ez már nem oszt, nem szoroz, egyszerűen kellemes hangulatú az Ignis utastere. A szövetülések kék mintázata szintén passzol az összképbe, kényelmüket maximum a kevéske combtámasz rontja. Derékban jól tartanak, hátul viszont már kissé deszkaszerűek. A középkonzolra pillantva ott a napjainkban már szinte elmaradhatatlan érintőképernyős kijelző, telefontükrözés lehetőségével. Alatta pedig az automata klíma, szóval azért tényleg kapunk is valamit a pénzünkért. A kormánykerék műbőrözése is kellemes, a váltókar, illetve ahogy az mozog, szintén tisztességes iparosmunka, a kuplungpedál viszont számomra túl kevés ellenállással mozgott. Tudom, még nem meséltem arról, mit is takar a ráncfelvarrás. Természetesen a szokásos dolgokon változtattak. Új lökhárítókat kapott a csöppség, amelyektől jóval szabadidő-autósabb a megjelenése, hiszen ezek masszív védőelemeket, avagy gallytörő rácsot imitálnak. Ráadásul a hűtőmaszkot lecserélték függőleges osztásúra, amitől egy pici Jeep Wranglerre emlékeztet az Ignis. A szabadidő-autós jellege egyébként a 18 centis hasmagasságban is tetten érhető, szóval telekjárónak is simán beválik, habár felázott földutakon a viszkokuplungos összkerékhajtás is jól jöhet, amit a tesztautó nem kapott meg. Ellenben csatolt lengőkaros a hátsó futóműve, ami jó hatással volt a viselkedésére, egészen pontosan a menetkomfortra. A ráncfelvarrás kiterjedt a lemezek alatti technikára is. Még mindig 4 hengeres az autó szíve, de a korábbi 1242 köbcentis szerkezetet 1197 köbcentis váltott, és igen, emiatt a teljesítménye is csökkent, de csak 7 pacival, így most 83 lóerős. Ahogy a nyomatékából is 107 Nm maradt, de ezek a veszteségek nem érződnek haladás közben. Mivel az Ignis üres tömege csupán 860 kilogramm, gond nélkül ugrik.

Simán tartható vele a városi forgalom ritmusa, de én még autópályára és országútra is kivittem egy picit nyúzni. Országúton ugyanolyan kellemes, mint városban, a 90-es tempó nem gond számára.

A 130 már más tészta. Érdekes módon nem kelt nagy szélzajt még ekkor sem, valószínűleg a kicsi homlokfelülete miatt, illetve a rendkívül vékony gumiabroncsok felől sem jön túl nagy zaj. De 110 feletti gyorsításkor mintha kifogyna a szuflából, ám azért szép lassan felszenvedi magát 130-ra de nagyjából ott a vége is. Persze ezt csak érdekességképp jegyeztem meg, szóval lehet vele autópályázni is nyugodtan, de az a fogyasztást is rendesen megdobja. Végül 5,3 liter lett a tesztfogyasztás, ám kicsit normálisabban közlekedve ebből lehet még faragni. De még nem mondtam el mindent a hajtásláncról, hiszen a lágy hibrid rendszer villanyos részén is javítottak picit. Az indítógenerátor már 10 Ah-s lítium-ion akkumulátort kapott, így több energiát képes tárolni, hogy aztán besegítsen gyorsításkor és észrevétlenül indítsa az autót a stop/start rendszer működésekor. Térjünk hát vissza a „mocskos anyagiakra”. Kedvezménnyel már 3 945 000 ezer forinttól kapható Ignis, de a leggazdagabban felszerelt verzió, azaz atesztautó listaára 5,625 millió forint, kedvezménnyel pedig 4 735 000 forint. Persze ebben benne van a már említett tételeken kívül a tempomat, a vészfékasszisztens, az automata fényszórókapcsolás és az ülésfűtés is. Ennek ellenére megértem a hőbörgést az árak láttán, hiszen ez egy aprócska jármű. Pontosan ezért látnám logikusnak ezekre is az állami támogatást, mert városba ideális, sokkal stresszmentesebb vele közlekedni, mint bármelyik crossoverrel, a lágy hibrid rendszerrel pedig a károsanyag-kibocsátása is csökkent. Egyre inkább túlzsúfolódó városainkban sokkal több értelme van egy ilyen autónak. Kedves gyártók, hozzatok még több kei cart az országba!