Ha ezekből találsz, olcsón lehetsz király!

Egyszerű tucatautókból élvezetes négykerekű? Erre kínál jól bevált receptet a hot hatch kategória, amit sokan a Golf GTi megjelenésétől datálnak. Azon lehet vitatkozni, hogy tényleg a Volkswagen-e a kategória alapítója, azt viszont nem lehet elvitatni, hogy a műfaj egyik leghíresebb képviselőjévé vált a Golf. A forró ferdehátúak ügyesen egyensúlyoznak a hétköznapi járművek és a sportkocsik között, előbbieknél nagyobb teljesítményt és több élvezetet kínálnak, emellett a praktikumuk sem igazán szenved csorbát. Az eleve kisebb darabszámban készülő sportos modelleknek általában hányatott sors jut: a sok csapatás, az utólagos tuning és az elnézett kanyarok nem épp a hosszú élettartam garanciái. A '80-as, '90-es években készült hot hatchek legtöbbjének már az emlékét is megette a rozsda, ezért most mutatunk néhányat, fénykorukból. Suzuki Swift GTi
Még bőven a rendszerváltás előtt lépett piacra a Swift első generációja (bizonyos piacokon Cultus), így a politikai helyzet nem engedte, hogy a Mi Autónk státuszt megszerezze. Az 1983-ban debütált modell esetében csak a ráncfelvarrás után jelent meg a sportos GTi verzió. A modell eltérő lökhárítókkal, ködlámpával és küszöbtoldattal készült, belül elektromos állítású tükrök és velúr kárpitozás különböztette meg az olcsóbb modellektől. A bő hét mázsa mozgatásához nem kellett rengeteg köbcenti, elégnek bizonyult az 1,3 literes motor 101 lóereje. A G13B névre hallgató blokk volt az egyik első Suzuki motor, ami befecskendezőkkel juttatta a keveréket a hengerekbe, emellett dupla vezérműtengely varázsolta sportosabbá a blokkot. A háromajtós kivitel mellett GXi néven öt ajtóval is kínálták a 101 lovas motort, de ahhoz nem párosult sportos külső. Ilyen modellből jelenleg egyet sem kínál a Használtautó.hu, de hirdetésfigyelő persze állítható rá. Peugeot 309 GTi
Mostohagyerekként került be a Peugeot kínálatába a 309, ami az eredeti elképzelés szerint Talbot Arizona néven lépett volna piacra. Az 1979 óta Peugeot tulajdonban lévő márka a nyolcvanas években már a végnapjait élte, így inkább a Peugeot szalonokban landolt az új modell. A kompakt modell számos ponton hasonlít a híres 205 GTi-re, ilyen a lökhárító piros csíkozása, a felnik, de a motor is megegyezik. Az injektoros 1,9 literes blokk 131 lóerőt képes leadni, amivel 8 másodperc alatt érte el a százat a 930 kilós 309 GTi. A sportváltozat hátulról a jókora spoilerről ismerhető fel, emellett gazdagon mérték az extrákat is: napfénytető, elektromos ablak, ködlámpa, állítható fényszórók és színezett üveg is megjelent a modellen. 309-ből már önmagában is alig van futó példány, kevéssé meglepő módon GTi-ből sincs épp eladó. Volkswagen Polo G40
A Volkswagen a kilencvenes évek környékén kapott rá a kompresszoros feltöltésre, ami igazán kívánatos, ritka modelleket eredményezett. A Polo második generációja 1981-ben mutatkozott be, a G40 1987-ben, még a ráncfelvarrás előtt látta meg a napvilágot. A 1272 köbcentis blokkot a feltöltésnek köszönhetően 116 lóerőig húzták, a 0-100 8,1 másodpercig tartott, a végsebesség 195 km/h-ra nőtt. A G40 több sebességi rekordot is felállított az 1,3-as kategóriában, 24 óra alatt a leghosszabb távot hagyta maga mögött, illetve 5000 kilométeres távot akkor senki sem teljesített gyorsabban. A különleges modell karrierje a frissítéssel sem ért véget, a “kockalámpás” Polo G40 egészen 1994-ig készült. A jelenleg hirdetett egyetlen példány 1992-es, 1,25 millió forintot kérnek érte. Opel Corsa A GSi
Komoly sikertörténet első állomása volt a Corsa A. Az 1982-ben debütáló apróság 3,62 méter hosszon nyújtózott és szinte végeláthatatlan motorválasztékkal rendelkezett. A legérdekesebb kivitel kétségkívül az 1987-es Frankfurti Autószalonon bemutatkozott, ami a GSi betűkombinációt kapta. A Bosch L-Jetronic többpontos befecskendezéssel rendelkező egyhatos motor a Kadettből érkezett, de persze annál sokkal fürgébben mozgatta a 800 kilós kisautót. A 101 lóerős teljesítmény (katalizátorral 98) 186 km/h-ás maximális tempóval ruházta fel a kis Corsát. Kevéssé meglepő módon ebből sincs eladó példány. Fiat Uno Turbo i.e
Az olaszok sem hanyagolták el a hot hatch kategóriát, ráadásul turbóval szerelték népszerű kisautójukat. A ‘83-as bemutató után két évvel érkezett a Turbo, ami a Ritmo 1,3 literes erőforrását kapta, vízhűtéses turbófeltöltővel kiegészítve. A többpontos befecskendezéssel üzemelő motor 105 lóerős teljesítményt ért el, ami elég éles fegyverré tette az egyre bővülő olasz autópálya-hálózaton, tekintettel a kicsivel 200 feletti maximális tempóra. A sportos modellt a fekete kerékjárati ívek, a küszöbtoldat és a spoiler különböztette meg a gyengébb társaitól, továbbá ültetés, 13 colos alufelni és napfénytető is járt a kis Fiathoz. Belül - a Peugeot 205 GTi-hez hasonlóan - vörös kárpitozással készült a csúcsmodell, a későbbi szériákban már az első kerekekre ható ABS is megjelent, 1989-től 118 lóerőre nőtt a teljesítmény.