Ha érdekeset keresel, megtaláltad – Peugeot 2008

Tagadhatatlanul a dizájn a legnagyobb ütőkártyája a Peugeot-knak. Mindig is nagy szerepe volt a márkánál, akik a divatot aktívan követték minden évtizedben, és nem is okoztak nagy csalódást egyetlen modelljükkel sem. Mindegyik érdekes volt, elegáns, általánosan szép és a legtöbbször könnyen is emészthető. Most egy jó adag extravaganciával szórják meg az új modellek dizájnját, de teszik ezt úgy, hogy a jó ízlés még véletlenül se csorbuljon, vagy nyomja el az elegáns vonásokat.

Az új 2008 most annyira betalált formailag, hogy nehéz róla levenni a szemünket.

Az elődről ez nem volt elmondható, de az is biztos, hogy karakterében sokkal másabb a második generáció. Férfiasabb, vagányabb, tök jó kiállása van, olyan forma, amit nem dug el senki a parkoló leghátsó sorában, sőt. Ezt a szikrázó és egyben mély metál narancs fényezést látnia kell mindenkinek és azt hinni, hogy súlyos felárat fizettünk érte, pedig nem, ez az alapszín- Értenek a stílushoz, mondom. Filozófiájában nem tér el az elődtől; kicsi városi szabadidő-autó, ami földúton is elboldogul a hasmagassága miatt, de nem arra tervezték. Ezeknél a B-SUV-knél a kisautó vásárló is kap egy kis kóstolót abból, amit úgy hívnak, hogy road presence, vagyis van arca, ad egy kis kóstolót a magamutogatásból és a feltűnésből, de nagyon messze van még egy X5, Q7 féle tahóságtól. Fölényes az arckifejezése is, rég elfeledtük már az előd kedves kis hörcsög pofáját, némi agresszióval vegyített büszkeség látszik az új modellen, ez mondjuk ad is egyfajta magabiztosságot. Ezt tudják a Peugeot-nál nagyon jól, hogy lehet beszélni az autóikról és felhasználóként, ügyfélként ezzel a részével együtt tudok érezni.

Van benne érdekesség és fantázia, de nincs semmi túltolva, hátul is nagyon jó az összhang.

Alaposan körbeműanyagozták és ott vannak az imitált kipufogóvégek is a hátsó lökhárítón, de mindez szerintem nem baj, ez a kategória a dizájnról szól, négykeréken guruló látványtervek, amiknek csak úgy kell kinézniük, mintha, de közben a célközönséget valójában egyáltalán nem hatja meg, hogy azok a végek nem valódiak, vagy, hogy az ezüst lökhárítóbetétek nem koptatásra és gazban gázolásra valók. Belül legalább annyira vagány, mint külsőre, ez az extravagáns vonal egészen harmonikusra sikerül mostanában a Peugeot-knál. Szép a bőrülések varrása, a dizájn, a vonalak, ahogy futnak a támlán és az ülőlapon. Érdekes az iCockpit, ebben van koncepció és a „Legyen más, mint a többieké” terv tökéletesen sikerült. Nincs túltolva, legalábbis nem izzadságszagú a dizájn, megvan benne az összhang amellett, hogy tökéletesen harmonizál minden forma és kezelőszerv egymással. Még mindig furcsán magas és vastag a küszöb, valószínűleg az elektromos verzió miatt kellett komolyabb merevítés, legalábbis más magyarázatot nem igazán találok rá. Kényelmesen és hamar meg lehet találni a jó üléspozíciót, a pici kormánnyal, a fölötte nézhető 3D-s kijelzővel és az összes kezelőszervvel együtt. Befordították a multimédia kijelzőjét a sofőr felé, ami csak akkor tűnt fel, amikor utasként ültem a jobb 1-en, a sofőrülésben annyira természetes a pozíciója. Az ergonómia elöl jó, hátul már kevésbé. Látszólag óriási a lábtér, amitől joggal gondolhatjuk, hogy majd kényelmesen utaznak hátul is felnőttek, de ez sajnos nem igaz. Egymástól teljesen függetlenül többen is bevertük a fejünket a plafonba oldalt, és minden ilyen alkalommal fel is kapcsoltuk az olvasólámpát. Szűk, de végülis egy kisautó, gyerekekre méretezve a hátsó sorban, amit nem csak ez indokol.

Ha már kettő 60-70 kilós személy ül hátul, nagyon megérezni az amúgy sem túl biztos futóművön.

Egészen elgondolkoztam a bemutató után, hogy túl szigorú voltam-e, de most több mint 700 kilométere volt bizonyítani és javítani a megítélésén, de nem sikerült, sőt. A 2008 kerekei mintha kocsányon lógnának valahol az alvázhoz kapaszkodva, minden sarkán másként rugózik, amitől egy úthibás szakaszon finom imbolygásba kezd az egész bódé. Ez utasokkal hátul annyival romlik, hogy még a rugóút nagy része is megszűnik, úgy nem koppan fel, mint egy Ignis, de kellemetlenül pattogni kezd, magyarán négy felnőttel már nem lesz kényelmes az utazás. Egészen erőteljes az 1,2-es turbómotor, ezt pedig úgy kell érteni, hogy a harmatos háromhengeresek között érezni egészségesnek. Érdekes hangja van, olyan sportos, karakteres, nem zörgős, mint a többi hasonszőrű motorkának. Szeret forogni, nem pörög fel túl hamar, így kb olyasmi karaktere van, mint egy szívómotornak, ami szerintem nem rossz. 155 lóerő állítólag, gyakorlatilag pedig nem érezni erősebbnek a 130 lóerősnél, aminek egyszerű magyarázata van, csupán 10 Nm-rel nyomatékosabb, ami elenyésző különbség. Ezt a verziót csak automataváltóval lehet(ett) megkapni, ami megint csak egy gyenge pont. Bár hagyományos bolygóműves, vélhetően a motor karaktere miatt furcsán hangolták. Egytől háromig úgy vált, mintha egy kézi váltósnál hamarabb nyomnánk ki a kuplungot, mint ahogy elengedjük a gázt, van benne egy kis fordulatszám ugrálás, de az erőben nem érezni akadást, ami ennél azért fontosabb. Néha akadozik, olykor bizonytalan, nem épp bizalomgerjesztő darab, de ha választani kéne egy bármilyen CVT, vagy duplakuplungos és e között, akkor inkább legyen ez. Fogyasztásban épp ott nem jó, ahol az automataváltó kényelme indokolt lenne, mivel városi forgalomban rendre 9,4 litert nyakalt. Országúton és autópályán 6,4-7,0 literes fogyasztást hozott, ami már-már jó, a teljes átlag pedig 7,9 lett 700 kilométer után. Ezt egyébként a Peugeot alkalmazásában is tökéletesen követni lehet, minden megtett utat naplóz pontos cím, megtett kilométer, átlagfogyasztás és elfogyasztott üzemanyag adatával, sőt, ha azt is megadjuk, hogy mennyiért vettük a benzin literjét, akkor kiszámolja, mennyibe került az út.

Okos a telefonos alkalmazás, ennél az autónál végre rendesen működött, és ezeket az apróságokat talán még egy átlagos Peugeot felhasználó is szívesen böngészgetné otthon a fotelben ülve.

Vagy mutogatná barátainak a kerti parti alatt, hogy mit tud az új autója. Ilyenkor lehet mutogatni a 3D-s kijelzőt is, ami tényleg elég vagány cucc, csak ne nagyon kattintgassunk rajta, mert rendesen szaggatnak az animációk, a 10 colos multimédia viszont korrektül működik, Apple CarPlayt és Android Autót is tud kezelni. Miután a GT felszereltség és a 155 lóerős motor már nincs az árlistában, így a konkrét tesztautó árát nem tudjuk közölni. Egy hasonlóképpen felszerelt 130 lóerős változat automatával picivel 10 millió fölötti áron lenne, de ebben Focal hifi és üvegtető is volt, amik nem rendelhetőek a gyengébb motorhoz a konfigurátor szerint, de abban az esetben inkább 11 lenne az ára, ami finoman szólva is erős. Vagány egy autó, a béna futómű ellenére meglepően jó élmény vele a közlekedés, és ez az, amire kitalálták, hogy ne unatkozzunk benne és visszanézzünk rá a parkolóban. Ezt tökéletesen tudja, de végig azon gondolkoztam, hogy az elektromos mennyivel jobb lehet, nem is tévedtem nagyot - hamarosan jövünk annak a tesztjével is.