Ha bírja a gyomrod, szerencsés vagy! – Fiat Multipla

Nem volt egyszerű gyerekkorom, a család legklasszabb autója egy egyes Golf volt ATS Cup felnikkel és Kamei első spojlerrel. Innentől csak lefelé vezetett az út Kadetten, Kaloson át odáig, hogy egy Tacumán kellett megtanulnom vezetni. Így legalább láttam, milyen az, amikor valakit nem a külső megjelenés vezérel. Ők járnak a legjobban az autótulajok közül, hiszen pont a belső értékekre koncentrálnak, így maximálisan ki tudják használni azt, amiért kiadtak egy talicska pénzt. A Tacuma is az egyik legpraktikusabb családi autó, amivel találkoztam, csak, hát, ugye, még a bálna száj nélkül is hogy néz már ki? Szóval a világ második legcsúnyább autójával sikerült felnőnöm, de járhattam volna rosszabbul is, mondjuk ha a legcsúnyábbal, amihez szerencsére a családban senkinek nem volt gyomra, és szerencsére nem is látta senki közelről. Mert ha úgy lett volna, a praktikum miatt bizony ilyen állt volna a kertben.
Nyilván ízlés kérdése, hogy ki tartja csúnyának a Multiplát, de a világ nagy része így gondolja, az autós médiumok meg szépen ki is használták. Jeremy Clarkson saját listáján is megválasztotta a világ legrondább autójának, ellenben a legpraktikusabbnak is, több éven keresztül, nem véletlenül. A Top Gearnél Év Autója díjat is kapott első éveiben, többször is egyhuzamban.

Az olaszok rendkívüli ízlésvilága az esetek 99,9 %-ában felejthetetlen, fantasztikus, örökzöld és kívánni való formájú autókat eredményezett, a Multipla meg a maradék 0,1 %.

A Bravo alapjaira épül, ami hasonló vonásokból egy - forma tekintetében - sokkal emészthetőbb autót eredményezett. A Multiplát az arányai rontják el borzalmasan, hiszen rövidebb a Bravónál, de sokkal magasabb, ráadásul optikailag felfelé szélesedik, amiről az orbitális felületű ablaküvegek tehetnek. A kétszintes fazon kialakítása különös, olyan, mintha a fülkét később találták volna ki.

Éppen húsz éves jubileumát ünnepli a modell, így megemlékezésnek sem rossz átnézni, mi mindent nyújt egy ilyen csoda.

Ez a példány 1999-es, ráadásul februári, szóval épp most tölti a 19-et. Tulajdonosát a legkevésbé érdeklik az autók, pusztán közlekedési eszközre volt szüksége, hogy az milyen modell, teljesen mindegy, viszont a legtöbbet akarta kapni a pénzéért. A megfelelő autó pedig egy családi nyaralás során jött szembe, egy bérautó formájában. A foglalásban valami nagyot kértek, amivel hatan tudnak kirándulni, mikor az átvételhez értek, nem volt választás, egy 103 lóerős benzines Multipla maradt a parkban, a programok meg vártak rájuk. Elvitték az autót és hatan bejárták vele a tervezett útvonalat, kényelmesen, probléma nélkül, ráadásul a motor is hibátlannak bizonyult erő tekintetében. Hamarosan szükség lett egy új családi autóra, és nem volt kérdés, mi lesz az, egy Multiplát kerestek.


A kiszemelt kocsi ára nem haladhatta meg a félmilliót, valójában ez alatt is elég nagy a Multipla választéka jelenleg. Városi használat miatt az 1,9-es dízel nem jöhetett szóba, az 1,6-os 103 lovas benzines meg már úgyis bizonyított. A Multipla bemutatásánál a Fiat különleges megoldású motorokat is bemutatott, de az etanollal üzemelő 1,6-osból szinte alig hagyta el példány az olasz határt. Jött annál több benzin-gáz üzemű, de a hagyományos megoldás volt a csábító, szerencsére a sima benzinesből is van elég. Szög egyszerű négyhengeres motor, ráadásul rengeteg modellbe szerelték és a Bravóknak, Mareáknak is az volt az egyetlen elpusztíthatatlan pontja. A félmilliós Multipla nem volt rossz állapotban, néhány karbantartást igényelt csak, de a hajtás egyben volt, kuplungcsere volt szükséges csupán. Enyhe kifejezés, hogy pöccre indul, nem tudtam elég hamar elengedni a kulcsot ahhoz, hogy az önindító ne köszörülje csak egy pillanatnál is kevesebbet a lendkereket indítás után.

Egyenletesen jár, pont annyira mozgatja dinamikusan a Multiplát, amennyire kell, semennyire.

Haladáshoz bőven elég, előzni is lehet vele, nyilván, ha nem foglalják el az összes széket odabent.
Már kint is találkozhatunk az öregedés borzalmas nyomaival, a kilincsek furcsa kinövései újkorában biztos valami elképesztően puha és klassz szilikonból voltak, mára viszont szilánkokban töredezik mindegyik, és ilyennel találkozunk bent is. Az utastér az, ami itt igazán fontos, hisz a Multipla olyat hozott a kategóriában, amivel leginkább csak kilenc fős mikrobuszokban találkozunk. A hat ülés mindegyike egyenként kivehető, fordítva berakható (ami gyerekülések rakosgatásakor jöhet jöl, lehajtható, mindegyik hátsó hátán van tálca, így mindegy, milyen sorrendben rakjuk őket vissza. Ha kivesszük, teljesen sík padlót kapunk, teherautó nagyságú raktérrel. A padlón mindenütt találunk rögzítőszemeket, ilyesmi egy személyautóban nincs, azóta sem, vagy annyira kevésben, hogy én még nem láttam. További mikrobuszos megoldás a sofőrülés bal oldalára helyezett kézifék-kar és a magasan a műszerfalra épített váltókar.

Ergonómiailag egy kicsit kaotikus a helyzet.

Elöl a középső ülés miatt nincs könyöklő, így az egyébként még ennél az idős autónál is viszonylag pontosan kapcsolható váltókart fura pozícióban lehet elérni, mintha dinnyét tartanánk a hónunk alatt. Aztán ott az óracsoport középen, plusz a kezelőszervek, a gombok, annyira idegenek. Na, de a legjobb az elektromos tükrök állítója. Nem tudom eldönteni, hogy zseniális, különleges, vagy használhatatlan, hogy a plafonra került a panelje, ezt még sokáig nem fogom tudni megérteni.
Borzasztóan nagy a hely odabent, a derékmagasságig érő ablakok ezt még jobban növelik. A fejtér is hatalmas, a sofőr ülése ráadásul magasságban is állítható, méghozzá itt elektromosan. Az elektronika egyébként az, amivel nem volt probléma, ellenben volt más, amivel azért kellett törődni. Kopó forgó alkatrészeket cseréltek, fékek, olajok, szűrők, de a kötelező karbantartások mellett például a kormányművet is cserélni kellett, stabilizátor-pálcákat, szilenteket. Meg is jegyeztem a tulajnak, mennyire szépen fut, stabil, kanyarban is, a dőlésén túl semmiféle bizonytalanság sincs. A költségek átírással, biztosítással, karbantartással és javításokkal együtt elérték az autó vételi árát, de ebben volt négy új nyári és négy új téligumi is. Sajnálatos módon az egyik új gumival egy kátyú végzett, egy másikkal pedig egy harmadik kerületi vandál, aki a parkolóban több autó kerekét is végigszurkálta.

Az élet nem kímélte ezt a Multiplát, valójában a legszomorúbb az, hogy anyagában is mennyire csúnyán képes öregedni.

Hazai autó, itt került forgalomba először, a műanyagok mégis olyanok, mintha húsz évre kitettük volna a mediterrán napsütésnek.

Egyszerűen foszlik odabent az összes műanyag elem. Nagyon sok helyen a prémiumérzet kedvéért puha szilikonszerű anyaggal vonták be a műanyagokat, gombokat, mint például a műszerfal kezelőcsoportját, ez a réteg pedig egyszerűen folyóssá válik az évek alatt és elkezd ragadni. Egy megoldás van, valamilyen hígítóval lemosni, amit már itt is elkezdett a tulaj. Látva az öregedéseit, tényleg csak egy ellensége van; az idő. A technikát életben lehet tartani, de ahogy az látszik, egyszer csak el fog porladni. Nem taszítanak ezek a furcsa járgányok, mondjuk tettek arról felmenőim, hogy hozzájuk szokjak, ezért is érdekelt már régóta egy Multipla. A külsőségeket leszámítva rendkívül pozitív csalódás, ár/érték arányban pazar családi autó, bár a vékony ajtókeretek és a hatalmas üvegfelületek nem épp biztonságos autó hatását keltik. Jó autó, és mint mindenre, erre is költeni kell, de a családi igényeket, még akár teherautós célokat is maximálisan szolgál.