Gyorsat, olcsón – Körkép a sportos, de olcsó autóra vágyóknak

Sokan szeretnének dögös, sportos autóval járni, egyesek csak szimplán a forma miatt, mások komolyan kiélvezve egy élménydús verda nyújtotta örömöket. Ám minél több a lóerő, annál drágább az autó, illetve annak fenntartása. Szóval ez alapján a „tételmondat” úgy szól: sokan szeretnének dögös, sportos autóval járni, ami olcsó is. Így hát kompromisszumot kell kötni, de létezik egy kiskapu. Méghozzá a tömeg, hiszen minél könnyebb egy gép, annál sportosabb lesz még kevesebb lóerővel is. Persze a most következő modellekkel nem fog senki pályacsúcsokat döntögetni, de a sportos karakterük elvitathatatlan! Fogadni mernék rá, hogy a legtöbben egyből a Mazda MX-5-öt választanák ki a keresőben, amikor könnyű, sportos, megfizethető autót keresnek, de azért akad még más opció is. Például a Ford Puma. Persze nem arra kell gondolni, amit most a szalonokban lehet látni. A crossover árnyékában lassan feledésbe merül, hogy létezett ám egy sportkupé is, amikor a New Edge Design formanyelvvel sokkolta a Ford a világot, szóval akkortájt, amikor a Focus is a hódító útjára indult. Ám a Pumát már 1997 szeptemberétől gyártották a kékoválosok B platformján, tehát a Fiesta alapjaira épült. Kizárólag Kölnben készült az autó, csak elsőkerék-meghajtással és háromféle motorral. Az 1,4 literest 1997-2000 között, az 1,6 literest pedig 2000-2001 között gyártották. Utóbbit érdemesebb keresni a sportosabb élményért, hiszen a 103 lóerő már agilisan mozgatja az üresen 1035 kilogrammos autót. Sőt, ha valaki ráakad az 1,7 literes változatra, akkor a 125 lóerővel már szinte „repül” a gép. Persze utóbbi motor kényesebb a motorolaj minőségére. Ezek hengerfalait ugyanis a Yamaha látta el Japánban NIKASIL bevonattal. Ez annyit jelent, hogy a hengerfalra nikkelt galvanizáltak, amelybe körülbelül 4 mikrométeres szilícium-karbid szemcséket ágyaznak. Az így kialakított réteg vastagsága kb. 0,2 mm, és nagy mértékben javítja a kopásállóságot. Mivel összesen 133 000 Pumát gyártottak annak idején, nem sok szaladgál az utakon, szóval még különleges is. Ám így a használt kínálat sem túl nagy, itthon 255 ezer forinttól kezdődik, a szép állapotú példányokért pedig 700 ezer forintot is elkérhetnek. Ha a Hondától szeretnénk valami ritkán látott, dögös, de megfizethető modellt, akkor a CR-X-et érdemes keresni, annak is a harmadik, utolsó generációját, amire nem ragadt rá a száguldó koporsó cím. Már csak azért is érdemes a harmadik generációban gondolkodni, mert ez már targatetőt kapott, ami újabb különlegesség, illetve a formaterve is az 1990-es évek elején divatos kerekded vonalakkal operál, persze tudom, hogy sokaknak pont az elődök kissé sarkos, vonalzóval rajzolt formája tetszik. És bármennyire is elnyűhetetlen a japán technika, azért a fiatalabb modellek között mindig nagyobb eséllyel akad jobb állapotú. Akkor sem kell meglepődni, ha a Honda kupéját kötőjel nélkül, CRX-ként, vagy épp Civic del Sol néven hirdetik, ez mind ugyanazt az autót jelenti. Motorfronton itt sincs széles kínálat: 1,6 literes, szívó benzinmotor kétféle teljesítménnyel. Az erősebbik a modernebb változó szelepvezérlésű, 160 lóerővel, de ez ritka, mint a fehér holló. A 125 lóerős ESi motorból viszont jóval nagyobb a kínálat. Az üresen egy tonnás autót ez is élvezetesen mozgatja, az árak pedig 750 ezer forintról indulnak, de nem szabad meglepődni akkor sem, ha a megkímélt példányokat másfél millió forint felett hirdetik. Tényleg nem mehetünk el szó nélkül a Mazda MX-5 mellett, hiszen az egyik legjobb élményautó, aránylag kedvező áron, ráadásul a kínálat sem annyira szűkös. De tény, hogy manapság egymillió forint alatt nem igazán találni szép állapotú példányokat. Egymillió forint környékén és fölötte az NB, tehát a második generációból lehet szemezgetni szép példányokat az 1,6 literes, 110 lovas motorral, 1998-as évjárattól. Persze a rozsdára itt is figyelni kell, bár az ebben a korban már minden autónál ellenőrizendő. Szintén ritkaság, ezért még ma is utánafordulnak az Opel Tigráknak. Na, de melyiknek ugye? Két egymástól igencsak különböző Tigra is létezett. Az első generációt a Corsa B alapjaira építették 2+2 üléses kis kupéként 1994 és 2000 között. Orrában 1,4 vagy 1,6 literes benzinmotort hordott 90, illetve 106 lóerővel. Versenyautót nem csinált belőle, de azért jól mozgatta az egy tonnát sem (980 kg) nyomó gépet. Ugyanakkor már nagyon kevés a használható darab, azok viszont akár 400 ezer forint alatt is vihetők. A másik Tigra fiatalabb, keménytetős kabrió, amit 2004 és 2009 között gyártottak. Szintén a Corsa (már a C) alapjain, de szigorúan kétülésesként, TwinTop utónévvel, úgyhogy a keresések között a TT rövidítés utal erre a generációra. Orrában az 1,4 literes, 90 lóerős és az 1,8 literes, 125 lóerős benzinmotorok mellett 1,3 literes dízel is lapulhatott, 70 lóerővel. A használtautó-piacon ezek is beszerezhetők egymillió forint alatt, hiszen már 700 ezer forint környékén lehet használható darabokat találni, de az igazán szépek valahol 1,2 millió forintnál kezdődnek. Bár a TT-nél macerás lehet a keménytető, ha bekrepál a mozgató mechanizmus. Végül nem lehet kihagyni a listáról a Suzuki Swift Sportot. Ez egy tökéletes belépő a forró ferdehátúak világába. Még nem túl erős, lehet vele szokni, tanulni, összegyűjteni a kellő tapasztalatot, mielőtt keményebb sportautó jön képbe. Először 2005-ben bukkant fel a sportos Swift, majd 2006-ban már eljutott az európai piacokra is. Az 1,6 literes motorja 125 lóerőt termelt, ami könnyedén mozgatta az üresen 1,1 tonnás autót. Aztán persze a generációváltás után is maradt a Sport változat, hiszen valóban népszerűvé vált, így még az aktuális generációban is találkozhatunk vele. Viszont egymillió forint alatt nem érdemes keresgélni, az igazán szép állapotúak is inkább másfél millió forintnál kezdődnek. Természetesen ezzel nem lőttük ki az összes lehetőséget az aránylag olcsó, ritka, látványos és sportos masinák tekintetében, a kommentek közé jöhetnek a további tippek!