Gyémánt a kisautók között – Mitsubishi Space Star 1.2 Elegance

Miközben folyamatosan arról hallani, hogy minden márka a szabadidő-járműveire koncentrál és közben lemond a kisautókról, mert nem termelnek elég hasznot, azért akad még a piacon ilyen városi használatra tökéletes gép. Közöttük pedig szerényen meghúzódik a Mitsubishi Space Star, pedig semmi oka így szerénykedni. Kellemes meglepetés a maga műfajában. Az árával egyből csábít, hiszen a piac egyik, ha nem a legolcsóbbja. A belépő modell 3 560 000 forintba kerül, feljebb lépkedve a motor mérete nem nő, csak a felszereltségi listán sokasodnak a tételek. A Space Star ugyanis csak egyetlen motorváltozattal kérhető, de erről picit később. Hiszen megérdemel néhány szót a forma is, mert nemrég küldték plasztikai sebészetre a kisautót.

Esetében nem csak a szokásos apró „ecsetvonásokkal” dolgoztak, gyökeresen megváltozott a karakter, de a méretadatai nem. A korábbi gömbölyded, cuki dizájnt sportosabb, élesebb vonalak váltották, amitől jóval atletikusabb a kisautó megjelenése.

Elöl hozzáigazították az orrát a márka jelenlegi formanyelvéhez, szóval megkapta a „Dynamic Shield” dizájnt, így pedig már jobban hasonlít a nagytesókhoz. Hátul nem ennyire markáns a változás. Itt átszabták kicsit a lökhárítót és a lámpaburák alatti rajzolatot, illetve egy kis diffúzorra emlékeztető betétet is kapott a Space Star. Végül pedig új 15 colos, könnyűfém keréktárcsák is megjelentek, szóval tényleg jóval sportosabbá vált a ráncfelvarrás után a kisautó. Bent az anyagminőségen javítottak, és ez nem csak a szokásos marketing lózung, tényleg kellemesebb tapintásúak még az egyébként olcsó hatású műanyagok is. Ebben a kategóriában nem szabad csodát várni ezen a téren, de a Mitsubishi bármelyik konkurenssel bátran összehasonlítható, avagy összetapizható, mert jó munkát végeztek a frissítés során. Habár csak apróság, de a sportos vonalat tovább erősíti az ablakemelő gombok környékén a szénszálmintás betét, ráadásul az Elegance szinten már mind a négy ablak elektromosan működtethető. Külön öröm, hogy az Emil Frey Mitsubishi Centrumától kapott tesztautóban fehér szövetkárpit borította az üléseket. Biztosan jobban kell figyelni rá, hogy tiszta maradjon, ne színeződjön el hosszabb távon, viszont óriásit dob a belső hangulaton.

Egyrészt derűsebbé teszi a légkört, másrészt a térérzetre is jótékony hatást gyakorol.

Persze elöl nincs baj, széltében és hosszában is kényelmes a 3845 mm hosszú, 1665 mm széles és 1505 mm magas Space Star. Hátul is hozza, ami elvárható a kategóriától, ami azt jelenti, hogy a felnőttek számára nem ez az ideális hely hosszú utakra, de azért 175 centis magasságig nem kell az ember térdét a füléhez húznia itt sem. A csomagtér pedig 235 literes, de bővíthető a 60:40 arányban osztott, dönthető hátsó üléseknek köszönhetően. Egyébként az ülések tömése elöl-hátul kellemes, elöl derékban is jól tartanak, egy kicsit vaskosabb combtámasz viszont elfért volna még. Ugyanakkor az ergonómiára sem lehet panasz. Egyszerű a műszerfal, a tesztautóban érintőképernyő sem kapott helyet, persze a ráncfelvarrás során azzal is gazdagodott az autó. Szóval igény szerint 7 colos méretű kijelző kérhető, amellyel Apple CarPlay kompatibilissé válik az autó. Szerintem sokaknak bejön az a letisztultság, ami a Space Star műszerfalán fogad. Csak most - hogy nem kellett vele törődni - szembesültem igazán azzal, mennyire elvonják a figyelmet az érintőképernyők. Még akkor is, ha semmi dolgunk vele vezetés közben.

Egyszerűen csábít, hogy ott matassunk, ezért kész felüdülés volt a Space Starban a hagyományos kezelőfelület a narancs megvilágítással.

Így igazán átadhattam magam a vezetés örömének. A középkonzol a klasszikus elrendezéssel vár: a felső részén a rádió kezelőgombjai, alul pedig az automata, kétzónás klíma panelje. Alatta található az USB bemenet és a stop/start kikapcsolását lehetővé tévő gomb, néhány „vak” kapcsolóval együtt, ami mutatja, hogy még van feljebb, ahol ülésfűtés is jár. Kellemes a tapintása a bőr váltógombnak, illetve a bőrborítású, multifunkciós kormánykeréknek is, ami tökéletesen kézre áll, illetve egy kis zongoralakk díszítéssel tették látványosabbá. Az indítógomb pedig a bal oldalra került, akárcsak egy Porsche sportautóban, amit lehet, hogy csak az igazi autóőrültek értékelnek, ám ez a fajta változatosság is gyönyörködtet. Emellett a műszeregység is könnyen leolvasható, de kár, hogy benne a kis digitális kijelző információit nem a kormányról lehet pörgetni. Ha már a pörgetés szóba jött, térjünk is rá az autó szívére, a háromhengeres, szívó 1,2-es benzinmotorra, ami egy újabb tétel a kellemes meglepetések listáján. Napjainkban mondhatni elöntötték a piacot a háromhengeres motorok, ám a Space Star büszke lehet a kulturált járású egységére. Kívülről képtelen leplezni, hogy mi rejtőzik a motorháztető alatt, a hangja egyből elárulja, ugyanakkor az utastérbe alig jut valami a hangjából, a szintén erre a fajta motorra jellemző rezonanciákból pedig ugyancsak szinte semmit nem érezni.

Ezt még magasabb kategóriájú autók is megirigyelhetnék tőle, hiszen autópályatempóhoz közeledve sem válik túlságosan tolakodóvá a motor hangja, inkább a szélzaj az, ami felerősödik.

Igazából az is csak 120 km/h felett. Pedig pörög rendesen a kis benzinmotor nagy sebességnél, ugyanis 72 lóerejét 6000-es percenkénti fordulatnál adja le, míg 102 Nm forgatónyomatékát 3500-as fordulatnál. Viszont az igazi élettere a város forgataga, ahol egyáltalán nem kell pörgetni, hogy a forgalom ritmusát tartsa, vagy akár pörgesse. Nem fog úgy „ugrabugrálni”, mint egy turbófeltöltéses motor, de szépen egyenletesen jön az ereje, sokan szeretik a szívómotorok ezen tulajdonságát, köztük én is. Ahogy a szerény étvágyát is. Nálam decire a katalógusadatot mutatta a fedélzeti számítógép 100 kilométer után. Tehát 5,1 liter lett az átlagfogyasztás, de ezt torzítja a sok megállás a fotózáshoz, illetve ez javarészt városban megtett kilométerekből adódik. Gyanítom bevihető 5 liter alá is a vegyes fogyasztás, persze odafigyelve a jobb lábra. Erejét ötfokozatú, manuális sebességváltó továbbítja az első kerekek felé. Ennek karja könnyen mozog, a kuplungpedál pedig egy kicsit túl könnyen is, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem sokkal azután ültem be a Space Starba, hogy egy komolyabb sportgépet használtam, amiben kőkemény, vádligyilkos kuplungpedál volt, meglehet, ezért éreztem túl könnyűnek. A lényeg, hogy nem könnyű vele lefulladni. Vagy mondhatnám úgy is, hogy még véletlenül sem nagyon lehet, szándékosan kell ehhez „provokálni” próbálgatni a pedált. Futóműve egyértelműen lágy hangolású, szépen átlibeg az úthibákon, a keskeny kerekek is javára válnak. A kormány nem annyira közvetlen, mint amennyire a sportos külső alapján várnánk, viszont nagyon könnyű tekerni, egyesek talán „túlszervózottnak” neveznék, de aztán parkoláskor, meg úgy általában városi használat közben ez inkább előnyére válik. Bár nincs agyonreklámozva a Space Star, szerencsére élénk az érdeklődés iránta az Emil Frey Mitsubishi Centrumában. Persze a fentebb megemlített alapár tükrében ez annyira nem meglepő. Szerencsére a felszereltségi listán a magasabb irányba haladva sem szállnak el az árak. Az Elegance, amellyel a tesztautót is felszerelték 4,46 millió forint, ennél feljebb már csak az Intense van 5,44 millió forintért. Természetesen automataváltóval is rendelhető az Invite felszereltségtől kezdve, ennek felára 500 ezer forint. Az Elegance szinten már van vészfékezésre figyelmeztető rendszer is az autóban, illetve visszagurulásgátló, de a sávelhagyásra figyelmeztető rendszerhez magasabb szintre kell váltani. Mindenesetre a Space Starnak semmi szégyenkezni valója nincs a konkurenciával szemben. Aki hasonló méretkategóriában keresgél, mindenképp vegye fontolóra ezt a modellt is, illetve kérjen időpontot tesztvezetésre, hogy maga is meggyőződhessen a fentebb leírtakról! Cikkünkhöz a Mitsubishi Space Start az Emil Frey Mitsubishi Center szalonjából kaptuk kölcsön. Köszönjük!