Gondolj arra, hogy a te gyerekeddel sietne a mentő

Talán a legidegesítőbb és legmegdöbbentőbb dolog, ami csak a mindennapos, jellemzően nagyvárosi autózás során és "kiváló" közlekedési kultúrá(latlanságu)nkban előfordulhat és sajnos igen sokszor elő is fordul, amikor egyesek nem tesznek meg mindent annak érdekében, hogy a munkájukat - értünk - végző szirénázó, villogó autók akadálytalanul haladhassanak, személyzetük a lehető leggyorsabban mehessen dolgára, menthesse a betegeket, a balesetek sérültjeit, olthassa a tüzet, üldözze a bűnt. Nem halljuk, nem látjuk, nem vesszük észre őket, tétovázunk, bénázunk, sokszor újabb balesetet okozunk, nem adunk nekik elsőbbséget, pedig kéne. Kötelességünk. Jól, azaz nem jól felfogott érdekünk. Minden józanul és felelősséggel gondolkodó autósnak egyszerű, mint az egyszeregy, hogy ha megkülönböztető jelzést használó, magyarul ordító szirénával (és villogó lámpával) igyekezni próbáló mentő/tűzoltó/rendőr vagy más rohamkocsi jön mögüle, a túloldalon, a kereszteződésben, egy- vagy többsávos úton, akár a sínen vagy szemben a forgalommal, akkor azonnal utat enged neki. Ő és mindenki más is. Ha kell, csúnyán fogalmazva magával kiszúrva, letérve eredeti útjáról, s behajtva mondjuk egy kis utcába. Szerencsésebb is például ezt a megoldást választani, hiszen nem biztos, hogy oldalra, magas padkán át a járdára kellene felálljon az, aki néhány méterrel odébb be tud húzódni egy utcába is. Ez is olyan, mint annyi más az autózással kapcsolatban: egy a KRESZ előírása, más a konkrét magatartás az adott szituációkban.
Hogy gondolkodik hálistennek egyre kevesebb autós, már ha egyáltalán észlelte a történést? Kicsit, valamelyest elkezd félrehúzódni, sávot nyitni, viszont csak egy bizonyos határig, nehogy sérüljön az autója. Meg az egója. Húzódjon félre mindenki más! Menjen előrébb az, tolasson vissza amaz, ne gyere olyan közel, mert nekem jössz, kifizeted?, kifizeti a biztosító?, s a legdurvább lehetséges idea: ráér az a mentő, ráér a beteg, nem velem van a baj, hol érdekel engem, hogy kivel mi van?! Már elnézést a tegezésért, de így tán jobban átmegy: gondolj arra, hogy a te gyerekeddel sietne a mentő, a te házad ég, a te tulajdonodba csapott a villám, a te autódra dőlt rá a fa, a te lakásodba törtek be, te fogsz sírni, s te fogod a többieket átkozni, mert nem adtak utat és elsőbbséget az emiatt a helyszínre késve jutó szirénázó járműnek. Minden perc, másodperc számíthat.
Ehhez képest már csak szánalmas, tipikusan kiskapus, magyarosnak is titulálható, de veszélyes trükk a mentő farvizére csapódás - tűzoltó, pláne rendőr mögött a dugóból kiszabaduló autóst még nem láttunk. Különben a megkülönböztető jelzéseket használó gépjárművek sofőrjei is hibáznak néha, azonban ritkán okozzák ők a baleseteket. Márkus Norbert, az Országos Mentőszolgálat érdi mentőállomásán szolgáló, a szakmában 15 éve dolgozó mentősofőr szerint zömében két nagy butaságot csinálnak a civilek: az egyik, hogy megijednek és leblokkolnak, s például keresztben megállnak előttük, a másik, hogy satuféket nyomnak, ami ugyanannyira veszélyes. A mentő meg jobb híján áll, vár, s késlekedik.
A betegeket mindig Budapestre szállító, így a nagyvárosi káoszra komoly rálátással bíró Márkusnak mentés közbeni balesete még nem volt, "majdneme" annál több. Mint mondja, a sziréna nem arról szól, hogy padlógázzal közlekedjenek, a lényeg, hogy folyamatosan tudjanak haladni. Kétsávos úton általában a felezővonalon mennek, s az az ideális, amikor üres sáv nyílik előttük. A hirtelen fékezés a balesetes betegnek nagyon káros lehet, ezért sem jó, amikor blokkol egy autós. Németországot említi követendő példaként, ahol például balesetkor az autópályán a közlekedők azonnal a forgalmi sávok szélére húzódnak, így garantálva a mentőknek a szabad utat. Bizony, nyugaton ez már nem csak szokás, kötelező és hasznos mutatvány is.
Nekik itthon bezzeg volt már olyan esetük is, hogy motoros tapadt rájuk, majd előzött, 2 km-rel később pedig elesett... Ha motoros vagy autós szegődik a nyomukba, az azért sem üdvös, mert a mentősofőrnek akkor hátrafelé is kell figyelnie, nem elég előre, jó előre felmérnie a terepet. Van navigáció a fedélzeten, az orvos-mentőtiszt vagy az ápoló is segít a vezetőnek főleg a többsávos, beláthatatlan, lámpás kereszteződésekben, a piroson át nem is mehetnek 10-15 km/h-s sebességnél gyorsabban - hiszen hiába van elsőbbségük, meg kell győződjenek arról, hogy megkapják-e azt. Ezért aztán sokszor mégis igen problémás az átkelés. Miért? Mert egy vagy két sáv megáll, a második vagy a harmadik viszont nem kapcsol, s kész a baj...
Hiába hangosabbak az újfajta szirénák, hiába jobb fényerejűek a lámpák, gyakran nem veszik őket észre - erősíti meg tapasztalatainkat a megkérdezett sofőr, aki "tanácsként" csak azt javasolja: megállni, padkázni, árokba hajtani sem kell, csupán gyorsan, de körültekintően félrehúzódni, hogy a mentő jármű haladéktalanul el bírjon menni köztük. Tegyük hozzá, persze ne csak autósként, hanem gyalogosként, (motor)kerékpárosként is figyeljünk a "valahonnan" érkező mentő/rendőr/tűzoltóra. Köz-, de ha úgy alakul, önérdek is.