Gagarin autója, és még sok másik

Az Oldtimer Show már a parkolóban, s a bejáratoknál megkezdődött, ahol ügyes gerillamarketingesek kínálták járműveiket eladásra vagy éppen bérlésre.
A bőség zavara meg is zavarja az embert, hát valahogy így történhetett, hogy a „kezdjük hátul” felkiáltással elhaladtunk egy csodálatos autó mellett (a közel háromszázból), amelyet nem is tudom, hogy miért, de először egyszerűen nem vettünk észre. Nem volt más, mint a ZISZ 110B Cabriolet 1950-ből, mely anno valószínűleg szállította Hruscsovot és amelyet Gagarin is használt az 1961-es magyarországi látogatása során. Vagy mégsem? Mivel két darabot hoztak hazánkba ilyen reprezentatív alkalmakra, magas rangú vendégek előtt villogni, így senki sem tudja, hogy a kettő közül melyik kit is szállított valójában – persze ez az értékükből semmit nem von le. A másik példány tudomásunk szerint ugyancsak restaurálás alatt van, s reméljük, egyszer újra egymás mellett láthatjuk őket! Addig is megismerhettük Horthy egykori Wanderer kabrióját... és megannyi gyönyörű oldtimert, a maga történetével.

Az eddig ezen a rendezvényen jórészt még nem látott autókat amúgy a negyedik alkalommal megrendezett Show ismét tematikusan állították be, gyártó ország vagy valamilyen egyéb ismérv szerint, így volt az amerikai szekció, a szocialista szekció, angol szekció, de külön blokkokban helyezték el a motorokat vagy a katonai járműveket. Sajnos a szakma jeles képviselői közül azonban idén újra feltűnően sokan távol maradtak.

...egy 1921-es Ford T-modell Roadster, szerintem meglehetősen jó áron kereste új tulajdonosát, egy jótékony akció keretében

Először az amerikai standot néztük végig, ahol szépen felújított Cadillac-ek, Buick-ok, Lincoln-ok mellett még Mercury, Chevrolet Corvette is kiállításra került. Kicsit odébb egy 1921-es Ford T-modell Roadster, szerintem meglehetősen jó áron kereste új tulajdonosát, egy jótékony akció keretében. Sütő János, az autó tulajdonosa felajánlotta, hogy a 3,6 millió forintos vételár felét a Magyar Máltai Szeretetszolgálaton keresztül az árvízkárosultak és a vörösiszap-károsultak megsegítésére fordítja.
A volt keleti blokkot többek között Pobeda GAZ M-20 is képviselte, melyet annak idején az AVH is használt szolgálati autójaként. Még több évtized távlatából is tiszteletet parancsoltak a GAZ-13-as és GAZ-14-es Csajkák. A Skoda Rapid-ból Németországban átalakított Cabriolet sajnos nem volt sikeres készítésének idejében, öt darab készült belőle mindössze, melyből a tulajdonos tudomása szerint ez az egyetlen fennmaradt és működőképes példány. Legalább ilyen élményt jelent egy fészerben talált, mindössze húszezer kilométert futott eredeti Dacia, az első ezerkettesek egyike, s a korai Trabant. Egy sorban a magyar járművek gyülekeztek; Pannónia, Danuvia, Csepel, Mávag vagy Ikarus, Rába és Csonka magánszemélyek és múzeumok jóvoltából... Te jó ég, felsorolni is sok a régi szép idők e tárgyi emlékeit!
Aztán több olyan autót is láthattunk, amely oldtimeres rendezvényen még ritka – és sokakat meglepett. BMW-k között például magam is meglepődtem a hetvenes évek végén gyártott cápa 7-es kiállításán, annak ellenére, hogy korát tekintve átlépte már a 30 évet. Valahogy mégsem keltett bennem olyan nosztalgikus érzelmeket… míg néhány vele nagyjából egyidős darabot kifejezetten örömmel üdvözöltem. Kultikus modellekből is nagy volt ugyanis a kínálat, a Minik standján még pick up és kombi is állt, nem messze tőlük egy két éve, padlásról előkerült Messerschmitt, de nem volt ritka vendég a Ferrari, a Maserati vagy a Porsche sem. Persze izgalmas igazi hőskori példányokat is elhoztak, néhány márkanév ma már jóformán ismeretlen közülük a számunkra, a Hintómúzeum pedig talán még ezeknél is romantikus darabokkal készült!
Negyven éve kezdték el gyártani a Datsun sportkocsiját Japánban, először a Datsun 240Z típust 73-ig majd később a 260Z típust, így ez is külön szigetet kapott a teremben, melyből 3 példányt is megcsodálhattunk különböző színben, egy kis bibliográfiával, no és egy korabeli aktfotóval megfűszerezve. Több standon igyekeztek egyébként (több-kevesebb sikerrel) bemutatni a járművek korában jellemző öltözetet, festészetet, szobrászatot vagy épp az akkor divatos bútorokat, esetleg zenéket.
Az Oldtimer Show elképzelhetetlen lenne korabeli ruhákba öltözött hostessek nélkül, és persze az értékeket óvó biztonsági őrök nélkül is, de egy kicsit olyan érzésem volt, mintha mindez csak az értékesebb járműveknek járt volna. Ugyanígy a takarítás, a kiállítás főnapján ugyanis jó néhány modell már rettentően poros volt, az emberek (tisztelet a kivételnek) meg még szépen meg is érintették őket! Részemről máig őrzöm azt a szívecskét, amit egy kisgyermek édesanyja tapsikolása közben rajzolt egy focipályán tartott oldtimeres rendezvényen a gépháztetőbe, nagyjából két éve, amíg fél percig nem oda figyeltem – a vicc, hogy még ők voltak felháborodva, hogy mi van, nem tudom lemosni? Nem! Azóta sem. Legközelebb tehát érdemes lenne erre jobban figyelni látogatói és szervezői oldalról egyaránt.