Fütyülős suttogó – Opel Insignia Sports Tourer teszt

Lebutítva. Akárcsak az autópiac összes modelljét, az Opel Insigniát is utolérte a downsizing. Eddig kizárólag 2,0 literes dízellel volt elérhető, tavaly óta az 1.6 CDTI a legkisebb gázolajos. Kétféle teljesítményszint közül választhatunk, 120 és 136 lóerős változatok állnak rendelkezésre. Ezúttal az utóbbit próbáltuk ki. Nem ismeretlen számunkra az márka berkein belül csak suttogó dízelnek nevezett blokk. Tavaly már próbáltuk a Mokkában, korábban az Astrában, a Merivában és persze a Vivaróban is, egy ideje pedig már a zászlóshajóba is rendelhető a Szentgotthárdon készülő négyhengeres.


Suttogó? A korábbi 1.7 CDTI-hez képest valóban csendesebb lett, ezt a Mokkában tapasztaltuk is, az Insigniában viszont korábban is csak a 2,0 literes egység dolgozott. Tavaly azok is megújultak, egy időben pedig nem volt lehetőségünk összehasonlítani a két újdonságot. Lehetséges, hogy a korábbi 2,0 literesekhez képest csendesebb lett, de suttogónak azért nem mondanám. Alapjáraton inkább fütyül, de azt folyamatosan. Hosszabb dugóban ácsorgás során a huzamosabb magas frekvenciájú hang idegesítően hat. Elindulást követően már picivel 2000 1/perc fordulatszám alatt megjön a 320 Nm forgatónyomaték, amely kellő dinamikával indítja meg az üresen is 1,59 tonnás autót, 3000 1/perc felett viszont már elfogy, onnantól visszaesik a gyorsulás, a motorhang viszont elég erőssé válik.

1:1 arány. Legalábbis a tömeg-köbcentit illetően. Igen, nem jellemző ez az arány, inkább azt szoktunk nézni, hogy egy lóerőre mekkora tömeg jut. Itt viszont mégis számít a korábbihoz képest 400 köbcentivel redukált lökettérfogat. A fogyasztás 1.6-os létére viszonylag magasnak mondható. És itt jön képbe az 1,6 tonna, hogy ez bizony sok. A tesztidőszak alatt napi szinten előfordult egy belváros-Budaörs közötti ingázás, legtöbbször hideg motorral indulva. Azaz egy napi munkába járásnak ez a használati mód tökéletesen megfelel. A végeredmény kerek 7 l/100 km lett. Tud 6 alatt is enni az Insignia ezzel a motorral, de ez főként huzamosabb közúti használat során érhető el. Nem dobtunk hátast az újdonságtól, ennél sokkal megnyerőbb volt az új 1,0 literes turbós benzines, még ha csak háromhengeres akkor is. Persze Isten ments, hogy azt az Insignába berakják, az Astrában és Corsában viszont kellően meggyőzően muzsikált.

Tartja magát. Az Insignia nem mondható egy fiatal modellnek. 2008-ban váltotta a Vectrát, 2013-ban kapott egy modellfrissítést. Az idén már 8 éves, mellyel aligha van korosabb vetélytársa a kategóriában. Ennek ellenére még ma is szerethető külsővel és belsővel bír. Extrákat illetően sem hiányzik belőle semmi, amire manapság szükségünk lehet. A szép képet adó tolatókamerán a keresztirányú forgalomfigyelő hibátlanul teszi a dolgát, egy ekkora méretű autónál nagy hasznát vehetjük ennek a vezetősegédnek.

Vezetni is élmény. Eltekintve attól, hogy a 136 lóerős dízellel nem a legfürgébb, attól még igenis élmény terelgetni. A kormányzás jó és pontos, maga a kormánykerék fogása is kellemes. A perforált bőr anyagminősége finom, lényegében a német prémiummárkák drágább bőrkormányaira jellemző minőséget hozza. A váltó is pontos, jól kapcsolható, maga a váltógomb a K Astrában megszokott módon jó fogású. A futómű kellően jól csillapít és ami meglepő, hogy kanyarokban is igen dinamikusan lehet fordulni vele, anélkül, hogy elbizonytalanodna. A fék nem elég pontosan adagolható, a többi márkáknál megszokotthoz képest későn kezd el fogni, és utána is erőteljesebben kell taposni.

Útra fel! A sokat kirándulóknak megfelelő partnere lesz a kombi kivitel. Alapesetben 540 literes csomagtere jól kialakított és könnyen pakolható. Szükség esetén 1,5 köbméteresre is bővíthetjük. Az ülések kényelmesek, hátul is kellő lábtér áll rendelkezésre, négy személy számára hosszabb út során is kellemes utazóautó az Insignia. A hosszan hátranyúló panoráma üvegtető sok fényt enged be az utastérbe.

Megéri? A tesztelt modell alapára 8,2 millióról indul, néhány jobb extrával felvértezve pedig alulról nyaldossa a 12 milliót. Egész pontosan csak 20 ezer forinttal marad el tőle. Ennyi pénzért már elgondolkodtató, hogy Opelt vegyen-e az ember. A német piacon is vannak gyártók, amelyek már a prémium kategóriát képviselik. Ebben az esetben lehet, hogy némileg fapadosabb felszereltséget kapunk, de egy Passatban ülhetünk. A Mazda6-ot nézve pedig 1 millióval olcsóbban megvehetjük a top felszereltségű, összkerekes, automataváltós dízelt, amely egy híján 40 lóerővel még erősebb is.