Fűszerezve sem túl finom – Toyota Aygo Spice teszt

Bármilyen kedves is arcocskája, az Aygo nem az a típus, amely eleve sikerre ítéltetve érkezett a hazai piacra. Méretei, de azokat nem tükröző ára miatt pont kimarad az átlag magyar vásárló érdeklődési köréből, különösen ezzel a komfortot vagy használati értéket semmivel nem növelő Spice kivitellel. Az alapmodell 2,2 milliós alapára nem rossz, de ha egy klímát szeretnénk, akkor már 2,4 fölött járunk, és ezzel bizony az újabb játékosok turfjára léptünk: a Twingo 2,3, az up! 2,5 millió forintos alapárral veszik körbe a Toyota apróságát. Ami még öt ajtóval is apróság, csak épp svédtorna nélkül is be lehet ülni hátsó ülésére.

A kis autóval nincs, a túl kis autóval van bajom. Különösen akkor, ha gyárilag is mindent megtesznek, hogy beülve a nagy svéd bútoráruház gyermekmegőrzőjében érezzük magunkat. Azoknak viszont, akik hellokittys telefontokban hordják iPhone-jukat, voknak írják a vagyokot, beszéd közben pedig kifejezőnek érzik a szupcsi és köszcsi szavak használatát, azok minden bizonnyal ezt a belteret is iszonyat édinek és trendinek fogják találni. Vagy tündibündinek. Pedig sima feketében sokkal jobb lenne, vagy legalább a műszerfalat kihagyhatták volna a csíkozásból. De ez már így alakult.
Nagy problémája az Aygónak, hogy messzire süt róla az árcédula által nem tükrözött költségkímélés. Vékonyka a kormánykerék, olcsók a műanyagok, a lemezajtó csukásának hangja inkább lehangol, mint minőségérzetet kelt, ablakemelőből csak egy-egy jutott az első ajtókra - a hátsó oldalablakokat elefántfüllel lehet kibillenteni. A visszapillantók manuálisan, kis karral állíthatók, az ötödik ajtónak csak az üvege nyílik: nem életbevágó tulajdonságok, de ez már nem is a költséghatékonyság, hanem az olcsójánoskodás kategóriája. Az Aygo a legkevésbé sem modern, bár ha figyelembe vesszük, hogy 2005-ös színre lépése óta csak kozmetikailag és motorilag frissítették, akkor ez nem okoz komoly meglepetést. Cserébe rendre jó helyen végez a megbízhatósági felméréseken, csak első féktárcsáival kapcsolatban szoktak korai rozsdásodást, idő előtti kopást emlegetni.


Amikor az importőr olyan dolgokat emel ki autójáról, mint a háromküllős (mű)bőrborítású kormánykerék, a nyomógombbal nyitható hátsó ajtó, a hátsó ablak fűtése vagy a parkolójegytartó a napellenzőben, akkor lehet tudni, hogy van baj, illetve nincs komoly felszereltség. Az autó nem tartalmaz semmi olyasmit, ami technikai szempontból érdekfeszítő, figyelemfelkeltő lenne. Az Aygo Spice legérdekesebb tételei a következők: hatküllős 14 colos alufelnik, CD-rádió bemenetekkel, távirányítós központi zár, immobiliser. Legalább nem kínálnak túl sok opciót sem, 145 000-ért van menetstabilizáló elektronika, a metál- vagy gyöngyházfény felára 95 000 forint, utóbbit a Spice alapára már tartalmazza.


Aprósága ellenére akár kényelmes is lehetne. Ha lenne még 3-3 cm az ülések két oldalán, nem éreznénk úgy, hogy a kiscsoport gyerekszékein ülünk. A kormány csak magasságban mozog, viszont elég nagy az átmérője, a váltókar legjobb tulajdonsága, hogy elérhető. Szoknyája rémesen ódivatú, gombja elforog, célszerszámként pedig meglehetősen gyatra. Az egyest és a kettest nagyon nehezen veszi, de olyan nagyon azt sem kedveli, ha négyből háromba toljuk vissza a kart: zörög, akadozik, egyesbe sokszor csak másodikra, harmadikra hajlandó beugrani. Ami még ramaty a műszaki alapok közül, az a fékrendszer, ha rálépünk a pedálra, az út felén semmi sem történik, majd hirtelen váratlanul felkeményedik a pedál: innentől van fékerő, de nem könnyű finoman adagolni.


A C1/107/Aygo trión kívül az IQ-ban, a Daihatsu Sirionban és a Subaru Justyban is használt, 1KR-FE kódjelű háromhengeres 2007 és 2010 között minden évben besöpörte az Év Motorja díjat az 1 liter alatti kategóriában. Tömege mindössze 69 kg, ami garantálja, hogy ilyen pici autókban se legyen túl nagy befolyással az autó stabilitására. A futómű egyébként nem rossz, inkább kemény, mint puha, de a 155/65 R14-es virslik amúgy sem kimondottan száguldásra való abroncsok. Alig 830 kg-ját a nagyobb szelek nyílt terepen könnyen bemozgatják, és a zaja sem túl pihentető az országúti-autópályás tartományban.
Az Aygo két fő ellensége kora és ára. Mégpedig azért, mert ugyanazon az áron kínálják, mint az újkori kicsiket, viszont azokhoz képest mind szolgáltatások, mind anyagminőség, mind általános minőségérzet tekintetében erős lemaradás érezhető. Ha a típus 2,2 milliós alapára tartalmazná a klímát is, akkor jó szívvel tudnánk ajánlani, így azonban inkább azt mondjuk, hogy aki Aygón gondolkozik, az most már várja meg a jövő évi generációváltást, és a mostani verzió akkorra várható áresését, mert biztosan sokkal jobb ajánlatokra számíthat, mint jelen pillanatban.