Furgont vezetni élvezet? A Ford Transit személyautós szemmel

Tisztán él még az emlékezetemben, amikor először vezettem furgont. Egy Transit vette el a kisáruszállítós szüzességem, ám az egy harmadik generációs, duplakabinos, példány volt. Valamikor a 2000-es évek közepén történt az eset, amikor egy barátom megkért, hogy a Limp Bizkit tribute zenekarát vigyem el egy esztergomi koncertre. A Transitot már kibérelték, de sofőr még nem volt hozzá. Kaptam az alkalmon, hogy kipipálhatom a bakancslistámon a furgont is, bár egy kicsit féltem, hogy képes vagyok-e megbirkózni a feladattal. Utólag nem is értem, hogy minek aggódtam, hiszen már a harmadik generációs Transit is eléggé személyautós utasteret kapott. Persze a kormány kicsit laposabb szögben állt, a váltókar pedig inkább egy baromi hosszú rúdra emlékeztetett. Mindent összevetve azonban rendkívül könnyen meg lehetett szokni a vezetését és végül egy állati jó buli lett az egész útból.
[BANNER type="1"]
Az új Transit szintén könnyen megszokható, ráadásul hatványozottan személyautósabb lett. Viszont az elején le kell szögezni, hogy most már nem Transitozhatunk csak úgy le mindent Transitot. Manapság mindegyik kékoválos kisáruszállító Transit néven fut, és az utótag alapján lehet beazonosítani a méreteiket. A legkisebb a Courier, utána következik a Connect, majd a Custom, és a legnagyobb csak simán Transit néven fut.

A tesztben szereplő Transit Custom arca simán elférne egy személyautó elején is, van is belőle, Tourneo Custom néven. A hatalmas hűtőrács szélén két nagy fényszóró néz ránk, amelyeket, ha egy kicsit szűkebbre szabnak, azonnal azt mondanám, hogy sportos a megjelenése. Így viszont egyszerűen csak szép, szívesen időzik rajta az ember szeme. Hátrébb pedig már minden a funkciónak lett alárendelve, a hátsó lámpák is jól illeszkednek a formatervbe.

Ami viszont sokkal lényegesebb, az az utastér. Most személyautós szemmel vizsgálom ugye, de nem szabad elfelejteni, hogy a hivatásos sofőrök számára még fontosabb a megfelelő ergonómia és a kényelem, hiszen a napjuk jó nagy részét töltik a kormánykerék mögött. Gondolom sokan szembesültek már a problémával, hogy néhanapján nagyobb bútordarabot, esetleg más nehéz rakományt kellene elszállítani. Szerencsére bérelni is lehet kisáruszállítókat, ami megkönnyíti, pontosabban olcsóbbá teszi a szállítást, mert nem kell fuvarozó vállalkozás szolgáltatását igénybe venni. Viszont egyesek elbizonytalanodnak, hogy akarnak-e ilyen kisáruszállítót vezetni. Nos, a bizonytlanakodóknak üzenem, hogy kimondottan jó móka.

A SsangYong Rextonról írtam korábban, hogy aki szeret magasan ülni, biztosan kedvelni fogja. Nos, ez a Transitra is igaz, sőt a Fordban talán még magasabban ülnek az utasok, hiszen egy lépcsőn lehet felhuppanni az ülésekbe. Bejutva pedig szerintem nagyon gyorsan megnyugszanak az „első bálozók”, mert lényegében egy személyautó műszerfala fogadja őket. A Trend felszereltségű tesztgépben kimondottan igényes anyagokból építkezik az utastér. A bőrbevonatú kormánykerék és váltógomb fogása nagyon kellemes, a műanyagok viszont kemények, olcsóbb hatásúak, viszont remélhetőleg strapabíróak. A rövid (már-már tényleg sportos) sebességváltó kar tökéletes pozícióban várja a vezető kezét. A kormányról vezérelhető a rádió és a sebességtartó, a középkonzol tetején pedig 4 colos, érintőképernyős kijelzőről vezérelhetők a további funkciók. Palacktartóból többféle méretűbe is lehet pakolni, illetve a műszerfal tetején, a szélvédő aljában is találhat még tárolórekeszeket a sofőr, valamint jutott még ide USB-, és 12 voltos csatlakozó is.

Körülnéztünk az utastérben, minden megnyugtatóan személyautós, induljunk hát el! Ki kéne parkolni, de hátra szinte semmit nem látni. Elsőre ijesztő, hogy csak egy apró rácsos ablakot szereltek az utaskabin hátfalára, amin szinte lehetetlen kilátni. A raktér ajtajain is vannak üvegfelületek, de ez nem oszt, nem szoroz, ahogy a belső visszapillantó tükör sem. Szerencsére a tolatóradar és a kamera segítségével, na meg a hatalmas külső visszapillantóknak köszönhetően gond nélkül manőverezhető szűk helyeken is a Transit. A visszapillantó tükröket egyébként két részre osztották. Nagyon fontos, hogy az alsó, kisebbik tükröt is figyelje a vezető, főleg sávváltáskor! Ez az egyik olyan pont, amelyben eltér a személyautók vezetésétől egy dobozos furgon irányítása. Amennyiben megszokásból csak a tükör nagyobbik felét nézi valaki, kellemetlen meglepetés érheti, mert nem fogja látni a holttérben közeledő autókat. A tükör alsó részén viszont látszik ez is, és belenézve nem fogja még véletlenül sem ráhúzni másokra a furgont.

A fenti tanácson kívül a terhelésre hívnám még fel a figyelmet. Egészen pontosan arra, hogy jelentősen megváltoznak az autó menettulajdonságai nagy teherrel a raktérben. Elvileg egy bútorszállításról szólt volna a Transit teszt, ám az importőr a raktérben elhelyezett körülbelül 400 kilogrammnyi „műterhelést”, így mellé már nem fértek be a bútorok. Na, nem azért, mert nem bírta volna el az autó, csak a leszíjazott műterhelés nem tette lehetővé bútorok bepakolását. Négyszáz kilogrammal a hátad mögött nem szabad hirtelen kormánymozdulatokkal közlekedni! Egyenesen haladva is olyan néha, mintha egy hajóban ülnél, ami a viharos tengeren halad. Nem kényelmetlenül, de megérzed, ahogy ringatózik a Transit hátulja. Persze a Ford furgonjában alapfelszereltség a borulásgátló, amely a dőlésszög-érzékelőjével segít az úton tartani a gépet, ha magasabbra esik a súlypont, vagy nem sikerül a megfelelő szögben bevenni a kanyart. De azért tényleg ne a kanyarcsúcspont vadászatáról szóljon, ha furgonnal szállítasz valamit! Ugyanakkor a kétliteres dízelmotor a 105 lóerejével (választhatóak erősebb változatok is 130, illetve 170 lóerővel) megfelelő dinamikával képes mozgatni még a megpakolt autót is. Simán tartható a forgalom ritmusa, vagy akár diktálható is. A hatfokozatú váltó pedig a gazdaságos működésben segít. A váltások egyébként még a Transitban is élményszámba mennek, a Ford szerintem már az első Focus óta a legjobb váltókat pakolja az autóiba. A fogyasztás kimondottan kellemes meglepetésként hatott. A 400 kilóval megpakolt Transit Custom 11,5 liter gázolajat fogyasztott vegyes üzemmódban, mondjuk a korábbi Tourneo tesztjeinkből tudható, hogy ez simán vihető még lejjebb is.

A végére azért hagytam egy kis fekete levest is. A meredeken álló szélvédő miatt rendkívül gyorsan szaharai forróság uralkodik el az utastérben. Persze ezen segít a manuális klímaberendezés, de a rettenetes tükröződésen sajnos nem. Szikrázó napsütésben zavaró, ahogy a műszerfal visszatükröződik a szélvédőn. Személyautós szemmel azonban nem tudok másba belekötni. Szóval bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki sok és nehéz cuccot szeretne szállítani, nyugodtan béreljen egy modern furgont. Egyáltalán nem stresszes elnavigálni velük a célállomáshoz. A jól felszerelt Ford Transit Custom pedig kimondottan igényes utastérrel fogad és a fenti intelmeket megfogadva kellemessé teszi a vezetéssel töltött perceket.