Filmkritika autóbolond szemmel – Űrdongó

A kérdésre már az elején rávághatnám, (vagy akár látatlanban is) hogy hát persze. Egy autókká alakuló óriásrobotokat felsorakoztató film egyértelműen az autóőrülteknek is szól. De a helyzet nem ilyen egyszerű, mert Michael Bay ámokfutása valószínűleg sokak kedvét elvette a Transformers filmektől, pedig a stúdió bevételei azt mutatták, hogy szép számmal beültek mindegyik filmre a nézők. Hiába mondják azonban, hogy a számok nem hazudnak, mert olykor nagyon is hazudnak. Persze, hogy beülnek, sőt magam is beültem ezekre a filmekre, mert reménykedtem, hogy részről részre esetleg kijavítják a hibákat, de sajnos nem ez történt.

Az első rész szerintem nagyszerűen sikerült. Minden hibája ellenére hozta azt a Transformers hangulatot, amelybe gyerekként beleszerettem. Minden második héten ünnepnapként éltem át, amikor megjelent a képregény soron következő száma. Mások pedig a rajzfilmekért rajongtak, mindenesetre biztosra veszem, hogy az autóőrültségemhez hozzájárult a Transformers is. Márpedig az első mozifilm tényleg újra a gyerekkoromba repített, és ezért nagyon hálás vagyok. Az utána következők azonban módszeresen lerombolták azt, ami kissé elszomorít.

Amikor megláttam, hogy az előzményfilmnek szánt Űrdongót már nem Michael Bay rendezi, újra felszikrázott bennem a remény.

Azután, amikor az is tudatosult bennem, hogy az a Travis Knight rendezi, aki a Kubo és a varázshúrokat is elkövette, akkor már kimondottan várni kezdtem a filmet. (Aki még nem látta a Kubo és a varázshúrokat, mindenképp szánjon rá időt, mert elbűvölő mesefilm, mély mondanivalóval és káprázatos képi megvalósítással)! Az új rendező munkája pedig tényleg szerethetőbbé tette az óriásrobotok küzdelméről szóló sztori soron következő részét.

Illetve nem is időrendi sorrendről van szó, hiszen az 1980-as évekbe kalauzol a történet, amit persze nem akarok nagyon elspojlerezni, de a címből úgyis mindenki tudja, hogy ez az egyik legnépszerűbb figura, Bumblebee, azaz Űrdongó eredettörténete. Pontosabban annak a története, hogyan került a Földre, miért néma, és még néhány más érdekes szál is kiderül, szóval ügyesen kapcsolódik az eddigi filmekhez. Mégis egészen friss és inkább amolyan Steven Spielberg féle gyerekmozi, ami igencsak nagy pozitívum. Emlékeztek az E.T. a földönkívülire vagy a Jurassic Parkra? Akit gyermekként magukkal ragadtak ezek a filmek, az Űrdongót is csípni fogja. Persze nem véletlen a spielbergi hangulat, hiszen producerként ő is elvégezte a maga feladatát, ahogy az első rész esetében is.

Mindjárt a film elején feltűnik, hogy a robotok megformálásánál visszatértek az első generációs képregényekhez, így sokkal emberibbnek tűnnek úgy az Autobotok, mint az Álcák. Kivéve az olyan legendás alakokat, mint pl. Sokkoló, akit az előzetesben is kiszúrhattak már a rajongók. Bár nekem nagyon tetszettek a Bay féle robotok, be kell ismernem, így még inkább felszabadulhatott bennem a gyerek, aki annak idején rajongott a Transfomers képregényekért. Ráadásul minden olyan akciójelenet, ahol a robotok között megy az adok-kapok sokkal átláthatóbb, mint a Bay féle káosz. Minden mozdulat jól követhető, minden bevitt ütésen érződik, hogy „súlya van”, ezért mindegyik harc drámaibb is, és tényleg van oka aggódnia a nézőknek.

A zene terén nem alkottak olyan ikonikusat, mint Steve Jablonsky, viszont a korhű slágereket tökéletesen illesztették a jelenetek közé, szóval, ha te is szereted a „fémzenét”, akkor nem kell félned. Sőt, a film egyébként fantasztikus humora a zenére is kiterjed. Ugyanakkor ahhoz, hogy a humor tényleg átjöjjön, elengedhetetlen a megfelelő színészgárda is. Egy-két kivételtől eltekintve ezzel sincs gond, emellett még a szinkron is egészen jól sikerült. Jobban szeretem eredeti hanggal nézni a hollywoodi szuperprodukciókat, de most az IMAX élmény kedvéért lemondtam erről. A robotok hangját sajnos továbbra sem tudják az eredetivel megegyezően „torzítani”, de ez nem a szinkronszínészek hibája, ők nagyon odatették magukat.
Sajnos még mindig fájó pont számomra, hogy a robotok személyiségét nem igazán dolgozták ki. Pedig ők az egész franchise lényege. Persze érthető, hogy egy képregény vagy rajzfilm sorozatban sokkal több idő és lehetőség van kibontani a személyiségüket, de az eddigi filmek során valahogy mindig „egydimenziósak” lettek. Olykor feltűntek várva-várt alakok, aztán ugyanolyan gyorsan már fel is aprították őket, miközben már jól kidolgozott történetük és személyiségük volt papíron. Persze ez leginkább azoknak szúrt szemet, akik követték korábban is az alakváltók történeteit. Mentségül felhozható, hogy a sok karakter mozgatása óhatatlanul is magában hordozza a karakterfejlődés bemutatásának mellőzését. Viszont az Űrdongó film nem mozgat sok karaktert, ezért kicsit zavaró, hogy maga Űrdongó motivációit is túlságosan leegyszerűsítették, és néha már egy szomorú tekintetű háziállat szintjét hozza. De az összkép szerencsére élvezhető.

De térjek már rá az elsőként feltett kérdés komoly megválaszolására, ugye?! Autók terén nagyon menő az alkotás. Mindig is nagy kérdés volt a Transformers filmek előtt, hogy vajon milyen autókká alakulnak a robotok. Mivel az Űrdongóban nem mozgatnak sok robotot, ezért érdemes a körítésre is figyelni. Biztos, hogy kikockázva is megnézem egyszer a filmet, mert így elsőre is feltűntek a háttérben érdekes verdák. Bumblebee természetesen egy Volkswagen Bogár, ahogy a képregényekben megszokhattuk.

Kapunk két Álcát is, akik vérbeli izomautók alakját öltik. Egy AMC Javelin és egy Plymouth Satellite formájában riogatják a népet.

A főszereplő leányzó egy első generációs Corvette-en dolgozik épp, amikor összefut Űrdongóval, de néhány pillanatra feltűnik a vásznon egy Plymouth Duster, egy GMC Motorhome, egy ’67-es Ford F-pickup, láttam még Broncót és Jeep Wagoneert is, valamint szerepet kap egy Oldsmobile Vista Cruiser. Az üldözős jelenetek nem hagynak kivetnivalót maguk után, szóval a válaszom: igen. Autóbolondoknak kimondottan jó szórakozást nyújt a film, főleg, ha szintén megérintette őket gyerekkorukban a Transformers láz.