Félre ne értsd! – Próbán a friss Lexus RC 300h

Az új autók között egy japán kupéról beszélni olyan ritkaság számba megy, mint az érintetlen negyedik generációs Supra, vagy mint a film, amiben Leslie Nielsen még nem ősz. Tudom, van még pár jószág a piacon, de valószínűleg az új Suprát is azért szereti már látatlanban is a fél világ, mert igaz, hogy BMW technika, de legalább van megint egy kupé Toyota emblémával és az van ráírva, hogy Supra. Örüljünk ennek és legyen elrettentő példa, hogy a Mitsubishinél igaz saját a fejlesztés, de az Eclipse név már egy SUV-n feszít, azt hiszem még így is jobb nekünk a Supra, hogy valójában BMW. Bocs, nagyon eltértem a tárgytól, ez van, ha kupéról van szó, éppen ezért nem is volt túl nagy kérdés, ki menjen tőlünk az új ES és a frissített RC menetpróbájára. Az RC 2014-ben érkezett a piacra, vagyis

épp itt volt már az ideje a frissítésnek, amihez a múzsát a ma kapható talán legszebb kupé, az LC adta.

Ebben az esetben kevéssé átfogó az RC frissítése, de annál azért sokkal látványosabb, mint ami az NX-szel történt. Az RC teljesen új frontrészt kapott, hallgatva a visszajelzésekre, kicsit visszavettek abból az extravaganciából, ami eléggé elvitte az előző dizájnt. Azt szerintem durva lenne állítani, hogy olyan lett, mint az LC, de a hűtőmaszk formája és kerete valóban egészen hasonló, pláne ebben a magas fényű krómban, amit a Luxury kap. A fényszórók formája nagyon más, míg az LC-nél külön van a nappali menetfény, addig itt éppen egy házba kerültek, és ezzel ügyesen ki is simítottak egy durva szépséghibát az előzőn. Élőben nem volt rossz, de fotózni lehetetlen volt úgy, hogy jól nézzen ki, ezzel mostantól nem lesz gond, mert, ahogy elnézem, pontosan visszaadják a fotók az új karaktert.
Hátul is újak a fényszórók, és kapott egy pár új tükröt is, amelyek pontosan ugyanazok, mint az LS-en, az LC-n, a UX-en és az ES-en is találhatók, és önmagukban is művészien megrajzolt darabok a kétféle fényezéssel és a vékony króm csíkkal. Érkeztek új felnik és fényezések is, mint ez a kívánatos vörös, a karakter pedig egy hangyányit lágyult, de a klasszikus kupé fazon szerencsére érintetlen. Odabent nem történtek nagy turpisságok, amit kicsit sajnálok is személy szerint. Látványos és hangulatos a barna bőrkárpit, ennek mindenképpen örülök, de sajnos ennél több újításról nem beszélhetünk. Kicsit lelombozó, hogy a kormányoszlop mellett balra ugyanaz a kapcsolópanel figyel, mint a Hiluxban, és hogy a multimédiát nem sikerült frissíteni valami élhetőbb darabra. Ezen a téren egyébként azt ígéri a Lexus, hogy 2020-ra megérkezik az érintőképernyő…:) Bízzunk benne, hogy nem azt reszelgetik, amit 10 évvel ezelőtt akartak volna belerakni, de mindegy is, mert

a technikán szerencsére ez nem változtat, ami ennek az autónak a szíve és a lelke.

Nagyon mást kapunk valójában annál, mint amit látunk. Teljesen mindegy, hogy milyen hajtás van benne, az RC egy igazi sportkupénak tűnik, pedig valójában csak az RC F az. Éppen ezért lehet alaposan félreérteni az RC 300h-t, mert

mindenki fejleszakító gyorsulást és hangorkánt vár tőle, na persze nem a lexusosok, ők értik.

Való igaz, hogy jót tett volna neki, ha a frissítéssel az új 300h hajtásláncot is megkapja, de ez még a régi. Az ES-ben debütált új motor és nyomatékváltó hangolása sokkal sportosabb és autószerűbb, mint amilyen az RC 300h valaha is volt. Az indítógomb megnyomására nem történik semmi, a marketingszöveg szerint ez azért jó, mert csöndben, feltűnés nélkül indulhatunk el, elegánsan, visszafogottan. Még így is lenne, ha kibírna 5 métert anélkül, hogy beindulna a benzinmotor, így ez a része szerintem kicsit illúzióromboló, de ha már számítunk a bégetésre, akkor nagy meglepetés nem érhet.

A hajtáslánc 223 lóerőt teljesít, ami se nem sok, se nem kevés, igazából közlekedésre pont elég. A fokozatmentes nyomatékváltó miatt minden gázadásra, általában túl sok idő elteltével és kontrollálatlanul válaszol a fordulatszámmérő, ami nagyon más ahhoz képest, amihez a fülünk hozzászokott. Az RC 300h lényege is az, mint az ES-é,

nem az a fontos, mennyit megy el villannyal, hanem hogy milyen százalékban nem használja a benzinmotort az út során.

Éppen ezért alakulhat egy masszív szerpentines szakasz után 8 literes átlagfogyasztás, vagy egy Budapest-Velencei-tó-Budapest távon 4,8 literes. Érzésre még mindig nem gyorsul jobban, és azt sem mondanám, hogy érzem a jobb gázreakciót a keményebb motortartó bakok miatt, de azért az RC 300h nem lassú továbbra sem, csak nem érezni. Ami az igazi lényeg, az a futómű és a kormányzás és azok, akik szeretik érezni az autót, szeretnek vele eggyé válni, na, nekik szól az RC.

Penge a kormányzás, ritkán találkozunk ennyire könnyed, mégis rettentő éles kormányreakcióval. Pontosan érezzük, mi történik a kerekekkel, mégsem fémesen nehéz az érzet, egészen pihentető tud lenni. Az üléspozíció hibátlan továbbra is, a 2+2-es kabin szűkös, hátra már senkit nem száműznék inkább. Az RC messze nem a legcsábítóbb az amúgy is meglehetősen szűk kétajtós kupé szegmensben, ezt is bizonyítja, hogy tavaly összesen nyolc darabot értékesítettek itthon, és ebben a tesztautók is benne voltak. Ennél még LC-ből is többet sikerült eladniuk, ami olyan szinten nem is csoda, hogy a két autó csúcsfelszerelt példányai közel azonos árúak. Erre van most egy egész jó akciója a Lexusnak, ugyanis

az RC minden verziója 3 millió forint kedvezménnyel kezdi az évet.

Ez azt jelenti, hogy a bőrüléses, 10 hangszórós Pioneer hifis, LED nappali menetfényes, vezetéstámogatókkal megspékelt alap Executive Safety 13 990 000 forinttól vihető haza, persze a hibrid hajtáslánccal. Ezzel alaposan közel került az Audi A5, 4-es BMW és Mercedes C kupé automata váltós, hasonló teljesítményszintű modelljeinek árához, persze egyik sem teljes értékű hibrid. Az RC egy különös fazon, messze nem arról szól, mint amit elsőre sugall, kicsit más szemlélet kell hozzá. Pont olyan, mint az összes többi Lexus modellhez.