Feloszlott az IMF!
Mission Impossible 4: Fantom protokoll
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Már játsszák a mozik a Mission Impssible legújabb epizódját, melyben a BMW i8 is feltűnik.
Ha most sietve hívná rokonát, ismerősét, üzletfelét örömmámorban, hogy a Nagy Magyar Gazdasági Szabadságharc és Forradalom elérte célját, és térdre kényszerítette, porig rombolta a globális ökonómiai elnyomás legfőbb bástyáját, kérjük, ne tegye! Esetünkben az IMF ugyanis nem más, mint a Bruce Geller fejéből 1966-ban kipattant ultratitkos kémkülönítmény, az Impossible Missions Force rövidítése. Tudják:
Jim, ha te vagy csapatod bármely tagja lepleződik, a kormány semmilyen felelősséget sem vállal (...) ez a szalag öt másodpercen belül megsemmisíti önmagát.
Fene tudja, hogy Lalo Schifrin zseniális zenéje nélkül is ilyen sikeresek lettek volna-e a galambősz Jim Phelps által irányított kommandó kalandjai, de el kell ismernem, hogy gyerekkoromban úgy tapadtam a képernyőre vasárnap (vagy szombat?) délutánonként a felgyulladó gyufaszál hangjára, mint az Etánvadász (Ethan Hunt) a Burj-Kalifa ablakaira a Fantom protokoll talán legidétlenebb jelenetében.
Azt sem titkolom, hogy az 1996-os, amúgy sok fanyalgást és alig 6,9-es imdb osztályzatot[/url] kiváltó első M:I mozifilmet kimondottan kedveltem. Hogy ez azért van mert akkor még kevésbé voltam rosszul Tom Cruise látványától a filmvásznon, vagy azért, mert kevésbé üvöltöttek a fülembe a speciális effektek, de jobban látszott, hogy ki kit üt épp arcon, azt nem tudnám megmondani, de emlékeim szerint az egy rendesen megírt, fordulatokban bővelkedő, mellékszereplőket nem csak bólogató kutyaként alkalmazó, tisztességes kémfilm volt, amiben nem látszott elsőre mindenkiről, hogy melyik oldalon játszik.
Aki viszont ezt a svéd atomtudós megőrül, kirúgják, még jobban megőrül, orosz atomfegyvert lop, és a Kreml felrobbantásával Amerikát és az IMF-et hozza kellemetlen helyzetbe sztorit kitalálta, no azt én felkötözném a tengeralattjáróról indított interkontinentális rakétára, hadd szárnyaljon a fantáziája.
Az Etánvadászt moszkvai börtönből szabadítja ki új csapata a film elején, de csak azután, hogy a filmesek által CGI-vel enyhén átépített Budapesten megölik egyik segítőjének szerelmét. Innen indul aztán a legújabb úgynevezett akció, amiből nem lövünk le több poént. Nem mintha kettő rossznál több lenne benne, mazochista típusok üljék csak végig mind a 133 percet.
Nekünk sajnos szó szerint lehetetlen küldetés lett a dologból. A BMW i8-as miatt kötelességszerűen végignéztem a Budapesten-Moszkván-Dubajon-Mumbai-on átívelő országimázs kampányba oltott kettő és negyed órás monstre BMW-reklámot, de mindenki jobban járt volna, ha a film nyolcadik percében meghozott titkos kormányrendelet értelmében az IMF nem bonyolódik újabb nemzetközi kémügybe. Ok, végül csak megmentettek attól a fránya nukleáris rakétától, de könyörgöm hogyan?
[kepallojobb=419955]Szupercsoport 2012-ben: Jane, Benji, az Etánvadász és Brandt ügynök[/kepallojobb]
Az Etánvadász addig ütötte idegesen a vezérlőberendezést tartalmazó táskában a Nagy Piros Gombot, amíg a rakéta hetvenhárom méterrel a becsapódás előtt letért pályájáról, valamelyik part menti amerikai város egyik magasabb épületének tornyán megpattanva a tengerbe zuhant, és hurrá, elmaradt a gombafelhő. Most akkor ki is a hülye?
Szóval az első három részben még fő csapattagként szereplő Ving Rhames közreműködésével rögzített – a többi néző érdekében remélhetőleg utolsó – lelazulós, poénkodós, mindenki vigyorgós jelenetet már nem bírtuk cérnával, és homlokunkat csapkodó tenyerünk nyomát dörzsölgetve elhagytuk a termet. Ugyanis csak egyféleképp tehették volna jóvá az egészet: ha a film végén kézen fogva kijönnek a vászon elé hülye parókában, pezsgőt durrogtatva, hogy háhá, csak átverés volt az egész. Kész átverés.
Én meg ekkor magamat Orbán Viktornak maszkírozva kábítólövedéket lőnék az Etánvadász nyakába, lekötözném az IMAX-terem első sorának középső ülésére, és miután fenyőtűkkel kifeszítettem a szemhéjait, addig nézetném vele az I:M tetralógiát szünet nélkül, amíg vinnyogva nem könyörög, hogy fogadjam már el a négy filmért felvett gázsiját amolyan vissza nem térítendő védőhálóként, ne izéljek annyit az IMF-fel.
Mindezt ráadásul pár jó színésszel, szép helyszínekkel, feltehetően kényelmes büdzséből hozták össze. Új csapattag lett az előző részben még csak asszisztáló, egyébként remek[/url] vígjátékokat[/url] készítő[/url] angol komikus Simon Pegg, az őrült svéd tudós figurája pedig a nyári utoya-i tömeggyilkosság miatt akár még telitalálat is lehetett volna, de nem így alakult. Pedig a szerepet nem más kapta, mint a hamarosan Hollywood által átfogalmazott, svéd Millenium-trilógia[/url] főszerepét játszó Michael Nyquist. Mindenképp jobb lett volna, ha a három részes krimi Kalléja marad az újságírásnál és nyomozásnál, a remake-ben szerepét átvevő Daniel Craig[/url] meg eljátszik helyette valami hagyományosabb, de sokkal gonoszabb gonoszt Cruise ellenfeleként.
És a BMW i8? Köszöni szépen, jól van, dögösen nézett ki, de a jó öreg Tom nem vezet már úgy, mint régen, amikor még a Nascarban nyomta.