Felhasználói élmény – Peugeot 508 SW GT Line

Trükkösen oldja meg az élmény fogalmát mostanában a PSA csoport. Mondhatjuk zseniálisnak is, hogy szögre ugyanarra a platformra teljesen más modelleket képesek alkotni úgy, hogy mindegyik egészen más karakter és mindegyik különböző élmény a felhasználónak. Valódi vezetési élményt kár is volna keresni tömegtermékekben és hétköznapi járós autóban, szolgálati autókban, vagy csak flottás céges kocsikban. Egyszerű technikából minőségi, sportos vezethetőséget kihozni nagyon nehéz, előadni persze lehetséges, így hitetheti el velünk akár egy Octavia RS, vagy egy Kia Ceed is, hogy tényleg jó érzés vezetni, egészen addig, amíg nem vezetünk ugyanott valami rendeset is. A Peugeot kicsit más irányból közelít és a fedélzeten utazó felhasználók élményét próbálja meg kiszolgálni, ami úgy sikerül, ahogy senki másnak jelenleg a piacon.

Látványos az új 508-as, egy merész karakter, pont olyan, amibe már külsőre is nagyon egyszerű beleesni.

Csinos a szedán/csapotthátú, de ha lehet, még inkább harmonikus az új dizájn, ha rajta van az SW puttonya. Optikailag is szélesre húzza az első és hátsó fényszórók dizájnja, de magasságban sem ér utol egy Octavia kombit, szóval az arányai tényleg sportosak. Hangsúlyosan szélesedik az ablakvonalak alatt, nagyon izgalmas, ahogyan a hátsó ledes lámpákat egy fekete elemmel összekötötték, dizájnban most remekel a kombik között. Az első ledes nappali menetfények agresszív megjelenést adnak és azonnal felismerhető tőlük már messziről, amíg a 208 és a 2008 meg nem érkezik, addig csak ennek a Peugeot-nak van ilyen tekintete az utakon.

A hétköznapi élmény már akkor elkezdődik, amikor reggel megpillantjuk az udvaron, vagy a garázsban, parkolóban.

Felpattintjuk az ajtót, ami nyilván érintésre nyílik, az ablak lejjebb csusszan, és itt ér a második jóleső sokk; nincs keret az ablakon! Ez olyan kupés, sportos jellemző, amit ha valaki nem ért és nem élvezi, annak nem is való az 508-as, maradjon csak az Octaviánál. Ez egy geg, semmi értelme, az élményt szolgálja, de nem viccelték el úgy sem, hogy egy teljesen hagyományosnak mondható modellen alkalmazták. Prémium beszállítóktól érkeznek a tömítések, nem zajosabb így ez a megoldás, mintha hagyományos volna. Odabent már elszabadul a pokol, ha valaki érzékeny a vizuális élményekre. Vadul, de ízlésesen formázottak az ülések, az ülőlap hossza is állítható, tartásuk sportos, bár szerintem kissé keskeny a háttámla és nekem a kényelmesnél jobban merev, ez persze ízlés kérdése.

Az új iCockpit nagyon merész vonalvezetésű, a polcos kialakítás már önmagában különös. Kapott egy elég magas középkonzolt maga elé, amire amúgy nem lenne szükség, de dizájnban szintén egy elég komoly újítás. Úgy tűnik, hogy sok helyet foglal, de a könyöklő alatt kialakítottak benne egy elég nagy rekeszt és még a váltó kapcsoló alatt is egy polcot, ide rejthetjük az apróságainkat, ami szintén ügyes és igényes megoldás. A kis kormány még mindig jópofa, ezzel nálam betaláltak, a digitális műszeregység pedig szintén mindenképpen jár. Nem vagyok oda ezért a világért, főleg, ha este kell vezetni, egy kijelzőnek akkor is van fényereje, ha éjszakai módban, szinte teljesen fekete képet mutat, és ez zavaró, nem mellesleg fárasztó. A multimédiát most nem ekézném újra, már leírtam a csapotthátúnál és a DS 7-nél is, szívesebben említem jó pontként az előtte fekvő zongorabillentyűket, ami kinézetre és használhatóságra is fantasztikus. Akárcsak az alá került érintő gombsor, amik fémes kattanással jeleznek vissza és legalább kapott egy dedikáltat a stop-start is, nem kell már a menüben turkálni érte.
Olyan élmény az utastér, amit minden nap jó megélni és a dugóban ülve sem unjuk magunkat halálra. Külön élmény az apró kormánnyal terelgetni az 508-ast, kicsit játékszerű, de ennyi móka beleférhet a mindennapokban. Minőségre sokat javított a Peugeot az utóbbi években, az 508-ban felhasznált anyagok szinte mindegyike kifogástalan, az összeszereltség és a részletek kidolgozása is pozitív élmény. Minőségi hatást kelt, aminél többre szükség igazából nincs is. Vezethetőségben az SW kicsit jobbnak érződik a csapotthátúnál, lehet, hogy csak placebo, de most nem éreztem, hogy pattogna a hátulja, sokkal jobb az összhang. Michelin Pilot Sport 4 S gumikkal szerelik, amikkel megadják a lehetőségét a sportos közlekedésnek, és amennyire kell, tudja is az 508 SW. Feszes a futómű, nem az a franciásan ringató, arra ott a Citroën C5 Aircross, ez itt már másról szól. Majdhogynem mindegy, milyen motor kerül bele, bent ülve sokat nem fogunk belőle hallani. Mégis azt mondanám, ismételve saját magamat, hogy hibridként lesz az igazi, mert a kétliteres dízelmotor kerregése illúzióromboló kívülről. Ez rántja vissza a felhasználót a Földre abból az eufóriából, amit a benti élmény okozott, bármennyire is tűnik űrhajónak, csak egy teljesen egyszerű kombi. A színház viszont rengeteget ér, ez olyan, amibe hétköznap szívesen ül be az ember és

az unalmas reggeli dugózásban is úgy érzi, élményt kap.