Felejthető búcsú? 30 éves a Trabant 1.1

Az idei év fő témája a KGST-autók rajongóinak, hogy 50 éves a Lada, hazánk évtizedekig legmenőbb autója, amihez mérten egészen megdöbbentő, hogy már a négyütemű, alig több mint 1 éven át készült Trabant is 30 éves modell. Bizony, 1990 májusában debütált, és nem egész 1 éven át, 1991 áprilisáig készült, mindössze 39 414 példányban. Az 1963-tól egészen 1990-ig gyártott 601-eshez képest technikájában egészen sok újdonságot hozott, formájában azonban kevésbé. Na nem azért, mert tervezni nem tudtak a kelet-németek, ők ugyanis már a hetvenes években is előrukkoltak modernebb prototípusokkal, ám a gyárthatóságig sosem jutottak el. Még a négyütemű Trabi is nagyon lassan készült el. Bár a Volkswagentől megvásárolt licenc és leselejtezett gyártósor által már 1988-ban rendelkezésre állt az 1,1 literes, négyhengeres és már négyütemű benzinmotor (Barkas B820 néven, alumínium hengerfejjel). A 601-es 0,6 litereséhez mérten hatalmas előrelépés volt a vízhűtése által már rendes fűtést is adó motor, amihez - a lemezek alatt - szinte az egész autót áttervezték. Bár a karosszéria alapvetően maradt a már jól ismert duroplaszt séma, új hűtőmaszkot és (már acél) gépháztetőt kapott a négyütemű, aminek persze hűtőmaszkja is új, már a Saschsenring S betűje helyett csupán Trabant felirattal. Az ismerős építésmóddal a karosszéria szinte rozsdamentes, csak épp egy kecske is szét tudja rágni, a küszöbök és a padlólemez pedig ugyanúgy el tudnak rohadni, mint a kétüteműeknél. A 26 lóerős kétüteművel szemben 40 lóerőt mozgosító négyütemű teljesen új, elöl MacPherson, hátul tekercsrugós felfüggesztést kapott, s a nagyobb teljesítményhez az elöl-hátul dobfékes fékrendszert elöl tárcsafékesre cserélték. Szervorásegítés továbbra sem volt persze a már kétkörös hidraulikus rendszerben. A nagyobb motor miatt az üzemanyagtank kiszorult a gépháztető alól: hátra, kevéssé biztonságosan a jobb hátsó kerék mögé került, így a jobb hátsó sárvédőre egy betöltő-nyílást is vágtak. Az utastérben szembetűnő az új, a négyütemű Wartburgból ismerős műszerblokk és néhány új kárpit is, a padlószőnyeg alá pedig új zajszigetelő-betétek is kerültek, a vezetékek azonban továbbra is komolyabb szigetelés nélkül, csupán a saját burkolatukban futottak, így az elektronikai hibák melegágyait jelentették. A négyütemű Trabantok (a kései kétüteműekhez hasonlóan) alapáron kaptak hátsóablak-fűtést. A kétütemű motorral búcsúzott a Trabant jellegzetes, kormányoszlopra szerelt kilincsváltója is, négyfokozatú padlóváltót kapott, de nem ám a Volkswagentől, azt a kelet-németek külön rakták össze hozzá, a beszámolók szerint inkább kevesebb, mint több sikerrel, maradt azonban az erősen jobbra tolt pedálsor. A 601-es csaknem 30 éves pályafutása után a széria legjelentősebb frissítéseként létrehozott Trabant 1.1 - kevéssé meglepő módon - már a megszületésekor is egy elég elavult konstrukció volt, változatlanul szűk utastérrel, de továbbra is kétajtós Limousine, illetve kombi (Universal) karosszériával, sőt az ajtók nélküli Tramp is készült belőle. Sikere logikus módon elmaradt, hiszen mintegy 10 ezer márkás áráért a határnyitás után simán megkaphatók voltak már a használt "nyugati" autók is. Ma a gyűjtők körében persze már kezd értéket képviselni a négyütemű is, ami napi használhatóságával is sokkalta jobb, mint a kétütemű, hiszen hozzá már nem kell keveréket pancsolni, egyszerű szerkezete pedig továbbra is szinte bárki által javítható. A Használtautó.hu felületén 100 ezer forintért már érvényes műszakis példány is található belőle, bár a legdrágább (erősen tuningolt) példányt 1,5 millióért hirdetik, ára még messze nem annyira elszállt, mint a kétüteműeké.